Tulajdonképpen nem dőlt el semmi, de egy csomó fontos kérdésre választ kaptunk a 34. játéknap derbidömpingje után. Tudjuk például, hogy az Inter nem tudott olyan rosszul játszani, hogy ne nyerjen a fatökűségét ostobasággal kombináló Juventus ellen, de látjuk azt is, hogy nincs minden rendben Milánóban. A Roma letudta a legnehezebb meccsét a hátralevők közül, de valahogy még mindig nem tudjuk rávenni magunkat, hogy az erkélyre kiállva bömböljük a kóredesztácsita-t. A Milan a Samp ellen szállt ki végleg a harcból, és a néhány emelettel lejjebb a Livorno is egy mély sóhajjal fogadta el végleg a sorsát. Egy tanulságos, de hátborzongatóan rossz itáliai, és egy fordulatos, szokásosan intenzív római derbi kronológiai sorrendben hajtás után.

Úgy alakult, hogy egy csapatával általában végletesen elfogult Inter-szurkolóval néztem a Derby d’Italiát, és nagy meglepetésemre olyan kritikai észrevétellel élt saját csapával szemben, amivel teljesen egyetértek: ez az Inter már kurvára unja ezt a szezont. Fásultak a játékosok, tudják, hogy menniük kell, és mennek is, de csikorognak a fogak. Ez nyilván részben annak is volt köszönhető, hogy a közelmúltban botrányos Juventus nem várt ellenállást tanúsított, és a látottak alapján valószínűsíthető – már ha létezik ilyesmi –, hogy elvitt volna egy pontot a San Siróból, ha Mommo nem egy agyatlan barom.

(A mérkőzést egyébként az NST-csapat meccse előtt, a Fehérvári úti pályához tartozó kocsmában néztük, illetve a második félidőt már csak néztem, hiszen a többiek melegítettek. Ahogy teltek a percek, egyre örömtelibb hírekkel tudtam szolgálni Interista csapattársamnak, majd a derbi 70. percében úgy ültem fel a Fontosabb Meccs lelátójára, hogy közöltem: Még 0-0, de öt percen belül gólt lő az Inter. Még annyi sem kellett. Azt már nem is mondom, hogy kiszívtunk egy vak fogalmatlan futballbűnőző-társaságtól. Ez az ilyenek napja volt. )

A baj komolynak látszik

Radikálisnak mondható, de terminális esetekben használhatónak tűnő edzésgyakorlatot találtam ki Sissoko számára. A teste különböző pontjaira elektromos sokkolókat tennék, amik érzékelik, ha nála van a labda, és automatikusan megvágják 220-szal, ha nem passzolja tovább 2 másodpercen belül. A neve lehetne mondjuk Titus Bramble Ösztöke. Emlékezzünk meg továbbá Maicon góljáról, ami egészen pofásra sikeredett. (Inter-Juventus 2-0)

Az Inter visszaelőzése nem volt hosszú életű, a Roma a hátralevő meccsei közül a legnehezebbet is behúzta, és most már valóban egyértelműen kijelenthetjük, hogy bajnokesélyes. Még mindig nem akaródzik elhinni, hogy összejön nekik, és ennek nem csak az az oka, hogy a kiesőjelölt Lazio az első félidőben fecnikre szedte őket a derbin. Szürreálisnak tűnik, hogy ne az Inter nyerjen, hiszen annyi mindenben Leg, hogy hiába vagyunk konkrétan elájulva a Romától, még mindig nem tudjuk elhinni, hogy bajnoki címet szerezhetnek.

A Capitale sok mindenben hasonlított a szokottakra (piros, szurkolói rendbontás), de végül egy olyan körülmény lett a legdominánsabb, ami általában nem így történik: a Roma nyert a kéklő Olympicóban. A legnagyobb segítséget ehhez maga a Lazio adta: már nem volt bugyi a csajon, amikor elillant a férfierő, Floccari siralmas büntetőjét védte JS. A csaj visszavette a bugyiját, azaz inkább kicserélte: Totti és De Rossi lement, és ha kockázatos is volt az év legfontosabb meccsén a Menez, Taddei kettősre bízni a támadásokat, a húzás nagyon bejött. A jó Rodrigo hideg lábbal még átvett egy irgalmatlan bőrt Kolarovtól a büntető előtt, de néhány perccel később már ő akasztotta bele magát a szerbbe, és harcolta ki a büntetőt, amit Vucsinics belőtt.

És hogy ki védte meg a cumiztatás ősi jelével ünneplő Tottit? Hát ki más, mint Di Canio, aki jelezte, egy derbin teljesen más elmeállapotba kerül az ember. És ha ezt Di Canio mondja, akinek sokféle elmeállapotot megismertük pályafutása során, hát higgyük el.

Nem tudom, hányszor kell még csapatoknak fontos meccsen gólt kapniuk ahhoz, hogy a játékosok a fejükbe véssék: a sorfal két széle betonba van öntve. Ott nincs mocorgás, ugrándozás, ott egyhelyben állás van, mint a cövek, merthogy a kapus hozzájuk igazította a sorfalat. Ha ők elmozdulnak, akkor az már sorfüggöny csak, és annak Vucsinics úgy szétrúgja a rojtjait, hogy szegény Muslera a kezét sem tudja felemelni a 17 méteres lövésre. Zampa forevah - via Kettészakad_a_pálya...  (Lazio-Roma 1-2)

Egyetlen Milan-szurkoló se legyen elégedetlen a szezonnal, bárhogy szerepel is innentől a csapat. Korábban is jeleztük, hogy a bajnokság közepe bőven erőn felüli teljesítménynek számított, amihez kellett Ronaldinho csodálatos feltámadása, és az önmagában csodálatos Nesta visszatérése. Előbbi már inkább nyaralna, utóbbi már nincs, a Milan pedig csak perceket játszott jól, mióta kisütött újra a nap. A Samp pont fordított utat jár be, az elején és a végén fut a szekér igazán, így most éppen náluk van a BL-hely. A Napoli sem szállt még ki, és a Juventus is ott van, de az erőviszonyok alapján azt mondanánk, a Palermo ér oda. (Sampdoria-Milan 2-1)

A Palermo nagy harcos, egy szigettel északabbra a 89. percben még kettővel égtek, végül mégis kiharcolták a döntetlen Cagliariban (Giorgio Melis első meccse volt a szárdok élén), és ezzel csak egy ponttal vannak a Samp mögött. A következő fordulóban viszont Romába kellene menniük. (Cagliari-Palermo 2-2) A Napoli a kipurcant Bari otthonában tért vissza a versenybe (1-2), sajnos mindkét magyar a kispadról nézte, ahogy Lavezzi mészárol a Kakasfarmon. A Fiorentina most éppen Bergamóban kapott ki (2-1), ezzel az Atalanta életben maradt, már csak két pontra van előttük az Udinében csak egy pontot szerző (1-1) Bologna. A Genoa nyert Parmában (2-3) egy nem sok vizet zavaró meccsen, a Catania meglepetésre csak egy pontot szerzett a Sienával szemben otthon (2-2), de a Robur már szinte biztosan menthetetlen. A Chievótól kikapó Livorno (2-0) meg már nem is szinte.

Risultati e classifiche