Az Arsenal feljövőben van, ennek ellenére mi már a párosítás kialakulásakor elhihettük, hogy az el is dőlt, és a hazaiak valóban el is dönthették volna az egészet az első meccsen, de így marad egy kis izgulni való a következő találkozóra is. A fullbrit összecsapás első részét a tárgyilagosság kedvéért ezúttal a szkauz futball két híve dolgozta fel, még pedig Alapvonalszippantó Hapci Benő és donnelly tárja elétek a mérkőzéssel kapcsolatos meglátásait. Az együttműködés majdnem fel is bomlott Liv Tyler kapcsán, de végül kompromisszumos megállapodás született.

Nem bizonyult maradéktalanul sikeresnek tegnapi ráolvasásunk: bár kétségkívül jobb meccset láthattunk, mint kedden, a remélt parádé elmaradt. Ebben nyilvánvalóan nem kevés szerepe volt annak, hogy igen korán kialakult az az eredmény, amellyel egyik mester sem lehetett különösebben elégedetlen. 

A Manchester játékával kapcsolatban nehezen tudnánk szenzációs felfedezéssel szolgálni: úgy tűnik, tényleg közel vannak (idei) legjobbjukhoz ismét. A középpályás trió egészen kiválóan dolgozott, a támadórészleg tagjai pedig szintén sokat robotoltak és próbálkoztak. A United-szurkerek nyilván kissé csalódottak, hogy a tűzijátékhoz nagyrészt vaktöltényeket használtak, de e tekintetben is bátorítással szolgálhatunk a számukra: legkésőbb öt-hat meccsen belül a befejezések is beélesednek majd. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy az Arsenal a kapuvasnak, Almuniának és a játékvezetői hármasnak is hálás lehet azért, hogy nem két-három gólos hátrányból várhatja a visszavágót.  

Az az Arsenal, amelynek védelmével – az előzetes várakozások és Silvestre ügynök diverzáns tevékenysége ellenére (nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy remek fejes-mentését valójában kapura szánta) – egyébként kutya baj nem volt. A gondok akkor kezdődtek, amikor – nem is ritkán – labdát szereztek.

Hogy a három belső középpályással felálló MU ellen miféle kifacsart gondolkodásmód alapján tűnhet jó ötletnek cuki kis körömpasszokkal próbálni támadást építeni a saját térfelünkön, az nem egészen világos; hogy az ágyúsok valamely titkos regulája alapján komoly pénzbüntetés jár annak, aki tíz méternél hosszabb átadással kísérletezne, abban viszont egészen biztosak vagyunk.  

Ha valami fatális véletlen következtében mégis lendületből vezethették volna a labdát van der Sar kapujára, inkább illedelmesen megvárták, hadd rendeződjék vissza a United védelme,  hogy aztán a tizenhatos magasságában folytathassák a tili-tolit, kevés kézzelfogható eredménnyel.

Pedig az Arsenal felállása sokakban reményt kelthetett: Wenger néhány hete, és különösen Fabregas visszatérése óta épp azzal a 4-2-3-1-gyel kísérletezik, amely olyan kiválóan működött a Liverpool előadásában az Old Traffordon. Jogos felvetés természetesen, hogy az Arsenal támadói fizikálisan kevésbé alkalmasak hasonló produkcióra, ám a Walcott-Nasri páros gyorsasága talán kompenzálhatta volna ezt a hiányosságot. A fiatal szélsőduó, különösen annak francia tagja azonban alig-alig találkozott a labdával. Lehetséges persze, hogy halványabb előrejátékukat a védekezésben nyújtott nagyobb szerepük is befolyásolta: erre közvetett bizonyítékként szolgálhat az, hogy a Manchester szélsőhátvédei a mérkőzés nagy részében nem sok vizet zavartak támadásban, valamint hogy például Nasri ABC-pénztáros frizuráját a pálya egészen meglepő szegleteiben láthattuk felbukkanni. 

Nézzük posztról posztra, érdemjegyekkel (1-5):

MANCHESTER UNITED

van der Sar 0

O'Shea (5): Az ír jobbtuskó eldöntötte a meccset, ezen a poszton ennél aligha lehet többet nyújtani - illetve ha Thuramnak hívják az embert, akkor előfordulhat, de csak egyszer. A Ferdinand (0) - Vidics (0) bekkpárnak nem akadt sok dolga. Evra (4) Jól játszott a francia, de kicsit még lehetett volna aktívabb. Védőfeladatát ő is hiba nélkül látta el, hiszen nem kaptak gólt.

Carrick (5) csapata legjobbja volt, nem hibázott, nagyon hasznosan futballozott, és nem a védelmen múlott, hogy Fabregas nem tudta eljátszani Gerrard szerepét, hiszen a Red Wallig nem is nagyon jutott el a spanyol karmester. Fletcher (4), a legértékesebb skót futballista, Carrick mellett lezárta a középpályát, hiba nélkül tette a dolgát. Anderson (3/4) nem volt rossz, nem vétett komoly hibát, de játszott ő már aktívabban is.

Ronaldo (4) Kivételesen kevés hiszti, csendben dolgozott és óriási kapufát lőtt. Tevez-t (4) komoly mezőnymunka és hajtás jellemezte, az MU Dirk Kuytje. Rooney (3/4) szintén sokat robtolt és próbálkozott támadásban, több hibával, mint sikerrel, de ezen a meccsen ez bőven belefért.

Giggs fater lőtt egy szabályos gólt, azonban sajnos Dániában sem az Inzaghi-szabály szerint fújják a leseket, így maradt az 1-0. Berbatov legfontosabb megmozdulása az volt, amikor Lantos helyén szerelt, de most erre volt szükség, és ez pontosan jelzi a bolgár alázatát. Evans-nek már nem akadt dolga.

ARSENAL 

Almunia (4) az Arsenal legjobbja volt, első félidőben nyújtott teljesítményének köszönhetik társai, hogy még versenyben vannak.

Sagna (3) előre ügyetlenül, hátul hasznosan futballozott. Toure (3/4) kollégájával ellentétben nem vétett komoly hibát, bár az a tét nélküli mészárlós eset (a baba, vagy a baba...) nem volt szép. Silvestre (3) gólpassza eldöntötte a meccset, és még voltak bizonytalan megmozdulásai hátul, de mentései kiszínezték a teljesítményében fellelhető fehér foltokat. Gibbs (3/4) bizonytalanul kezdett, aztán megalázta Cét. Előre ügyes, hátul akadtak gondjai.

Song (3/4) és Diaby (3/4) hasonló kategóriát képviselnek, ezeken a posztokon nyomasztó a Manchester fölénye. Walcott (3) nem csinált semmit, egyszer megiramodott, de gyáva volt, így elszállt az esély. Fabregas (3/4) próbálkozott, de ő nem Gerrard, sem testi erőben, sem sebességben. Technikájával és agyafúrtságával pótolhatta volna lemaradását a Liverpool kapitányával szemben, de nem nagyon volt társa ehhez. Nasri (2/3) az első félidőben eljátszotta Denilson szerepét, a másodikban egyszer több, mint tíz másodpercig nála volt a labda!

Adebayor (3) egy ember nem tehet sokat a Vörös Fal tövében, maximum kérdezheti, hogy Is there anybody out there?

Bendtner: pont őt kellett behozni egy ilyen meccsen, na persze, amennyiben az 1-0 tökéletes eredmény Wengernek. Eduardo: Mindössze tíz percet kapott a Rijeka de Janeirói csatár, és ennél többet nem is nagyon tudunk mellékelni az aktájához, csak azt, hogy Liv Tyler tényleg ronda. (Ehhez még Benő kolléga azt a megjegyzést tenné, hogy ennek ellenére Liv Tyler a világ egyik legjobb nője.)