A Juventus múlt heti bénázása után óvatosan fogalmaztunk a Serie A eldőlését illetően, érdemes is volt megvárni a 31. fordulót, amikor a 4. helyezett Genoa ellen kellett volna életben tartani a meglehetősen halovány torinói reményeket. Nem sikerült, és bár az Inter is elnagyképűsködte saját meccsét a Palermo ellen, a Juventus még ennél is mélyebbre tudott süllyedni. Ranieri csapata (a mesterrel az élen) ugyanis már Pellissier 93. percben esett egyenlítő góljánál úgy látta, a bajnokság eldőlt. Most már jó lesz akkor hátrafelé pillogatni, mert összegabalyodott cipőfűzővel is közelít a Milan. És volt persze egy egészen lenyűgözően fasza Derby della Capitale is.

A Juventus pechjére a Genoa 4. helye még közel sem olyan biztos, mint az Inter győzelme, úgyhogy a genovaiak – keretükben számos a Juventustól kirakott játékossal – nekiugrottak a tompa, nemtörődöm a vendégeknek, és igazából sokkal simábban verték őket, mint a 3-2-es eredmény mutatja. Pedig Rocchi sporttárs mindent megtett, hogy versenyben tartsa a Juventust: előbb megítélt egy röhejes büntetőt, majd kiállította ugyan Camoranesit, de két további torinói játékos megúszta a pirosat. Legalábbis egyelőre, mert Grygera még a videó alapján megkaphatja a magáét alattomos utánrúgásáért. Mindezek ellenére a Juventus a 86. percben kiegyenlített, de Ranierit még annyira sem érdekelte az egy pont, hogy a hátralevő 4 percben úgy csináljon, mintha még lenne esélye csapatának a bajnoki címre.  A 10 mezőnyjátékossal kiharcolt egyenlítés után sikerült úgy gól kapniuk, hogy két genovai 40 métert vezette Buffon kapujára a labdát. Ha ezt valami bohóc spanyol csapattól látjuk, megvonjuk a vállunkat, ha egy némettől, ki is röhögjük. De ezt a gólt a bajnoki címre és BL-győzelemre törő (nem mi mondtuk) Juventus kapta.

Genova, Luigi Ferraris, 86. perc,
Ranieri: Te, Chris, nincs még abból a krémből, amit a múltkor adtál. Rohadtul viszket megint.
Damiano: Claudio, egyenlítettünk.
R: Kicsoda, bazmeg? Ugye nem az a köcsög francia buzeráns?
D: Nem, Clau, ő ott ül mögötted. Vinco volt.
R: Akkor jó. Az fasza gyerek. Most mi legyen? Cseréljünk, nem? Mauro, mi a tökömet keresel itt? Mennyé melegíteni, beállsz.
D: Őt kiállították, mester. Hozzunk be egy védőt, nincs már sok hátra.
R: Kurvaélet. Akkor… szedjük le valahogy mégis Buffont. Az a kis suttyó, tudtad, hogy Genoa-szurkoló? (tényleg az – a szerk.)
D: Az előbb a szezon védését produkálta, szerintem inkább rendeljük hátrébb kicsit a fiúkat. Poulsen lépjen vissza Legro helyére?
R: Haha, tényleg, lecseréltem Legrót! Állat vagyok, mi? Hát akkor mindegy, menjen mondjuk az a furcsa szemű gyerek.
D: Machisio lesz a középhátvéd? De Poulsen játszott már ott, nem lenne jobb mégis…?
R: Leszarom konkrétan. Passzold a krémet, jövök mindjárt.

A Roma és az Inter tavalyi versenyfutása végül ugyan csak a legutolsó fordulóban dőlt el (köszönhetően a milánóiak gyanús botladozásának), de már a két csapat a szezon hasonló időpontjában lejátszott meccse után látszott, hogy ezt nem fogja elbukni az Inter. Most az a helyzet, hogy a Juventus teljesen hiába fogja megverni jövő héten Mourinhóékat, ez már annyit sem fog érni, mint egy tegnapi újságba csomagolt lyukas koton. Az esélyt egyedül az kínálja, hogy az Inter ugyanúgy elhiszi, ahogy elhitte a Palermo ellen 2-0-nál, hogy ez már megvan. A szicíliaiak meg három perc alatt bemutatták, hogy ez mekkora hiba (Julio Cesar egyiket sem nyalta volna be), a figyelmeztetés pedig még biztosan jókor jött, Mourinho nem fogja hagyni, hogy beleszarjanak a fiai. Visszakanyarodva az előbbi gondolathoz, az Inter nem azért bajnok, mert puha meccsei lennének hátra, hanem azért, mert a bukás azt feltételezi, hogy a Juventus innentől tarolni fog. (Inter-Palermo 2-2)

Óriási meccs volt a római derbi. Mindenestül. A 9. percben már 2-1 állt a táblán, Pandev kapásból irgalmatlanul kilőtte a hosszút, Zarete még annál is irgalmatlanabbul somta be (közbevetés: azért, mert nem jogos a szöglet, még érvényes a belőle szerzett gól), majd Mexés egy szöglet után visszahozta a meccsbe a Romát, miközben mi még a helyes seggtartást kerestük a kanapén. És csak a gólok számát tekintve ült le a meccs, a Roma ment előre, mint a veszedelem, a korrekt félidei eredmény valahol 2-3 és 2-4 között lett volna, de a másfélgólos előny helyett maradt a szűk hazai. Ebben komoly szerepe van Muslerának, aki két nagyon komolyat is fogott, Panucci fejesét a mai napig nem értjük, hogy kaparta ki. A mezőny leggyengébb tagja Morganti volt, össze-vissza fújdogált, talán szerencsésebb lett volna egy olyan játékvezetőt kijelölni, akit nem ragad magával a hangulat, így az emberelőnybe kerülő Lazio legyűrte az óriásit harcoló Romát. Igaz, hogy a lefújáskor már egyetlen római (roma-i) középhátvéd sem volt a pályán, de meg kell jegyeznünk, hogy a farkasok védekezésén már korábban sem mindig látszott, hogy ott vannak. Különösen a harmadik Lazio-gól volt röhejes, a svájci Lichtsteiner három Roma-védő között fejelhetett gólt, és bár innen még De Rossi fejesével visszajöttek a vendégek, a Lazio sikere tulajdonképpen nem forgott veszélyben. Aztán a végén még Kolarov végigkocogott a jobbszélen, két óvoda-csel után jobbal is elvállalta, és kilőtte a rövid alsót. Szeretjük a római rangadókat, na. (Lazio-Roma 4-2)

A Milan egy érdekes kísérletet tett, és egy 4-2-3-1-el lepte meg a Chievót, és a húzás – ha nem is könnyen – de bejött, Ancelottiék behúzták a megtáltosodott veronaiak elleni meccset, és ráközelítettek a Juventusra. Nem ment könnyen, Ancelottit ki is szórták dumálásért, döngtek a kapufák, volt meg nem adott gól is, úgyhogy élvezetes kis meccs alakult ki, és bár a játék képének valóban jobban megfelelt volna a döntetlen, a Milan elhozta mindhárom pontot. (Chievo-Milan 0-1)
Vargas első gólja a Fiorentinában mindjárt győztes gól is lett, és a Roma vereségével lassan kétszemélyessé válik a 4. helyért folyó harc a firenzeiek és a Genoa között. A Fiorentina két ponttal van lemaradva a Juventus legyűrő genovaiaktól, a Roma viszont már nyolcra, az már nagyon soknak tűnik, a lilák viszont még befoghatják őket. Őszinték leszünk, sokkal szívesebben néznénk a BL-ben a Genoát, mint a már 10 vereséggel küszködő Fiorentinát, akik még a kilenc emberrel záró Cagliari ellen is megszenvednek. (Fiorentina-Cagliari 2-1)
A Siena kőkemény üzenetet küldött azoknak a magyar csapatoknak, ahol a játékosok azzal védekeznek egy-egy vereség után, hogy hónapok óta nem kaptak fizetést, és a bizonytalanság ilyen hatással van a teljesítményükre. Sienában nincs pénz, a csapatot szponzoráló bank megrogyott, a Robur pedig a kialakult helyzetre az egyetlen lehetséges választ adta. (Bologna-Siena 1-4) És most képzeljük el, ahogy Mihajlovics elbeszélget a védőivel ez után.

A Samp óriásit fogott Pazzinivel, az Őrült megint vágott egyet, a másik őrült meg mindjárt kettőt, de a Doria már így sem tud beleszólni semmibe. Illetve dehogynem tud, az Inter elleni kupaelődöntőt 3-0-ról nem szabad elbuknia, és már ott is van Európában. Ha nyáron sikerülne megerősíteni a csapatot, akár lehetnének ők a soros genovai meglepetéscsapat, de erősebb a valószínűsége, hogy inkább megint szétszedik őket. És megint: pápá, Lecce. (Lecce-Sampdoria 1-3)
A Torino hozta szokásos semmit, aztán három perc alatt csak megnyerték a Catania elleni meccset, és így tovább él a remény. A Bologna vereségével a Toro előzött, és pillanatnyilag nem áll kiesőhelyen, de nagyon szoros befutó várható az alsó régióban is. Számításaink szerint 35 ponttal már bent lehet maradni idén, de lehet, hogy még annyi sem kell hozzá. (Torino-Catania 2-1)
A Napoli-Atalanta 0-0-ja az egyik oldalról azt jelenti, hogy már nincs miért harcolni idén, lehet a saját vállat veregetni, a hazaiak részéről pedig a beletörődés ölég ocsmány manifesztálódása volt. Este még lesz egy futballmámort ígérő Reggina-Udinese is.