A félelmeink beigazolódtak. Alapjában sem történt semmi különleges az elmúlt szerdán, de keddhez képest, ezt a napot simán hozzá lehet csapni még a húsvéti böjthöz. Az Arsenal könnyedén, idegenben szerzett előnyét meglovagolva, gólokkal intézte el a tartalékos Villarrealt, míg a Manchester United Portóban tudott nyerni egy korai C.Ronaldo bombával. Igazából, ennyi is elég lenne a két meccsről, de lapozás után egy kicsit jobban is kifejtjük.

A portói kilencven perc sok mindenre választ adott. Például arra, hogy a Porto nem nagy csapat, meg arra is, hogy ebben az idényben a MU - pocsék játékkal - bármelyik meccset meg tudja nyerni 1-0-ra, ha az ellenfele papíron gyengébb.
A másfél órán keresztül tapintható feszültség állapotát Cristiano Ronaldo már a hatodik percben elhessegette. A harminc méterről besomott lökete után sok értékelhető nem történt. Valljuk meg őszintén, hogy a Majorka csodaszép pincérnője többször izgatott fel minket, mint a negyedóránként érkező hazai beadások. Csak olyan megállapításokra jutottunk, amit eddig is sejtettünk vagy tudtunk.

Többek között arra, hogy Andersont nem tudjuk hova tenni. Tavaly élőben láthattuk, ahogy eltünteti De Rossit az Olimpicóban, majd vártuk, hogy ebben az idényben minden róla szóljon az Old Trafford környékén. Igaz, hogy sérült is volt, de semmi kimagaslót nem nyújtott eddig. Portóban is, az első félidőben, olyan bizonytalan megmozdulásai voltak, hogy az volt az érzésünk, hogy a Milli Vanillibe könnyebben el tudná adni a menedzsere, mint egy európai sztárklubba. Aztán a második félidőben megint a tavalyi ígéretet láthattuk, a midfield magiciant. Kíváncsiak vagyunk, merre fog haladni a fiatal brazil karrierje.
Berbatov ugyanekkora kérdőjel. Szerintünk, ő produkálja a legtöbb perc per legkevesebbszer említett a közvetítések alatt mutatót. Azon kívül, hogy párszor felrúgták/elesett az első félidőben, talán egy darab lövése maradt meg bennünk. Valahogy, ez az elegáns, finomkodó stílus nem illik bele ebbe a Menchesterbe. Azonban, mint tudjuk, arrafele van türelem kivárni, hogy valaki beérjen. És ha számítana, mi is ezt sugallnánk Fergienek, mert jövőre az egyik legnagyobb gyöngyszem lehet a bolgár az Álmok Színházában, és még ez a szezon is zakatol.
Rajtuk kívül, a többiek nem ébresztettek kételyt bennünk. Van der Sar most sem tett egy darab felesleges lépést sem, Carrick nekünk még minig körülményes, Rooney és a mérgezett egér között csak méretbeli különbség van, Nanit talán mindörökre otthagyták a reptéren, és Giggs évek óta nem tud olyat csinálni, ami miatt neheztelnénk rá.
Ja, és CR semmivel sem lett kisebb primadonna, mint amilyen tavaly ilyenkor volt. Tanult kollégánk azt a kérdést tette fel, hogy ennek az embernek, milyen gyereke lesz? Mi csak visszakérdezni tudtunk: meg hány?

Igazából, a visszavágó arra adott választ, hogy egy hete a MU volt gyengébb, mint valójában, és nem a Porto jobb csapat, mint gondoltuk. A portugálok most is lőttek, amint levegőhöz jutottak, és egy kicsit olyan volt a játékuk, mint egy korai számítógépes focijátéknak, amelynél a pálya bármely pontjáról el lehet találni a kaput. Csak azt nem vették figyelembe, hogy a vendégek kapusának a büntető területen kívülről szinte lehetetlen gólt lőni.
Hulkról nekünk még most is a képen látható úriember fog eszünkbe jutni, és Lisandrótól sem dobunk hátast. A Porto nem rossz csapat, de BL elődöntőbe a Veszprém megalapozottabban került volna, mint ők. Amit tudtak, kihoztak ebből a párharcból. Azt is ügyesen felismerték, hogy a United baloldali védelme az igazán sebezhető, és ezt támadták is, de pechjükre, a beadásaik dombitibori szinten maradtak.
Összességében a színvonalra és az izgalmakra is egy gyenge közepest tudunk adni. Az előbbiért a vendégek a hibásak, utóbbiért a hazaiak. Porto - Man Utd 0-1

A másik visszavágón sem kellett lerágnunk a körmünk. Utólag csodaszámba megy, hogy csak három gól született ezen meccsen, mert a védelmek kezében terített betli volt. Külön kiemelnénk Capdevila teljesítményét, mert ennyi erővel Juhár is lehetne Eb-győztes.
A visszavágó különben hatvannyolc percig tartott. Addig Walcott Fabregas, Adebayor Van Persie passzát értékesítette, majd Wolfgang Stark úgy döntött, hogy pontot tesz a párharc kimenetelére. Fogggalmunk sincs, hogy mi ment át a német spori agyán, amikor az angol (vicces, hogy semmi pontosítás nem kell ehhez a melléknévhez) visszacselénél Godin tükörtiszta szerelését büntetőnek ítélte meg, és nagy buzgalmában, még tetézte is a bajt, hiszen a reklamáló Egurent kiállította. A kávé - Van Persie értékesített tizenegyesével - le is főtt, a játékvezetőt meg legközelebb a SportKlubon, Bundesliga2 közvetítés alkalmával láthatjuk.
Sógorunk telefonos beszámolója alapján, az izgalmakra itt csak kettest tudunk adni, és a színvonal épphogy csak elérte a hármast. Tudósítónk még megemlítette, hogy Fabregas istenkirály, és hogy a kocsit csak jövő hét elején tudja visszaadni. Előbbin nem lepődtünk meg, hisz neki a GoonerNews nyitóoldal, utóbbit meg tudomásul vettük. Arsenal - Villarreal 3-0

Pár napunk van megemészteni, hogy ismét angol-angol elődöntő van a BL-ben. Lehet fanyalogni, de elnézve a Villarrealt és a Portót, az az érzésünk, hogy így jártunk a legjobban.
Jóslásokba nagyon még most nem is bocsátkoznánk, de ha fel kellene tolni egy komolyabb összeget valamelyik csapat májusi római vizitjére, akkor mi Wengerék mellett döntenénk. Hogy miért? Mert a londoniak relatív frissessége többet érhet, mint az ellen keretének erőssége.
De ez még korai, addig még párszor úgyis átfutjuk a Chelsea-Poolt.