Az olasz futball szurkolói teljesen jogosan érzik úgy, hogy a következő hétvégén nagyon szeretik őket az égiek: a táblázat első hat helyezettjének összecsapásába belefér a nemzet rangadója (Derby d’Italia), és a római Derby della Capitale is, a szarvasbélszín tetején a koktélmeggy pedig a villámrajtból meglassuló Sampdoria és a mézstartból felgyorsuló Milan meccse lesz. Eddig a jó hírek, kicsit azonnal muszáj árnyalnunk a képet: a dolgok jelenlegi állása szerint az Internek nem feltétlenül muszáj nyernie, Mourinhónak így tökéletesen elég lesz nem kikapni, a Juventus idei szezonja pedig nem azt vetíti előre, hogy a szezon meccsén játszanának a legjobban. A római derbin egy gyalázatos Lazio látogat az egyre inkább Ranieri képére formált, de azért felfele tartó Romához (vicces ilyet mondani két társbérletben utálkozó csapatról), itt is inkább várható fogcsikorgató tusakodás, mint mondjuk a tavalyi tudományos fantasztikum megismétlése. A Milan-Sampdoria és a Genoa-Parma jobb meccsek lesznek.
Idén először valóban jogos Derby d’Italiának nevezni a Juventus-Intert, mert újra van olyan kritériumrendszer, ami ezt a két csapatot teszi Olaszország legjobbjává. 1967-ben Gigi Breva újságíró használta először a kifejezést annak a két csapatnak a meccsére, amely soha nem esett ki az első osztályból. Az Inter ugyan végzett az utolsó helyen, de valóban nem esett ki soha, míg a Milannak kétszer is sikerült (a 80-as években nem esett, küldték), 2006-ban pedig a Juventust csinálták ki a Calciopoli néven elhíresült kutyakomédia keretein belül. Az Olaszország rangadója kifejezést mostanra a bajnoki címek száma is igazolja, hiszen a két rekordbajnok találkozik: a torinóiak 29 bajnoki címéből kettő ment a levesbe a MoggiGate miatt, egyet az Inter kapott, így a zsinórban megszerzett néggyel együtt Milánó kék-fekete felében 17 scudetto gyűlt össze a trófeateremben (csakúgy, mint a Milannál).
2007-ben, a Serie B-ben senyvedő Juventusnál azt mondták, 2010-re építik fel újra a csapatot a pre-calciopoli szintre, és az idei szezon kezdetéig tulajdonképpen – ha döcögött is az út – mondhatjuk, hogy szisztematikusan zajlott az építkezés: rengeteg olasz fiatalt próbáltak beépíteni, volt, aki nagyon bejött (Chiellini, Marchisio), volt, aki bejövögetett (De Ceglie, Giovinco), és volt, akit eladtak, hogy másnál jöjjön be. 2009 nyarán viszont mélyen a zsebébe nyúlt a Juve, és komoly összegért igazolt sztárokat, hogy valóban bajnokesélyes legyen, és úgy tűnt, így is lesz: épülgetett a kisbarca Torinóban.
A reményeket táplálta, hogy az Interben is fontos változások mentek végbe: a Barcelona megléptette a támadások lelkét, az olasz gólkirály Ibrahimovicsot, akire akkor is számíthatott a csapat, ha éppen csapnivalóan játszott (két éve majdnem sikerült eltippmixelni a bajnokság végét, az utolsó fordulóban az összedrótozott Zlatannak kellett Parmában egy félidő alatt szállítania a bajnoki címhez kellő győzelmet). Mourinhónak változtatnia kellett, Eto’o és Milito leigazolásával már mindig két csatárral játszik (ha bármelyik kidől, Dulifuli Balotelli alig várja, hogy a pályára csörtethessen), és kár lenne tagadni: az Inter ha gyengült is, az olasz mezőnyben ez alig észrevehető. A két csatár hozza magát, a mögéjük rendelt irányítóra, Sneijderre nincs is mindig szükség, és a csapat a megváltozott összeállításban is bármikor képes a Darth Vader-szerű magabiztossággal elért győzelmekre.
Talán túlságosan leegyszerűsítjük a kérdést, de biztosan nagy szerepe van a két csapat között feszülő 8 pontban az újonnan érkezettek teljesítményének. A fent említett Interista csatárpáros és a holland kolonc mellett Lucio is jól teljesít a védelem közepén (Luciósan jól, szóval ott azért fogható lenne a csapat, ha eljutnának a kapuig az ellenfelek), miközben Torinóban dögvész van és siralom. Az utóbbi évek komoly pénzekért elhozott sztárigazolásaihoz (Almiron, Tiago, Poulsen) hasonlóan idén sem sikerült belenyúlni: a Fiorentinában a Serie A egyik legjobb belső középpályásaként villogó Felipe Melo 25 millió euróért kizárólag fingfogásban jeleskedik zebrában, Diego pedig, aki a csapat legnagyobb gondját hivatott megoldani, szintén keserves csalódás. Tavaly az volt a Juventus baja, hogy nem volt senki, aki a kétségkívül masszív középpályát összekösse a kétségkívül jó csatárokkal, a lyuk betömésére alkalmasnak látszó Diego azonban azokat a félelmeket váltja valóra, miszerint ha a jelenlegi Juventus nem is jobb csapat a Werder Bremennél, előbbivel semmilyen szinten nem bír a brazil.
Mourinho megvonta a vállát, amikor elment Ibra, és egy teljesen más szisztémában hasonlóan dögunalmas, de ugyanolyan iszonyúan hatékony csapatot rakott össze. Nagyokat nem szokott variálni rajta, ha Sneijder éppen jól van, akkor ő, ha nincs, akkor Sztankovics irányít (a szerb egy sorral hátrébb játszva újjászületett, Laziós időszakát idézően jó a Pirlo-poszton, furcsamód még a kapura is veszélyesebb). Balotelli ugyan az egész világra haragszik, mégis szinte mindig igen hasznos tagja az Internek, ami nem meglepő, hiszen valójában egy sérült elméjű zseniről van szó. Amit ő kap majd Torinóban, azt nem lesz könnyű lábon kihordani.
Eközben Ciro Ferrarának szemlátomást meghaladja a képességeit a feladat: annak idején a csapat védelmét kiválóan irányította, tábornokként egyelőre bukásra áll. Pedig igazából ebben a Juventusban minden megvan, azt meg el kellene tudnia viselni egy ilyen csapatnak, hogy a szélsőhátvédek képességbeli hiányosságokkal küzdenek. De nem viseli el, mert senki nem hajlandó folyamatosan jól teljesíteni a csapatból, talán egyedül a minden szembejövőbe belerúgó Camoranesi, és a ramadán fáradalmait pihegő Sissoko dicsérhető. Néha felvillan, mit tudnának, ha össze lennének rakva, de inkább az a jellemző, hogy az egész szezonban hat szerzett gólnál tartó Livorno ellen Gigi Buffon a Juventus legjobbja.
Az Interből két fontos játékos fog hiányozni, az irányító középpályás Sneijder, és az irányító jobbhátvéd Maicon sem lesz ott, ami komoly esélyt kínál a legerősebb összeállításában pályára lépő Juventusnak. Mégsem valószínű, hogy hazai győzelem születne, mert nagyon sok torinói játékosnak kellene ugrásszerűen iszonyú nagyot javulnia, miközben az idén látott Inter tartalékosan, félgőzzel pöfögve is képes egy ikszre az Olimpicóban.
Derby della Capitale: Roma-Lazio 2-1
Az országot a Juve-Inter tartja a markában a hétvégén, kivételt ez alól csak a főváros jelent, ahol szintén az év meccsére készülnek: először a Roma lesz a pályaválasztó a szezon két telt házas meccsének első kiadásán. Egyből meg kell jegyeznünk, csak azért lesz telt ház, mert Tottiék a pályaválasztók, a Lazio most nem töltené meg a nyári Olimpicót, de még az is kérdés, hogy a legendás Curva Nord teljes egészében kékbe öltözik-e. A mászókakékek ugyanis olyan gyalázatosan teljesítenek idén, hogy a szurkolók egy része tiltakozásul távolmaradással tüntet.
A Roma már magához tért a katasztrofális start okozta sokkból, és mióta Totti visszatért, már szállítják az eredményeket is, de valahol az egész olasz első osztály, és a csapat kritikája, hogy ehhez egy 33 éves játékosra van szüksége. Ilyen is régen volt utoljára: a Roma gyakorlatilag a legjobb összeállításában kezdi a derbit, visszatérhet a szétkönyökölt arcú (és közben vesekővel is bajlódó) Jövő Kapitány, és összeáll a védelem közepén a Serie A egyik legjobb párosa, Mexes és Juan.
A Lazio legutóbbi két bajnoki meccsén már legalább nem kapott ki, és újra bizonyítást nyert, hogy a gondok nem annyira hátul vannak, mint inkább a támadósorban, és ennek elég egyszerűen lekövethető okai vannak: Ledesma és Pandev csak edzésen veheti fel a standkorlátkék mezt, mindketten büntiben vannak, pedig mindkettőjükre óriási szüksége lenne a csapatnak. Zarate kölcsönjátékosként villogott, a nyáron érte kiadott 18 millió fontért viszont már nem képes rendesen megdolgozni, Foggia és Rocchi sem úgy teljesít, ahogy várják tőlük, így hiába teljesít szolgálatot a Serie A legjobb szélsőhátvéd-párosa a rómaiaknál, nem sok hasznát látják a Kolarov-Lichsteiner kettősnek – akik egyébként lehet, hogy középpályást játszanak majd egy amolyan 3-3-3-1-es rakétaformációban.
Ranieri néha már hajlandó kisandítani a mellvéd mögül, de azért ott még nem tart, hogy a mostanában alkalmazott 4-2-3-1-ben (Spalletti csak ezt nyomatta a csapattal) lépjen pályára a szezon meccsén. Kulcsszerep hárulhat a francia Menezre, aki lassúsága miatt a 4-4-2-ben kevésbé használható, de egy támadóbb csapatban képes lehet hasznos teljesítményre, de most a komoly súlyveszteséget elszenvedett De Rossi helyett is kellene falnia a kilométereket. Egy extra motivációról is meg kell emlékeznünk, Totti a Lazio-legenda Beppe Signori Serie A-gólrekordját (188) hajszolja. Micsoda érzés lenne pont a derbin…!
Ballardiniről fogalmunk sincs, miért nem rúgták már nagyon régen ki a Laziótól, hiszen ezzel a kerettel azért jóval előrébb kellene tartania. Az Irriducibili Mihajlovicsot látná a legszívesebben a padon, és ha kikap a derbin, az szinte biztos, hogy Ballardininek mennie kell. A héten a Lazio kiesett az Európa Ligából (a reptéren a szurkolók várták a csapatot, és nem barátkozni akartak), ez akár jól is jöhet, mert az európai szereplés csak nyűg volt az egyébként is csokker keret számára, ráadásul tovább tüzelheti őket, hogy a Roma ugyanakkor a továbbjutás küszöbére került a sorozatban.
Ennek a derbinek sokkal könnyebb megnevezni az esélyesét: a Romának nagyon simán le kell lépnie a Laziót, nincs apelláta. Nagy célokért idén már valószínűleg egyik csapat sem lesz versenyben (hacsak a Roma nem megy rá az EL-győzelemre), számukra tényleg az év meccsei az egymás elleniek.
Milan-Sampdoria 2-1
A Doria nem is olyan régen még az élen állt, azóta történt ez-az (például arcpirító különbséggel elbukták a genovai derbit), a Milan pedig az évad elején látott semmiből a feltámadó Ronaldinho vezérletével már egészen pofás csapat benyomását kelti. Vajon milyen napja lesz Cassanónak?
Genoa-Parma 2-1
A fantasztikusan teljesítő újonc az EL által meggyötört, de még így is betonkemény Genoához látogat a liga derékhadának élén feszítő csapatok rangadóján. A hazaiak szeme előtt egy cél lebeg: miután lezúzták a Sampdoriát, most meg is előznék
Napoli-Bari 1-1
Az olasz média egy emberként a kezdőbe tippeli Koman Vladimirt, akinek most minden eddiginél nehezebb feladata lesz, de ha ezt is sikerrel veszi, pont ott fog tartani, ahol a világbajnokság után reméltük: beverekszi magát a Bariba, és lassan meghatározó alakja lesz a Kakaskáknak.
A többiek:
Fiorentina-Atalanta 3-1, Bologna-Udinese 1-1, Livorno-Chievo 1-2, Palermo-Cagliari 2-2, Siena-Catania 4-0
Utolsó kommentek