Tizenkilencedszer szólal meg a világ legnagyobb sporteseményét elindító sípszó ma délután négykor. Az eddigi 18-ról már bőven kibeszéltük magunkat, elemeztük a csoportokat, összeállítottunk néhány válogatást az eddigi világbajnokság legnagyobbjairól, mindezt egy okból: hogy az előttünk álló egy hónapot úgy élvezhessük végig, hogy számunkra ne legyen tét nélküli meccs. Ne foglalkozzunk a dél-afrikai tornát övező baljós előjelekkel, lesz ott egy a világ minden táján közel ugyanakkora zöld téglalap, amin Rafael Marquez kiállításáig 22 játékos szaladgál majd 16 órától, és nekünk egyelőre csak annyi dolgunk van, hogy kiválasszuk a megfelelő társaságot, és megnézzük őket. Kapitány a hajónaplónak, első bejegyzés hajtás után.

A következő hetekben választ kapunk azokra a kérdésekre, amik most szétfeszítenek mindenkit. Meg lehet verni ezt a spanyol válogatottat, vagy túlságosan sokat kivesz belőlük, hogy át kell venniük a brazilok entertainer-szerepét is? Nem túl éles váltás-e Brazíliának, hogy a csel tiltott dolog lett, így akiktől a labdafényezést várnád, azok célfocival fognak büntetni? Egy szem Capello elég-e a roskatag védelem, és az üres kapu befoltozásához, avagy büntetőt rúgni is megtanította-e az övéit az olasz fenomén? Argentína meg tudja-e ugyanazt tenni, mint amire Franciaország készül, és edzője ellenére odaér, ahova kerete ereje alapján tartozik. Képes lesz-e Hollandia több gólt lőni, mint amennyit kap? Képes lesz-e Németország kevesebb gólt kapni, mint amennyit lő? Van-e egyáltalán miben bíznia a címvédő Olaszországnak, vagy ez a pite már szénné égve került a sütőbe?

Minden előzetes vita eldől. Kiből vett ki a legtöbbet a szezon, és vajon jó volt-e a spanyoloknak és az angoloknak, hogy az európai kupaszezon hajrájában nem voltak érdekeltek? Kinek fognak a legjobban hiányozni a kiesők, avagy kinek a válogatási szisztémájáról dől el, hogy kontármunka? 

Megjósoltunk mindent (valakinek csak igaza lesz), és meglepően sokat foglalkoztunk az első csoporttal, pedig első pillanatra nem tűnik igazán jelentősnek. Itt is megoszlottak a vélemények, hiszen a franciákat legtöbben a Nagybőgő-kategóriában jelölték, pedig hát láttunk már jó csapatokat rossz edzővel nyerni. Mexikótól (talán az angolok elleni edzőmeccsük miatt) viszont mindenki sokat vár, szemben a hazaiakkal, akiket viszont nem nagyon látunk játszani, mert a legjobb játékosuk is csak egy középcsapatig vitte Angliában. A házigazda egyébként az eddig összes világbajnokságon továbbjutott a csoportjából, és még soha nem veszítette el a nyitómeccset, úgyhogy Mexikónak igencsak fel kell kötnie a gatyáját, merthogy a hazaiak mögött ott áll még Sepp Blatter is, akinek a priusza már így is hosszabb, mint Piszkos Fredé.

Uruguay a Serie A-ban edződő csapattal, plusz a világ legalulértékeltebb klassziscsatárával, Diego Forlánnal és a zseniális Oscar Tabarezzel készül a továbbjutás kiharcolására, amihez legalább egy pontot kellene szereznie a világ legnagyobb hülyéje által irányított franciáktól. Domenech valószínűleg fogva tartja a szövetség elnökének valamelyik rokonát, vagy kompromittáló képei vannak magas beosztású káderekről, más magyarázat nincs arra, hogy ott tartották egy gyalázatos Eb, és egy gyötrelmes selejtezősorozat után. A franciák kerete viszont nagyon erős, és ha a játékosok megdumálják maguk között, mit kell csinálniuk, tényleg elmehetnek messzire. Eddig nem úgy tűnik, hogy tudnák kompenzálni, de ez egy világbajnokság, egészen más elmeállapot.

Egy figyelmeztetés a végére: nincs olyan egy világbajnokságon, hogy előre lefutott, szar meccs. Mindegyiket nézni kell, mert ott tűnik majd fel az a játékos, akit a csapatod a nyár végén leigazol, ha pedig mégsem, akkor nagy hibát követ el vele. Mindenki itt akar nagyot domborítani, csak a te kedvedért, és ha nem is mindenkinek fog sikerülni, az igyekezetet is értékelnünk kell. Persze, most is lesznek csapatok, akiket utálni fogunk, vagy már utálunk is, de nyissuk ki a csakráinkat, mert a következő egy hónapban szükség lesz rá!

Jó mulatást mindenkinek!