Irapuato, 16 500 néző, vezette: Agnolli (olasz)

Magyarország: Disztl - Sallai, Róth, Garaba, Péter - Bognár, Nagy A., Kardos, Détári, - Kiprich, Esterházy

Szovjetunió: Дасаев, Бессонов, О. Кузнецов, Ларионов, Демьяненко (к), Рац, Яковенко, Заваров, Беланов, Алейников, Яремчук.
Тренер - В. Лобановский.
 

Szerettel köszöntjük kedves nézőinket, perceken belük megkezdődik a mérkőzés. Itt van velünk a stúdióban Kádár János Közp. Biz. 1. Titk., és Mihail Gorbacsov, aki sejtelmes mosollyal az imént adott át magyar kollégájának egy légvédelmi üteggé alakítható tésztaszűrőt. De vajon mit vár a mérkőzéstől a két államférfi?

KJ: Kevés a Vasas-játékos a csapatban, így nem számítok sok jóra. Megnézzük, focizni jobban tudnak-e a mélyen tisztelt elvtársak, mint atomerőművet építeni.

MG: Ez ízléstelen volt, János. Az előbb beszéltem Reagennel, de nem sütöttem el egyetlen Challengeres viccet sem. Pedig van köztük egész jó is, azt hallottad, hogy...

Ennyi talán elsőre elég is lesz, szerencsére a fejlett technika segítségével kapcsolatba tudunk lépni Mezey Györggyel, aki már az öltözőben van a fiúkkal. Hallgassuk meg, hogy készülnek a meccsre.

MGY: Szerencse, hogy pirosban játszunk, mert Kardos leette spagettiszósszal Garaba mezét, egyébként minden rendben. Már most szeretném elmondani, hogy Nyilasi egyetlen percre sem fog hiányozni, ha mégis, akkor megoldom valahogy menet közben, mert zseniális vagyok, úgyhogy meg se próbáljon beszólni senki. A játékosok szemében látom lobogni a tüzet, pedig csukva van mindeggyiké. Aggodalomra semmi ok, az újszerű edzésmódszereimre teljesen normális reakció, hogy elalszanak a meccs előtt, és Kiprich nehéz légzését is csak az idegesség miatt elszívott másfél doboz Fecskének tudom be.

Nagy örömmel halljuk, hogy minden rendben. Reméljük, nem üt vissza, hogy a szakember felvitte Ausztria legmagasabb pontjára edzőtáborozni a csapatot 20 perccel az utolsó bajnoki lefújása után. Irapuato ugyan csak 1800 m. magasan van, de Mezey György szokásos alaposságával másfélszer ilyen magasra vitte a fiúkat, hogy aztán kipróbálhasson rajtuk néhány újítást, ezek vizsgáznak nemsokára. Pár percünk maradt a kezdőrúgásig, addig reklám.

Kezdődik a mérkőzés, hajrá, Magyarország.

1. perc: Lendületesen kezdenek a szovjetek, nyomozzák a labdát a mieink. Azt sem valami jól.

3. perc: Belanov vágtat előre a jobbszélen, Péter ólomlábakon próbálja feltartóztatni, de nem sikerül neki, így felrúgja. A szabadrúgás Zavarov érintésével Jakovenkóhoz kerül, aki két bambuló magyar védő között megszerzi a vezetést a szovjeteknek.

MG: Nesze neked Csernobil, Jánosom!

4. perc: A középkezdés után Rácz kap labdát a tizenhatosunknál, csak nézik a védőink, ahogy visszagurít Alejnyikovnak, aki jó 25-ről kilövi a bal felső sarkot.

MG: Bozse moj, ez könnyebb lesz, mint gondoltam.

KJ: Mondtam, hogy kevés a Vasas-játékos, a rohadt életbe. Tudom, hogy régen kértem tőled ilyesmit, Misa, de van mostanában üresedés azokban a szibériai üdülőkben? 

Gyorsan kapcsoljuk a pálya szélét, lássuk, hogyan értékeli az első perceket Mezey György.

MGY: A játékosok semmit sem tartanak be a zseniális taktikámból, nagyon dühös vagyok. Mondtam, hogy az elejét nyomjuk meg, de ezeknek aztán beszélhet az ember. Már most szeretném elmondani, hogy a fizikiai felkészítéshez semmi közöm nem volt, én csak a taktikáért felelek, az pedig zseniális volt.

14. perc: 2-0-s hátrányban vagyunk, az ütés nagyon bennünk maradt. A játékosok teljesen esélytelenül vergődnek, a szovjetek talán maguk sem számítottak ilyen könnyű meccsre. Ellenfelünk frissebb, gyorsabb, osztálykülönbség van a csapatok között.

15. perc: Mezey máris cserél, Róthot Burcsa váltja. A középhátvéd helyére beküldött középpályás érdekes döntés, halljuk, mit gondol Mezey György.

MGY: Ráfér a frissítés a csapatra, Róth nem sok jót csinált eddig, hiányozni biztosan nem fog.

MG: János, neki lesz a hely?

24. perc: Belanovval különösen nem tudunk mit kezdeni, ezúttal Kardost ültette be a hintába a 16-oson belül, aki felrúgta. A büntetőt a sértett végezte el, nem hibázott. 3-0

MG: Az elszontyolodott, de változatlanul baráti magyar népnek küldeném ezt a szép számot. Meg mindenkinek, aki szereti.

28. perc: Sehol nem vagyunk, szerencsére már a szovjetek sem erőltetik annyira a játékot. Támadóink hozzá sem érnek a labdához, a védőink pedig nem tudják felhozni a labdát, ha mégis, azonnal eladják. Visszafutni persze már nincs ereje senkinek, ha akarnának, megalázhatnának a szovjetek. Détári jó szögből gyatrán a sorfalba lőtt egy szabadrúgást, az egyetlen kapura lövésünk Bognár nevéhez fűződik, de az is alig ment el a kapuig.

KJ: Misa, a legszebb jonatán almánkból egy vagonnal, ha leállítod a tieidet.

Hallgassuk meg, hogy értékeli az eddigieket Mezey György.

MGY: Minden taktika annyit ér, amennyit a játékosok megvalósítanak belőle, ugyebár. Hiába edzettek a játékosok bundában délután 2 és 4 között, semmit nem kapok vissza abból, amit begyakoroltunk. Ez a magyar futball hibája, kérem szépen, gyenge a bajnokság, az elkényeztetett sztárocskákkal még egy magamfajta zseni sem tud mit kezdeni.

40. perc: Hamarosan vége az első félidőnek, a mérkőzés tulajdonképpen eldőltnek tekinthető, annyira gyengén játszik a magyar válogatott. De mi lesz így a továbbiakban? 

KJ: Én például fogok inni egy fröccsöt. Misa?

MG: Nem bántalak meg, János, tőccsé.

45. perc: Vége az első félidőnek, Szovjetunió 3-0-ra vezet a teljesen esélytelen magyar válogatott ellen. Halljuk, mit gondolnak szakértőink.

KJ: Ultizni tudsz?

MGY: A szünetben kiosztom a játékosokat, hogy beleszakad a fülük! Így beégetni engem, komolyan, ezért még egyszer bosszút állok valakin, és rohadt nagy szerencsétek lesz, ha nem az egész magyar labdarúgáson. Taktikát már úgyis felesleges váltanunk, ezek tök hülyék. 

A szünetben reklám.

MGY: Mindenki megkapta a pasta suta adagját, nem lesz gond a második félidőben. Érzik a játékosok is, hogy nagyokat hibáztak, elbeszélgettünk, és egyikük sem engem tart felelősnek, úgyhogy nem cseréltem egyet sem. Viszont Szendreyt képen kellett törölnöm, de ez most nem fontos.

49. perc: Eddig nem rossz, többet csináltunk öt perc alatt, mint az egész első félidőben, de a játékosok változatlanul fáradtan mozognak.

54. perc: Jól kezdtük a második félidőt, pedig nem volt csere a magyar csapatban. Többet van nálunk a labda, akár gólhelyzeteink is lehetnének, de a csatáraink nem tudják átvenni a labdát jó helyzetben. A gond csak abból van, hogy az ilyenekből lefordulnak a szovjetek, a magyaroknak pedig nincs erejük visszafutni velük.

MGY: Mondtam, hogy zseni vagyok.

MG: Aranyosak ezek a magyar gyerekek, kár, hogy futni büdös mindegyiknek. Biztos, hogy minden rendben volt a felkészítésükkel, János? Átpasszolhattátok volna őket hozzánk egy hónapra, nézd meg a mieinket, milyen virgoncak.

KJ: Elmúltak már azok az idők, amikor így csináltuk. De aláírom, a szovjet motivációs rendszer páratlan. Még egy fröccs?

63. perc: Péternek megkegyelmez a kapitány, a hátvéd már lépni sem bír (az elején sem bírt), Dajka jön a helyére. Gyorsan megkérdezzük Mezey Györgyöt a csere okáról.

MGY: Még nem döntöttem el, rajta verem-e el a port, de hogy jó esélye van rá, az biztos. Dajkának amúgy is játszania kell, benne érzem a gólt. Figyeljék meg.

67. perc: Néhány perce már újra a szovjetek játszanak óriási fölényben, de elszórakozzák a helyzeteiket. A magyar játékosok a második félidő első tíz perce után újra lassan, fáradtan mozognak, mint akiknek minden mozdulat nehezére esik. Jarencsuk egy kiugrás után eltolja a labdát a krumpliszsákként eldőlő Disztl mellett, és Kardos figyelő tekintetétől kísérve bepasszolja a negyediket: 4-0.

MG: Szerintem megnyerjük ezt a vébét, mint a huzat, nem gondolod, Jánosom?

KJ: Előbb nyersz te Nobel-díjat. Amúgy elfogyott a bor.

74. perc: Zavarov ívelt Jaremcsukhoz, aki ziccerben kapta volna a labdát, de érkezett Dajka, és úgy ért bele a labdába, hogy az a saját kapujába pattant. 5-0

MGY: Na, akkor azt már tudjuk, ki a hibás.

78. perc: Kardos buktatta Larinovot a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőből Jevtusenko megpróbálta szétbombázni a kapu bal felső sarkát, de hibázott, kirúgta a stadionból a labdát.

KJ: Béééénaaa!!! Hö-hö-hö, ennyi tudsz! Ennyit tudsz!

80. perc: Alejnyikov egyedül vezethette a magyar kapura a labdát, de gyenge gurításába bele tudott érni Disztl. A labda Garabáé lehetett volna, de feltartották, így az érkező Rodjinovnak csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát. 6-0

MGY: Hosszú ideje vagyok edző, de ilyen fokú bírói elfogultsággal még nem találkoztam. Egyszerűen értelmetlen folytatni a játékot ilyen ellenszélben, csak azért nem hívom le a csapatomat, mert sportemberek vagyunk.

KJ: Kössz a semmit, Misa. Lófasz lesz ebből, nem jonatán alma, egyétek, amitek van.

85. perc: Történelmi égés felé halad a magyar válogatott, a második félidőben is megkaptuk a három gólunkat, és egy 10 perces szakaszt leszámítva ugyanolyan esélytelenek voltunk, mint az elsőben. A magyar játékosok már a tőlük 2-3 méterre lévő labdáért sem bírnak elindulni, a szovjetek szórakoznak.

MG: Szerintem innen már nem engedjük ki a kezünkből.

Vége a mérkőzésnek, a magyar válogatott 6-0-ra kapott ki Szovjetuniótól, de lehetett volna nagyobb arányú is a vereségünk, ha ellenfelünk végighajtja a meccset az impotens magyarok ellen. Jellemző, hogy a mieink egy sárga lapot sem bírtak összeszedni, ahhoz ugyanis közel kellett volna kerülni a szovjetekhez, de ez az első percektől kezdve gondot okozott.

MGY: Mindent megtettem, amit edzőként megtehettem. Pontosan tudtuk, mire kell felkészülnünk, az elvégzett munkával biztosan nem volt gond. A vereségből le kell vonni a következtetéseket, és mennünk kell tovább, a továbbjutás nem okozhat gondot. Profik vagyunk, előre kell néznünk, vár ránk a következő meccs. A játékosokra dühös vagyok, nem azt csinálták, amit megbeszéltünk.