Utoljára Kenny Dalglishnak és Graeme Sounnessnek sikerült elhitetnie liverpooli csapattársaival, hogy a skót faj felsőbbrendű, mert minden fontosabb dolgot ők találtak fel (gőzgép, telefon, golf stb.), meg a futballpályát is ők uralták akkoriban. Mármint Liverpoolban. Mi nem próbálkozunk meg hasonlóval, egyrészt azért, mert nem vagyunk skótok, másrész azért, mert nem nézünk benneteket ángliusnak, harmadrészt meg azért, mert tudjuk, hogy igazából mindenki SPL-fan, vagy látens SPL-fan. (Ne tagadd, ezzel csak bizonyítod!) Reméljük, a nyarat átvészeltétek valahogyan viszkivel, illetve gyorséttermi skót ajánlatokkal, ahogyan mi is, de most már nincs pofánk tovább húzni az időt, nyakunkon az SPL rajtja. Egy gigaposzt keretein belül visszatekintünk az előző szezonra, meg egy icipicit előre is, köcsögök, szuperek, tippek, okoskodás és értékelés tovább után.

2. (2.) CELTIC FC
Úgy ne is álmodjon egy csapat a bajnoki címről, ha a rájátszásban megszerezhető 12 pontból mindössze ötöt gyűjt össze. Gordon Strachan elment, ami mindenképpen indokolt, ugyanis motivációs és taktikai problémák is jelentkeztek a többinél talán jobb képességű játékosokból álló, de jóllakottabb csapatában - két bajnoki címet bezabáltak, egyet pedig a Gers nyomott le a torkukon. A rájátszásban bizonyosodott be a tavasszal előbújt gyanú, miszerint Strachan kb. a következő taktikai elképzelésekkel küldi pályára csapatát: Menjetek és focizzatok! Ez nagyon jó, meg sokszor elég, de még többször nem az.

3. (7.) HEART OF MIDLOTHIAN FC
László Csabát és csapatát már sokat dicsőítettük, és kíváncsian várjuk, mit alkothatnak az Európa Liga bemutatkozó szezonjában - a Dinamo Zagreb lesz az első akadály. Egy-két valódi csatár beszerzésével igazi menetelést is el tudtunk volna képzelni, és ha a Celtic nem megfelelően választott volna edzőt (de megfelelően választott), akkor még talán őket is meg tudták volna szorongatni - bár a Shrácok emberemlékezet óta (1995) nem végeztek a második helynél gyengébb pozícióban (és most sem fognak). Kicsit ugyan megerősödött a keret, de ez csak a harmadik hely megtartásához lehet elég.

4. (5.) ABERDEEN FC
1-8 az Olmütz ellenében az Európa Liga selejtezőjének harmadik körében. Hogy hét gól lenne a cseh negyedik és a skót negyedik közti különbség? Amennyiben ez reális, akkor az egész SPL-mezőny szaggassa meg ruháit, szórja be fejét hamuval, térdeljen le az Old Firm előtt, és mondjon nekik egy hatalmas tenkjűt, amiért még mindig szerepelhetnek az NST-n, és egyáltalán.

5. (6.) DUNDEE UNITED FC
Negatív gólkülönbséggel az ötödik helyen? Egy olyan szezon végén, ahol ott ütötték az üldözőboly csapatai a két nagymenőt, ahol csak érték? Ejnye-bejnye, büntiből le is maradtak az Európa Ligáról, pedig talán nem égtek volna akkorát, mint legnagyobb riválisuk. (Az új sztár Danny Cadamarteri lehet...)

6. (3.) HIBERNIAN FC
Mixu Paatelainennek zseniális támadók álltak rendelkezésére, akik időnként meg is mutatták mire képesek, viszont nem egyszer küszködtek gólínséggel - pl. Nish a góltalan első periódust letudva brillírozott a szezon második negyedében, hogy aztán tavaszra teljesen elhallgasson, így még több szerephez juttatva az addig sem szerénykedő, és a válogatottig is eljutó Fletchert, illetve a Celtictől az utolsó pillanatban visszahozott Derek Riordant. A Hibbies felemás teljesítménye a felsőházra elég volt, de egy kicsit összeszedettebb szezonnal könnyedén behúzhatták volna az általunk nekik szánt bronzérmet, az ő keretükben ugyanis több olyan játékos van, aki egy skót pályára is ki tudja vinni a kreativitását, mint a Hearts-Dundee-Aberdeen trió együttes játékosállományában. Még néhány Souleymane Bamba kéne, hogy rendet vágjon hátul, aztán bátran meg lehet próbálkozni Európával.

7. (4.) MOTHERWELL FC
Az a bronzérem erőn felüli teljesítmény volt és nagyban köszönhető annak, hogy a társak mindent megtettek azért, hogy szegény Paul O'Donnell büszkén tekinthessen le rájuk. Ezúttal ők voltak a legjobb alsóházi alakulat, és egy ponttal a hatodik helyezettet is megelőzték (hogy ez hogyan lehet, azt az itt mellékelt tájékoztatóban találjátok), de a sportszerűségi mutatónak köszönhetően idén is kirándulhattak egyet Európában: a Wales-t és Albániát is érintő út végállomása Bukarest volt.

8. (10.) KILMARNOCK FC
Az ilyen csapatok azért kellenek az SPL-be, hogy rántotthúsevés közben is legyen kin felidegesíteni magunkat. Nos, a Kilmarnock meccsein olyannyira nem történik semmi, hogy az igen frusztráló tud lenni három-négy (kilenc-tíz) pint fekete, esetleg sötétbarna ale elfogyasztása nélkül, a futballhoz hasonló jelenetek meg egyenesen igen ritkák. David Fernandez a legtapasztaltabb támadójuk - akibe nem sajnálunk ott belerúgni, ahol csak lehet, lévén ő még az NBII-ben se kezdene - mégis a nagyon jó kezdés és az erős visszaesés után tavasszal összeszedték magukat és elég biztosan SPL tagok maradtak annak ellenére, hogy mi épphogy bennmaradóknak szántuk őket. A következő szezonban ismét a St Mirrennel vívhatják meg Az SPL legunalmasabb csapata címért kiírt küzdelmet.

9. (11.) HAMILTON ACADEMICAL FC
Az SPL zöldfülűi pont fordítva cselekedtek, mint ahogyan azt mi elképzeltük, de a végeredmény (újabb egy évi SPL-előfizetés) ugyanaz lett. Ők szintén nagyon meghúzták az elejét, hogy aztán lerontsák teljesítményüket, de a rájátszásban bekövetkezett kaszabolások következtében hárman is mögöttük végeztek. Jó meccseket játszottak az Old Firm ellen, volt keretükben tehetséges fiatal és igazi tuskó is, nem sajnáljuk, hogy idén is velünk lesznek.

The Hughes Escape Plan™

10. (12.) FALKIRK
Minden ellenérzésünket félretesszük és kimondjuk: Bono egy köcsög és a U2 szar gratulálunk a Falkirknek, és szeme közé, laposan! nevű versenyzőnknek! A Falkirk az utolsó fordulóig elhitette velünk, hogy augusztusban nem csak a bajnok, de a kieső személyét is sikerült megjósolnunk, de ezek a bunkók fogták magukat, és John Dillingert megszégyenítő manőverrel menekültek meg: idegenben megverték az Invernesst, ezzel az utolsó pillanatban bennmaradva és egyben kiejtve kedvenc és egyetlen felföldi SPL-csapatunkat, magukat pedig a 10. helyre kormányozva.

Többnyire szánalmas bajnoki teljesítményük mellett sikerült eljutniuk az FA-kupa döntőjéig, ahol a Rangers bizonyult náluk erősebbnek, de mivel a gyerkőcök a bajnoktól szenvedtek vereséget, rajthoz állhattak az Európa Liga második selejtezőkörében, ahol a Vaduz jóvoltából már Liechtensteinben elvéreztek hosszabbítás után 2-1-gyel.

11. (9.) St Mirren
Az új stadionba költözött haverek első feljutásuk után egyből kizúgtak az SPL-ből (1999-2000), ehhez képest most a harmadik szezonjuk végén szerették volna ugyanezt tenni. Azonban az Inverness nem sajnálta szétdurrantatni saját szezonját, és mivel a Falkirkkel a végsőkig gyepálták egymást, Billy Reidék látszatra csak kettővel jobb gólkülönbségüknek köszönhetően, azonban valójában igen kényelmesen maradtak bent. 

12. (8.) Inverness
Mi úgy szerettük volna, hogy a Felföld legszebb bogáncsai maradjanak, és úgy tűnt, hogy Terry Butcher fel is tudja kaparni őket a padlóról, de a hazai meccseken mutatott impotencia a végén megbosszulta magát: kényelmes maradás helyett fájdalmas búcsú az utolsó fordulóban, mindezt jobb pozícióból a Falkirk ellen. És persze szeme közé, laposan! legnagyobb örömére - még szerencse, hogy a mi pártfogoltunk, a St Johnstone jutott fel, így szégyenteljes vereség helyett vállalható döntetlen.

Szuperválogatott (1-4-4-2):

1 Jamie LANGFIELD (SCO, Aberdeen) volt a legmegbízhatóbb portás, valamint cseréje Lukasz Zaluska (POL, Dundee), akire le is csapott a Celtic, mert egy lengyel kapus nem elég...

2 Butler O'FAKE (NIR, Falkirk) nem csak minket, de a nézőket is meggyőzte arról, hogy az Egyesült Királyság eldugottabb pontjain is találhatunk jól cselező szélsőhátvédeket. A lehetetlen Falkirk egyik érdekes színfoltja, csak így tovább!

4 Chris BERRA (SCO, Hearts) csak februárig játszott az SPL-ben, mert sürgősen még több pénzt ment keresni Wolverhamptonba. Viszont annyira jó volt, hogy meg is érdemli. Cseréje Zander Diamond (SCO, Aberdeen).

5 Gary CALDWELL (SCO, Celtic) sokak szerint az év játékosa, mert nagyon megbízható volt a Celtic védelmében, és a középpályán is feltalálta magát. Véleményünk szerint azonban rendkívül ügyetlen, és csak legvégső esetben vetnénk be szűrőként, de védőnek az SPL-ben kiváló.

3 Charlie MULGREW (SCO, Aberdeen) balbekkből szervezi az Aberdeen játékát, szabadrúgás-felelős, gólokat lő, néha dupláz a Celtic ellen, és a balszélen is bevethető. Az NLL-ben lacrosse-ozó Sean Greenhalgh az unokatesója.

7 Steven DAVIS (NIR, Rangers) az egyik kedvencünk a Rangers-ből, megbízható, fantáziával megáldott szélső, aki folyamatosan jól teljesít, mégsem nagyon beszélnek róla, igazi unsung hero. A szezon utolsó Old Firmjét ő döntötte el. Cseréje Nakamura Sunszuke (JAP, Celtic), aki az Espanyolban folytatja.

8 Scott BROWN (SCO, Celtic) gyengén kezdte az évet, amiért meg is kapta a magáét, de aztán összeszedte magát, és végigmelózta a szezon második két harmadát. Ha még egy kis darálást beáldozott volna némi firkálásért cserébe, ő az év játékosa, csapata pedig bajnok. Így "csak" a szuperválogatott és a skót nemzeti tizenegy alapembere.

6 Pedro MENDES (POR, Rangers) már tavaly augusztusban átvette a lábadozó Barry Ferguson szerepét, és gyakorlatilag az egész bajnokságban a Rangers motorja volt, az érte kiadott hárommillió font még a hülyének is megérné. Az új kapitánynak kinevezett Kevin Thomsonnal egy elpusztíthatatlan középpálya alapköveit jelenthetik a Bajnokok Ligájában is.

11 Derek RIORDAN (SCO, Hibernian) sikertelen kitérője a Paradicsomba utolsó pillanatban bekövetkezett hazatéréssel végződött, majd harminckét meccsen elért tucatnyi (szép) gól formájában teljesedett ki. 

9 Kris BOYD (SCO, Rangers) 27 gólt szórt 35 meccsen úgy, hogy folyamatosan küzdenie kellett a csapatba kerülésért, de nem úgy, mint mindenkinek, hanem úgy, hogy ha csak lehetett, megpróbálták nem kezdetni, és év közben le akarták selejtezni. A Birmingham ajánlatát el is fogadta a Rangers, de Boyd inkább maradni akart. Nálunk az év játékosa.

10 Steven FLETCHER (SCO/ENG, Hibernian) neve másfél évnyi meglehetősen eredményes szereplés után az évközi átigazolási ablakban felmerült a Real Madridnál és a Manchester Citynél is (kié nem?). Alapvetően ez az információ tehát nem jelent semmit, de ha valakit Skóciából el akarnak vinni külföldre, meg Glasgow-ba, akkor nem lehet olyan rossz, mint ahogy nem is volt az: a huszonkét éves csatár ebben a szezonban került be a válogatottba, és a magára talált Hibernian támadósorában szépen alkotott Riordan és Nish közreműködésével. A Celtic ajánlatát csapata elutasította, de ezt a Burnleys szerződést viszont egyelőre nem nagyon értjük.

Köcsögválogatott (1-4-4-2):

1 Artur BORUC (POL, Celtic) szereplését kell magyarázni? Amellett, hogy nevetséges teljesítményt nyújtott (elég ha bármelyik lepkéjére, vagy a Hibbies ellen félpályáról benyelt szopacsára gondolunk) még bunyózott is McGeadyvel, hogy csak a legkirívóbb köcsögségeit említsük. A konyakozás/szivarozás nem tartozik ide, de ez kevés ahhoz, hogy annullálja a Glasgow-i éjszakai élet állandó szereplőjének tagságát.

2 Ross TOKELY (SCO, Inverness) fejéhez nem szívesen vagdosunk dolgokat, hiszen az összes divízióban képviselte már a Caleyt és nagyon jó viszonyt ápol a szurkolókkal, de valakinek viselnie kell a kiesés következményeit, és most ő lesz az. Történt ugyanis, hogy a záró fordulóban a bennmaradásról döntő mérkőzésen a Falkirk ellen utolsó emberként szabálytalankodott, amiért (tizenkét sárgája mellé) megkapta első piros lapját, ezzel megpecsételte csapata sorsát. (Vannak, akik Andreas Hinkelt látnák ezen a poszton szívesen, de ő azért mégsem volt olyan gyenge, és nem akarjuk azt sem, hogy heinrich kolléga kitérjen a hitéből.)

4 Alex McKAMOUGH (SCO, Falkirk) azért került be, mert ragaszkodtunk ahhoz, hogy valaki a kölköket is reprezentálja. Haragszunk rájuk, de ezt már mondtuk.

5 Souleymane BAMBA (IVC/FRA, Hibernian) kapta a legtöbb lapot, és mivel a skótszerűségi versenyre nagy hangsúlyt fektetnek Kaledóniában (pl. Motherwell EL-indulása), ez elég volt ahhoz, hogy az egyébként kiválóan játszó elefántcsontparti irányítsa a köcsögök védelmét. (A nevére hivatkozni nem lenne elegáns, de simán lehetnénk akkora köcsögök...)

3 Charlie ADAM (SCO, Rangers) eredetileg nem is védő, de a baloldalon bevethető játékos tuskóbb, mint egy balbunkó, ezért itt kapott helyet, még úgy is, hogy a Gers félidőben megszabadult tőle.

7 Willo FLOOD (IRL, Dundee/Celtic) januárban hagyta ott a Dundee-t, ahol meglepően jól ment neki a játék, gyerekkori kedvence, a Celtic kedvéért, ahol viszont karrierje egyelőre Kozma Pista Szkauziában eltöltött másfél évét idézi.

8 Kyle LAFFERTY (NIR, Rangers) haja miatt is biztos pont, na meg színészi alakítása miatt, amivel elérte a rájátszásban, hogy Charlie Mulgrew-t kiállítsa a spori, és az Aberdeen a commanding left back nélkül játssza le a meccs nagy részét. Gyakorlatilag a bajnoki cím sorsát is eldöntötte ez a momentum, az északír válogatott pedig két mérkőzésre szóló eltiltását töltheti a 2009/10-es sorozat elején (Falkirk A, Hearts H).

6 Barry FERGUSON (SCO, Rangers) sem fizikailag, sem mentálisan nem volt ott ebben az évadban, és bár két válogatott meccs között szétpiálni az agyunkat nagyon is menő, viszont a lelátóról fotósoknak mutogatni, úgy hogy közben MBE-k vagyunk már gáz. Kivéve, ha részegek vagyunk, mert akkor lehet, hogy vicces. A Rangers szerencséje, hogy Pedro Mendes személyében már tavaly nyáron pótolta kapitányát, így most nyugodt szívvel engedhették át szolgálatait a Birmingham Citynek.

11 Aiden McGEADY (IRL/SCO, Celtic) nem találta formáját, és még szót se fogadott, cserébe jól leanyázta az edzőjét, meg Boruccal is összeakaszkodott. Egy évvel korábban az év játékosa volt, most meg néhány felesleges cselnél többet alig tett hozzá csapata játékához.

9 Jan VENNEGOOR OF HESSELINK (HOL, Celtic) annyira elhomályosította korábbi teljesítményét, hogy néhányan a klub történetének legrosszabb csatárának kiáltották ki a holland válogatottat, a Celtic pedig elengedte. Egyelőre nem talált csapatot, mert a legtöbb helyen nem tudják megoldani, hogy a neve ráférjen a mezre.

10 David FERNANDEZ (ESP, Kilmarnock) 32 mérkőzésen 2 gólig és 11 sárga lapig jutott. Rutinos támadó, tizennégy éves karrierje során 275 mérkőzésen 38 gólt szerzett. Ezek nem hogy nem puskási számok, egyenesen vállalhatatlanok egy olyan csatár számára, aki komolyan gondolja magát, még akkor is, ha nem a gólszerzés a fő feladata. Cseréje Kenny Miller (SCO, Rangers).