A hétvégén kezdetét veszi a spanyol első osztályú bajnokság 79. szezonja. Nem túlzás azt állítani, hogy a La Liga idei rajtját hatalmas várakozás előzi meg világszerte. A nyári átigazolások, az átigazolásokhoz kapcsolódó találgatások, a klubelnökök megszokott nyilatkozatai tartották eddig éberen a szurkolók figyelmét, de most, hogy lezajlott a Spanyol Szuperkupa, és jó néhány klubcsapat bemutatkozott az európai porondon is, egyre inkább kezd előtérbe kerülni maga a játék. A két rivális óriásklub vetélkedését sugallja és óhajtja is egyben a sajtó, és valóban szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy a többi 18 csapat bármelyike a bajnoki cím közelébe kerüljön. Ennek ellenére nem feledkezünk meg a kisebbekről és nem győzzük hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem sértődnénk meg, ha nem kettős versenyfutás lenne a bajnoki címért, hanem feltűnne egy harmadik, negyedik, stb. erő a palettán. Beharangozó következik, némi esélylatolgatással, és az első forduló párosításának bemutatásával. (A nyári szünetben bővült az állandó szerzők köre is. Céltudatosan, posztra igazoltunk és most nagy örömmel köszöntjük Garcia bőrmestert az NST csapatában, tovább után az ő szezonnyitója következik)

A Barcelona célja nem lehet más, mint idén is megnyerni, amit lehet, és emellett megőrizni azt a játékot, amivel elég gyakran elkápráztatták Európát és őrületbe kergették az ellenfeleket. A keret az Eto’o-Ibrahimovics cserén kívül elszenvedett egy Sylvinho-Maxwell váltást is. Véleményünk szerint mindkettővel jól járt a katalán gárda. Míg Ibrahimovics arcban (kicsit másképp fogalmazva médiaérdeklődés szempontjából) felveszi a versenyt Eto’o-val, addig a csapat játéka szempontjából értékesebb szereplő lehet a kameruni gólvadásznál. Egy meccs tapasztalata alapján, többet mozog, többet passzol és közben gólhelyzetbe is tud kerülni, mivel nem kell akkora területet bejátszania, mint az Interben. Nyilatkozta is a jó Zlatan, hogy kellemesebb a tempó, mint a Serie A-ban, persze, mert itt körberohangálják az alacsony haverjai, míg az Interben több tér volt a támadók és a támadást segítők között. Maxwell pedig valószínűleg Abidal cseréje lesz, de addig is remek alanya volt Ibra egyetlen jelentős érzelemnyilvánításának, egy a svéd válogatottban és az Interben már megszokott köcsög vagy, ha nem adod ide a labdát jellegű beszólásnak. Ami még várható, és a Barca szurkolók szempontjából örvendetes, hogy idén is sor kerülhet egy-két olyan fiatal beépítésére, mint az a Pedro, aki gólt is szerzett a Bilbao elleni első meccsen. Hleb és Martín Cáceres kölcsönadásával szűkült a keret, Csigrinszkij érkezése és Bojan Krkic gyakoribb szerepvállalása pótolhatja az űrt. Nyilván idén is a bajnoki cím az elvárás, kíváncsian várjuk, hogy szükség lesz-e ehhez bármilyen újításra vagy még egy szezont be lehet húzni ugyanazzal a játékkal, mint tavaly.

Még a Real Madrid legifjabb szurkolói is kénytelenek voltak leszaladni néhány gombostűért a vegyesboltba, ha nem akartak teljesen elavult poszterekkel ékesített szobákban készülni a szezonra. A Real Madridnál egy újabb Perez-korszak veszi kezdetét és valószínűleg a legpesszimistább szurkolóknak is remény csillog a szemében, hogy nem csak eredményes, de szép játékot is láthatnak. Valljuk be, erre most minden esély megvan. A kérdés talán nem is az, hogy harcban lesznek-e a bajnoki címért, hanem inkább az, hogy a BL-ben mire viszik idén. Pellegrini mester emberes fába vágta a fejszéjét, az egyszer biztos.

Milan Kundera írta az egyik regényében, hogy egy kapcsolat első 2-3 hete rendezi el az alapvető viszonyokat, akkor határozzák meg a felek egymás alapvető korlátait, határait a kompromisszumok szintjét. Ennyi ideje biztosan lesz neki is, a bajnoki rajttól számítva, de a Realnál minden másnak tűnik, nem csak a játékosokkal, az elnökkel és a szurkolókkal kell rendezni a viszonyt, hanem a médiának is meg kell felelni.

Nem ártana az idei szezonra egy impozáns Real, már csak azért sem, hogy valódi értéke legyen annak, ha egy ún. kiscsapat borsot tör az orruk alá. A neves igazolások mellett egy-két féktől is sikerült megszabadulni, a rövidléptű Salgado, Heinze és Cannavaro is máshova tette át székhelyét, míg a többre hivatott Huntelaar, Sneijder, Saviola trió és a jóval kevesebbre hivatott Faubert (Milan? ez komoly?) is a távozók között van. Ésszerű lehet Garay-t a csapatnál tartani végre, Granero-nak pedig lehetőséget adni, akár Guti rovására, és ha lehet még egy kérés, nem feltétlenül szeretnénk megvárni, hogy Robben-t és C. Ronaldo-t egyszerre kelljen a pályán látnunk. (időközben ez a gond letudva - jómagam figyelmetlensége, hogy ez beragadt - heinrich )

Az üldözőbolyból reményeink szerint valódi riválisok is kikerülhetnek a két fent említett csapat szempontjából. Erre képes lehet akár az a Sevilla is, amely a tavalyi bajnokságban a második legkevesebb gólt kapta a Barcelona mögött. A védelemben Mosquera helyére Sergio Sánchez érkezett az Espanyoltól, rajta kívül pedig azzal a Negredóval bővült a keret, akinek az első komoly bizonyítási lehetősége lesz az idei szezon, hiszen olyan csapatban kell megállnia a helyét és gólokat szerezni, amely nem kizárólag az ő befejező készségére épül. Zokora a Tottenhamben nem igazán vált be, de ha a legutóbbi Vb-n mutatott játékát tudja hozni, hasznos ember lehet. A tavalyi szezon során gyakran gondot okozott a csapatnak, hogy betömörülő védelem ellen hogyan kerüljenek helyzetbe, hogyan szerezzenek gólt. Ezen a problémán lendíthet Negredo a kapu előtt, és az, ha a Luís Fabiano, Kanouté kettősből legalább az egyik mindig jó formában lesz a szezon során.

A világ egyik legerősebb támadó négyesével rendelkező Atlético Madrid elnöke okkal reménykedhet idén is a BL-szereplést érő helyek egyikének megszerzésében. Tavaly kiváló, sokgólos meccseket játszottak a sztárcsapatok ellen, és borzalmasan unalmas, hangulattalan partikat kiscsapatok ellen. Két kapus, Leo Franco és Coupet is távozott, helyükre pedig a Casillas leendő utódjának tartott Sergio Asenjo (a képen) érkezett, a védelemhez pedig a rutinos Juanito csatlakozott, aki a hosszú évek sikertelen próbálkozásait követően, nagy nehezen kieső Betist hagyta ott. Erősítés lehet még a Defensor uruguayi védője (ne fokozd!) Cabrera is. Egy szó, mint száz, védelem legyen a talpán, amelyik ellenáll a Simao-Forlán-Agüero-Maxi quartettnek, de a túlvégen továbbra is borúsnak tűnik a helyzet. A presidente reális célja azzal már teljesült, hogy a Panathinaikosz legyőzésével BL-résztvevő lett a csapat, de ahhoz minden bizonnyal nem elég erősek, hogy a BL mellett a ligában is végig jók legyenek.

A Villarreal vezetősége érdekes lépésre szánta el magát a nyáron. Az irányítást átvevő Ernesto Valverde keretéből ugyanis kikerült négy támadó: Nihat, Altidore, Guillermo Franco és Mati Fernández. Az előbbi kettő veszteség, míg az utóbbi kettő eddig is inkább tévedésnek tűnt. A támadó szekcióba csak Nilmar és Jonathan Pereira érkezett, Rossi és Llorente mellé. Na, ebből szokott lenni a galiba. Adott egy tehetséges brazil gyerek - akit legutóbb Robinho-nak neveztünk - és bár messze még a 33 éves kortól, de már most Megváltónak szánják. A középpálya inkább stabil, mint erős, úgyhogy tartunk tőle, hogy a sárgák idén nem tudnak majd beleszólni az érmes helyekért folytatott küzdelembe, hacsak Cygan kiválása (irány Cartagena), nem jelent akkora pluszt, hogy szárnyalni kezdjenek. Szürkébb szezont és középmezőnyt jósolunk a Villarreal-nak. (Egy jó Riquelme mennyire feldobná, csak kár, hogy ő a haverjaival szeret otthon focizni.)

A Valencia kerete idén is sokra hivatott, de ugyanúgy fejnehéznek tűnik, mint az Atlético Madridé. Raúl Albiol, Moretti és Helguera sincs már a keretben, és a francia Mathieu-n kívül nem érkezett pótlás. Ettől függetlenül izgalommal várjuk a Valencia meccseit, mert a támadóik egytől-egyig remek megoldásokra képesek, és a taktikailag kevésbé erős spanyol bajnokságban ez elég lehet a jó szerepléshez. Egész nyáron tartott a felhajtás David Villa és David Silva körül, akikért természetesen mindenki bejelentkezett, akinek a pénztárcája engedhette volna a megvásárlásukat. Az új szponzor, illetve kölcsönt nyújtó bank megjelenése, úgy tűnik megmentette a keretet, és egyébként is szeretjük azokat, akik legalább egy-két évig ugyanabban a csapatban maradnak annak ellenére, hogy akár feljebb is léphetnének. Szerencsénkre a Valencia kénytelen lesz az Európa Ligában is teljes erőbedobással küzdeni, mert a kölcsönök fedezésére minden bevételi lehetőséget meg kell ragadniuk. A Valencia az egyik legszebb játékra képes csapat a ligában. Valószínűleg esélytelen a dolog, de ha lenne egy olyan szezon, amit Vicente és Joaquín is kibírnak sérülések, hisztik és sokkal gyengébb önmaguk botladozásai nélkül, és esetleg Emery mester meghúzná, amit kevesen forszíroznak Spanyolhonban, hogy Silvát behúzza középre, 10-es posztra Villa mellé-mögé, akkor igazi parádé sülhetne ki a dologból. Ebben az esetben a Marchena-Albelda-Baraja triónak kicsit szigorúbban kéne venni a védekezést. Ez lehet, hogy menni fog. Tagadhatatlan, hogy nagyon örülnénk a Valencia sikeres szezonjának, már csak azért is, mert itt játszik a legtöbb olyan spanyol játékos, akiért érdemes meccset nézni.

A tavalyi középmezőnyből a Depor, a Málaga és a Mallorca is gyengébbnek tűnik a szezon kezdetén. A Depor háza táján Verdú távozása okozza a legnagyobb fejtörést, és bár Valerón klasszisokkal jobb játékos, mint a távozó, de rá sajnos nem lehet egy egész szezont alapozni. A Depor és Lotina mester tavaly visszatért a 3 belső védővel operáló taktikához, és ez szilárdságot biztosított a csapatnak, ugyanakkor a támadósor elég harmatosnak tűnt. A lehetőség megvan az előre lépésre, de meglepődnénk, ha a középmezőnynél feljebb tudna jutni a csapat.

Ellenben nem lepődnénk meg azon, ha a Málaga és a Mallorca is az alsó harmadban találtatna. A Málaga szinte teljesen újjáépíti csapatát, és a tavalyi sikeres szezon ellenére Antonio Tapia is távozott. A keretbeli változások mennyiségileg és minőségileg is megfelelőnek tűnnek, ennek ellenére két egymást követő szezont az első 10 helyezett között tölteni nehéz egy ilyen szűk kerettel rendelkező csapat számára.

A Mallorca szimpatikus csapatát kénytelenek vagyunk az idei kiesőjelöltek közé sorolni. A liga legnagyobb vesztesége a nyár folyamán, hogy Arango a Borussia Mönchengladbach-hoz került. A venezuelai vitathatatlanul az egyik legjobb kiscsapatban játszó játékos volt a ligában. Hiányában a Mallorcának annyi esélye van elkerülni a kiesést, mint kezdő bálnának a tankhajót. Távozott még Moya a kapuból, Jurado, Cleber Santana, David Navarro és Scaloni. Egyenként nem sokkoló, de így együtt már elég nagy veszteségnek tűnnek. A tavalyi felemás szezon, melyet sok más csapathoz hasonlóan az utolsó fordulókban sikerült csak stabilizálni, akár lendületet is adhatna, de nem fogják tudni elviselni a távozók hiányát.

A legutóbbi szezon egyik érdekessége volt, hogy a liga csapatai közül 12 állt legalább 1 fordulón át kiesésre, ezért hihetetlen izgalmakat tartogatott az alsó fertály számára a tavaszi idény második fele.

Ki kell emelnünk az Espanyol-t, mivel az utolsó 10 meccséből 8-at megnyerő alakulat komoly változásokon ment át az idei nyáron. Daniel Jarque elvesztése már önmagában olyan tény, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, innen is kifejezve együttérzésünket a család és a klubhoz tartozó közösség irányába. A csapatkapitány megrázó halála beárnyékolja az egész szezont, melyet új stadionban kezd a kisebbik barcelonai csapat. Szurkolunk nekik, hogy sikerüljön minél jobb szezont produkálni az őket ért veszteség ellenére. Tavaly 5 ponttal végeztek a kieső zóna fölött, idén ennél többre lehetnek képesek. Verdú, Nakamura, Ben Sahar és a két argentin Roncaglia és Forlin érkezése felpezsdítheti az amúgy sem gyenge keretet, amelyben De La Pena, Tamudo és Luis Garcia idén is kulcsemberek lehetnek, ha elkerülik őket a hosszan tartó sérülések.
 

Az Almeriának és a Racing Santandernek is gondjai adódhatnak a bennmaradást illetően. Előbbinél a Negredo-Goitom csere nem tűnik életbiztosításnak, a ki fog 25 gólt rúgni? kérdésre nem Goitom neve tűnik a megfelelő válasznak, annak ellenére sem, hogy tavaly 10 gól fölé jutott a csatár. Utóbbi csapatot egyrészt jelentős anyagi problémák sújtják, amellett, hogy Zigics ismét visszatért a Valenciához és Jonathan Pereira is távozott, helyükre az Atléticóból Luis Garcia érkezett megmentőnek. A Betis kiesése miatt, már csak azért is igyekezniük kellene az első osztályban maradni, mert nélkülük az angol-olasz-spanyol első osztály zöld színben játszó csapat nélkül maradna.

Minden szezonban üde színfoltot jelent az Athletic Bilbao, akiket egyrészt fanatikus közönségük, másrészt kizárólag baszk játékosokból álló keretük miatt feltétlenül tisztelünk. Az Európa Liga már a kezdeti stádiumban nagy feladatnak tűnik a számukra, talán jobb is lenne, ha hamar megszabadulnának ettől a tehertől. (Werder Bremen, Austria Wien és Nacional kerültek a csoportjukba.) Jelentős változások nem történtek a keretben és nagyon bízunk benne, hogy idén is legalább stabil középcsapat lesz a baszk gárda. A keret frissítése, akár újabb fiatalokkal, nem ártana, megelőzendő, hogy az utolsó pillanatokban bekapott gólokkal (13 kapott gól a meccsek utolsó negyedórájában) hozzák nehéz helyzetbe magukat a szezon végére.

Az állandó kiesőjelölt Valladolid nem tudott ellenállni az Atlético Madrid ajánlatának és 6,5 millió euróért (és Diego Costáért) cserébe elengedte Sergio Asenjo-t, valamint a tavalyi gólvágó Goitom-ot, viszont egészen érdekes fiatal garnitúrával erősödött a keret. A Manchester United-ben 1 bajnokit számláló angolai Manucho 30-40 gólt ígér a szezonra, kiegészülve a Real fiatal csatárával Bueno-val, Hector Font-tal és Sisi-vel már előre borítékolható a kiesés elkerülése, de azért mi megvárnánk Manucho első 20 gólját, hogy fel tudjuk mérni a további lehetőségeket. Romario kezdett el először gólszámot ígérni egy szezonra, és ha neki bejöttek nagyjából a számok, akkor nincs okunk feltételezni, hogy a nyurga angolai ne tartaná az ígéretét. Mindenesetre érdemes rendesen alapozni a srácoknak, mert a 11 utolsó nyeretlen meccs nem volt ajándék a szurkolóknak.

A Sporting és a Getafe szezonja nem lesz túl rózsás. Előbbinek balszerencséjére sikerült együtt tartani a tavaly 79 gólt összehozó védelmét, és a főleg külhonból érkezett névtelen erősítésekkel együtt is eséllyel pályázik a kieséshez bőven elég újabb 23 vereséges szezonra. Utóbbi, meghatározó játékosait veszítette el és erősen fenyeget a veszély, hogy Granero, Uche és Polanski hiánya a második vonalba sodorhatja a csapatot.

Az Osasuna idén is kiemelt figyelmet élvez, tekintve, hogy a liga egyetlen magyar játékosa itt játszik. A 21-szeres válogatott középpályás Vadócz Krisztián tavaly 20 alkalommal lépett pályára és 2 gólt szerzett. Kisebb kihagyásokkal mindig az utazó kerethez tartozott, és szorítunk érte, hogy ez idén se legyen másképp. Vadócz kiváló védőmunkája is hozzájárult, hogy csapatát csak a Barca és a Sevilla előzze meg kapott gólok tekintetében. A 41 rúgott gól viszont a harmadik legkevesebb a bajnokság tavalyi csapatai közül, így a recept egyértelmű. A hátsó stabilitást nem feladva, kicsit hatékonyabb támadójátékkal előrukkolva feljebb léphet a csapat. Héctor Font és Plasil távozása mindenképpen érzékeny veszteség, Calleja, Aranda és Camunas érkezése, akik mind inkább csatárok, mint AM-ek, pedig más szerkezetű csapatot feltételez.

A három újonc közül nem nehéz megjósolni, hogy a Zaragozának van a legtöbb esélye bent maradni, sőt akár középcsapattá is válhatnak keretük ereje alapján, bár nyilván ezt gondolták rejtélyes kiesésük szezonjában is. Jóval gyengébb a keretük, mint a kiesés idején, viszont sok kiscsapaténál erősebbnek tűnik. A Zaragoza, az elmúlt 40 év során négyből negyedszer vitte véghez azt a bravúrt, hogy egyből visszakerült az élvonalba miután kiesett, köszönhető ez nagyrészt a második ligában 28 gólt jegyző Ewerthon-nak. Meglátjuk mire lesz elég az erősítés, de az biztos, hogy Ayala-t és Diogo-t ismét szívesen látjuk majd az eltiltottak listáján. Welcome back!

A Teneriféről sokunknak még mindig az 1992-es parádé jut eszébe, amikor az utolsó körben 0-2-ről fordítva verték a Real-t és fosztották meg őket a bajnoki címtől a Barca javára. 7 év száműzetés után láthatjuk viszont a fehér-kékeket, akiknek a hazai mérlegük valószínűleg erős lesz, és ha a Valencia tavasszal játszik náluk, lehet, jobban járnak, ha nem állnak ki, mert az útiköltség erősen veszélyeztetheti Villa jövőjét.

A Xerez az egyetlen igazi újonc, aki első szezonját kezdi meg a legjobbak között. A Betis megpróbálta a zöld asztal mellett megfricskázni az újoncot, de a döntésre jogosultak az újonc mellett döntöttek. Érdemes kiemelni Nino-t a tavalyi második vonal gólkirályát, aki 29-et gurított és azt a tényt, hogy tavaly 11 játékos játszott több mint 30 meccset, tehát stabil kezdővel rendelkezik a gárda, így ismerve a spanyol bajnokságot tippünk, hogy a 6. és a 20. hely között végeznek.

Az első forduló párosítása:

Real Madrid – Deportivo
Athletic Bilbao – Espanyol
Mallorca – Xerez
Osasuna-Villarreal
Zaragoza-Tenerife
Valencia – Sevilla
Almería – Valladolid
Barcelona – Sporting
Racing – Getafe
Málaga – Atlético Madrid