"De jó lett volna, ha még pár pillanatig bírod!" Ezt eddig a barátnőnk dörgölte az orrunk alá, de hétvégén a Chelsea-Arsenal duó duruzsolhatta a Fulham-Villa páros fülébe. Az éllovasok lasztminit pontszerzéseinek ellenére szemernyit sem lett unalmasabb a bajnoki csatározás. Azon ritka fordulók egyike volt a harmincegyedik, amikor a négy éllovas egyaránt nyerni tudott, a három sereghajtó meg egyaránt kikapott. Érzésünk szerint a négy BL hely ezennel el is kelt, de valami azt súgja, hogy a kieső trióban még lesz egy-két csere-bere.
A gigahosszú összefoglaló igazi csapatmunka gyümölcse, amiről lapozás után Ti is meggyőződhettek.
 
A csillagok mostanság nem úgy állnak*, hogy az NST angolposzt-felelőse angolposzt felelőse (vagy angol posztfelelőse, vagy angol poszt felelőse) négy-öt PL meccset meg tudjon nézni hétvégente. Ezért úgy döntött, hogy kommentelőket hív segítségül a számára láthatatlan meccsek elemzésére.
Öten el is vállalták a gyors felkérését, így az összefoglaló gerincét az ő - minimálisan szerkesztett - irományuk jelenti.

"Hogy az istenbe' nem nyerte meg a Tottenham ezt a meccset?" - ez volt a BBC-s Jonathan Stevenson reakciója az Ewood Park-i találkozó végén. Valóban, a 80. percig úgy tűnt, hogy a Rovers impotens támadójátékából egyetlen gól sem fog születni - nemhogy kettő. Ekkor azonban Peter Walton játékvezető eldöntötte a Forduló Legszarabb Sporija cimű patinás versengés kimenetelét. Palacios nevetséges kiállítása mellett, Waltonnak az első félidőben a Blackburnt is sikerült megszívatnia egy hasonlóan ciki tizenegyes ítélettel, amit Robbie Keane, Liverpoolból magával hozott magabiztosságával, be is vágott. A meccs képe alapján jogos volt a Spurs-előny és a második félidő nagy részében sem mutatott semmi sem arra, hogy a vendégek ponto(ka)t fognak hagyni északnyugaton. Azonban a meccs addigi legjobb játékosának bepirosodása után a Tottenham úgy összehullott a heveny Rovers-rohamok alatt, mint egy dunna, és ennek megfelelően kényelmessé tette a hazaiak számára a fordítást.
Allardyce egy figyelemre méltó húzására azért ki kell térnünk: a szünetben a lesérült csatár, Roberts helyett a védő Ooijert hozta be, és az óriás középhátvéd Sambát küldte fel McCarthy mellé a csatársorba! Ez a hihetetlen manőver vegülis bevált, mert Samba a kiállitást követő káoszban Woodgate mögé tudott kerülni, és az ő centerezéséből egyenlített a dél-afrikai csatár. A második Blackburn gólt pedig Ooijer passzolta be két méterről, egy tipikusan Spurs-módra benézett szöglet után.
A győzelemmel a Blackburn nagy lépést tett a bennmaradás felé. Még nem dőlhetnek hátra, de a Pool, a Chelsea és a Citeh elleni idegenbeli meccsek kivételével mindegyik hátralévő találkozójuk nyerhető. Az utolsó fordulóban a már addigra kiesett WBA-t fogadják, ami szintén jó ómen.
A Tottenham hatpontos hátrányba került a West Hammel szemben az Európa Ligáért folyó versenyben. A következő forduló Spurs-WHU derbije hatalmas csatát ígér!
Blackburn - Tottenham 2-1
 
A Liverpool elmúlt hetekben mutatott ihletett játéka kapcsán mindenki Gerrardról és Torresről beszél. Való igaz, az ő együttes játékuk a fodbal piros betűs ünnepének számít, és nehezen kitörölhető nyomot hagy a sportbarátok emlékezetében. Az utóbbi néhány mérkőzés igazi hősei azonban azok a játékosok voltak, akiket inkább kiegészítő emberként tartanak számon. A Madrid és a Manchester elleni győzelmek kulcsembere Fabio Aurélio volt, míg a Villa ellen Rierának volt komoly szerepe szinte valamennyi gólnál.
Benítezt ismerve nem nagyon lepődhettünk meg azon, hogy ez a két játékos természetesen nem kapott szerepet szombaton. Más kérdés, hogy ezt a meccs után ezúttal valószínűleg senkinek nem jutna eszébe számon kérni a fifikás spanyolon.

Riera helyén Dossena bizonyította, hogy nem viccelt szupercsereként szerzett góljaival és kezdőként is képes arra a gólveszélyes játékra, amit a szezon elején már megtapasztalhattunk - ám immár az ellenfél kapuja előtt.
Hogy ne is legyen rá szükség balhátvédként, arról leginkább Emiliano Adrian Insúa Zapata gondoskodhat. Az ifjú gaucho egy ifjúsági kontinensviadalnak álcázott venezuelai túlélőtorna miatt került ki a csapatból az év elején, ám szombaton remek formában, tanári játékkal tért vissza: a meccs embere titulus sem volna túlzás vele kapcsolatban.
Az év eleji nehéz időszak során bűnbakká vált Lucas ezúttal jól oldotta meg hálátlan feladatát, Mascherano pótlását. Nem állhatjuk meg megjegyezni, hogy a brazilnak egy tökéletes világban bizony csak Xabi Alonso (illetve Gerrard) helyetteseként kellene pályára lépnie: a világ tökéletlenségéért ez esetben Damien Plessis formahanyatlását okolhatják a Liverpool szurkolói.
Xabi Alonsot azonban a csapat nagy szerencséjére nem kell pótolni - és idei formájában nem is nagyon lehetne. A midfield maestro ezúttal is remekül irányított hátulról, a BB pezsgő nála is jó helyen volna.
A meccs embere cím harmadik jelöltje természetesen Josszi Benajun. Az izraeli szintén kiegészítő embernek számít Liverpoolban, elsősorban azért, mert korábban - nyilvánvaló képességei mellett - nem volt képes kiegyensúlyozottan jó játékra. A szezon hajrájára azonban ő is élete formájába lendült. Ezúttal - két kőkemény válogatott meccsel a lábában - 15 percet töltött a pályán, ám egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy góllal akarja kárpótolni a klubot azért, hogy egészségét kockáztatva vállalta a játékot a görögök ellen. Már az első helyzete gólt érdemelt volna, ám Jahve ezúttal úgy akarta, hogy csak az utolsó pillanatban találjon be. minden szempontból tökéletes befejezés volt.

A Fulham játékára őszintén szólva kár volna sok szót vesztegetni - ezúttal ilyenről nem nagyon beszélhettünk. Schwarzer jó teljesítménye azért említést érdemel, mert a megvuduzott kapuvasak mellett ő tartotta a meccsben a falusiakat. Gera bő tíz percet kapott: Reina elleni taktikai szabálytalanságával vélhetően ő is góltól mentette meg csapatát - egy sárgalap volt az ára.
Fulham - Liverpool 0-1
 
Az ember azt hinné, valami gagyi hollywoodi sportfilm végkifejletét látta a díszletnek sem utolsó teltházas Old Traffordon. Beáll a 17 éves olasz kamaszgyerek, és élete első felnőtt meccsén a hosszabbítás perceiben megnyeri a meccset a szarban lévő bajnokcsapatnak. Persze nem egy lecsorgó beadást sodor be a hónaljával fél méterről, hanem a Giggstől kapott labdát sarokkal a lába között maga mögé teszi, majd félfordulatból becsavarja a hosszú sarokba. Hangorkán, kifutás a családhoz, csók a kamerának, meg egy sárga is. De az senkit nem érdekel, mint ahogyan utólag az ezt megelőző 90 perc sem. Fergusonnak megint bejött.
A kezdőcsapat ilyen felállásban talán csak a ligakupában játszott együtt, a cserepadra nevezettek közül pedig sokan még sört sem kapnának egy pubban. A Villa is komolytalankodott egy sort, ajándék szabadrúgás után Ronaldo a legalacsonyabb Shorey felett bikázta a hosszúba Giggs legurított labdáját (1-0). Neville középhátvédként szerepeltetése Carew-val szemben alapból egy gól előny (1-1), sajnos a manchesteri cséká már csak hátrafelé futásban tartozik az elithez. Ki is húzódott a szélre, hogy ezek után Younggal szemben hozhassa magát kellemetlen helyzetbe. Félidőben hajszárító híján (elromlott a Pool és a Fulham elleni meccseken a túlzott használattól) Ferguson Wes Brown háziorvosát hívogatta, és töprengett, melyik fiatalt küldje be, ha baj van. Márpedig baj lett. Ronaldo labdavesztése után Carew beadását Agbonlahor fejelte be az érdekesen helyezkedő védők, és a napba néző Van der Sar között (1-2). Na ekkor jött el Federico Macheda ideje, a semmit sem mutató Nani helyére beállva. Giggs, Carrick, és Fletcher is felébredt, mert három zakó egymás után mégis csak ciki lenne, és próbálták labdákkal tömni a bolíviai wellnesstúráról épphogy visszaérkezett Tevezt, meg a pattanásos olasz tinédzsert, de Friedel mindig a helyén volt (az igazi helye a lelátón lett volna a múltkori piros lap után...). Aztán Ronaldo két hiszti között villant egyet, és ballal laposan kilőtte a jobb alsót (2-2). Itt már érezni lehetett, hogy csak idő kérdése a győztes gól, ezzel a játékvezetői hármas (négyes, ötös?) is egyetértett, 5 perc hosszabbítást mutatva. Ennyi nem kellett Machedának, jöhetett a hollywoodi forgatókönyv (3-2).
A Villa 60 percig jobban játszott, kihasználta a tartalékos United-védelem hibáit, de az utolsó fél órában nem bírták az óriási nyomást. Ebből nem lesz BL, mint ahogyan Anelka gólkirályi cím sem. Egyiket a jó formában lévő Arsenal fogja megelőzni, másikat a nem jó formában lévő Cé. Hogy bajnoki címvédés lesz-e, az nagyban függ az elmaradt Pompei elleni meccstől, de egyelőre "szerzett pontok tekintetében" egy egységgel vezet a United.
Man Utd - Aston Villa 3-2

Az Ágyúsok is nyertek, méghozzá - Gelson Fernandes látványos kapufája ellenére is - elég simán. Pedig van Persie és Eduardo is megsérült a válogatott szünetben, mégsem hallgathattunk Wenger sirámokat ez ügyben, köszönhetően Walcott, de főleg Fabregas és Adebayor visszatérésének. A hónapok óta hiányolt duó tett róla, hogy rögtön a hírekbe kerüljön, mindkét gólt Cesc készítette elő mesterien, hogy aztán a colos togói nagy higgadtsággal mattolja Givent. Apropó, nem arról volt szó, hogy a fickósabb védelem kedvéért váltott csapatot a Citeh hálóőre? Mindenesetre Arsavin és Touré is kitett magáért, veszélyes Walcott megmozdulást is láttunk, úgyhogy azt kell mondani: a 2-0 inkább a szünetet erősen megérző, de idegenben amúgy is fatökű harmatos vendégekre hízelgő, annyira sima ügy volt ez.
Arsenal - Man City 2-0

A St. James' Parkban az első félidő elég lagymatag volt, kevés helyzettel (2 ill 4 kapuralövés), mezőnyjáték, durva szabálytalanságok a hazaiak részéről. Volt Kalounak egy jó kis fejese, amit Harper nagy bravúrral kiütött, kábé ennyi. A második félidőre aztán sokkal támadóbb Chelsea futott ki a gyepre, a két gólt a Malouda-Anelka-Lampard trió hozta össze, ami több okból is furcsa. Anelka továbbra is kevés egyedül, amolyan Torghelle féle félhős lett belőle Scolari alatt, de gondoljuk, hogy nagyon nem kell bemutatni: egyszem feltolt csatárként még mindig van, hogy 6-8 játékostárs van előtte a pályán, elkolbászol a szélekre, hátra a felezőig, stb, de a gólokban elévülhetetlen érdemei vannak. Az elsőnél már az ő felpörgő lövése gólt érdemelt volna, de az még a kapufáról kipattant, pont a töküresen érkező Lampard elé, aki befejelte azt. A Newcastle semmi újat nem mutatott, bár Gutierrez nem volt rossz most sem, de egyedül kevés. A második gól pedig úgy indult, hogy Cech végre jól rúgott ki (klasszis kapus, de a kirúgásaiból tízből nyolcszor bedobás lesz, egyszer meg ellenfelet talál), Anelka fejpárbajt nyert (szintén nem gyakori), Lampardhoz csúsztatott, aki ziccerbe hozta a nemsokára Fellainivel hajban versenyre kelő, nyilván Chelsea mezben a legjobb mérkőzését játszó Malouda-t (ettől persze nyáron mehet, amerre lát), aki nem hibázott, s kiszorított helyzetből laposan a hosszúba lőtt. nem éppen tőmondat A Newcastle teljesen összezuhant, az pedig, hogy nem lett 0- 5 a vége, csak a véletlennek köszönhető. Ballack, Lampard, Kalou és Di Santo is rúghatott volna még. Utóbbié a ManU-s Macheda góljához hasonlatos lett volna. Az oldalvonaltól indult befelé egy bőrrel, majd szépen eltekerte a hosszú alsó felé, de centikkel mellé ment. Kalou két tizenegyes gyanús helyzetben sem kapott büntetőt, bár ezeken a bélyegméretű stream-eken nehéz megítélni, hogy ténylegesen mi is zajlott, de mindegy is, a Chelsea-nek idén nem fújnak büntetőt. Egyet kapott az első fordulóban, azóta a síp néma.
Volt még a hazaiaknak egy félgólja 0-2-nél. A hivatalos források szerint is benn volt, de azt már sosem tudjuk meg, hogy változtatott volna-e érdemben az eredményen. Szerintünk nem.
Newcastle - Chelsea 0-2

Köszönjük szépen a besegítést. Hogy kiknek is? Azt most nem áruljuk el, mert Nektek kell kitalálni, amennyiben szeretnétek tippelni a következő fordulóban. Küldjétek el annak az öt fórumozónak a nevét (holnap délig) az nst.pl@freemail.hu címre, akik szerintetek a fenti sorokat írták (egy meccs: egy név). A legtöbb helyes nicknevet beküldő alázhat ismételten porig minket a hétvégén.

Pár gondolat a maradék öt mérkőzésről.
Az Everton, amióta már csatárjaik is vannak, egyre jobban tapad az első ötre. És azt se felejtsük el, hogy az FA kupában is elődöntősök. Fellaini továbbra is jó, Jo meg egyre jobb. Everton - Wigan 4-0
A Stoke, egy korai gólnak köszönhetően, viszonylag simán elhozta mindhárom pontot Birminghamből. Azt már a vak is látja, hogy az Albionnak a következő igazi tétmeccse a Championshipben lesz, augusztusban. West Brom - Stoke 0-2
Fülöp nem védett, kapott is két gólt a Sunderland. Ezzel a vereséggel az északiak megint közel kerültek a tűzhöz. Szép feladat vár rájuk a hétvégén. West Ham - Sunderland 2-0
Sem Halmosiék, sem a Pompey nem kapott ki, mégis lehet hiányérzete mindkét csapatnak. Ezzel a döntetlennel sokkal inkább a kieséshez, mint a bennmaradáshoz kerültek közelebb. Hull - Portsmouth 0-0
A Boró még nagyobb kakiban van, mint a Newcastle. Lelki szemeink előtt már látjuk is a zsúfolt Riverside-ot, ahol Afonso Alves mesterhármast ér el a Coventry ellen. Bolton - Middlesbrough 4-1

Tippversenyünkből is már csak hét forduló van hátra. Nekünk is adott feladat, mint Shearernek: LE KELL DOLGOZNI EZT A HÁROM PONTOT! Itt az idő új kommentelők felbukkanására ;) (NOT)
Még mielőtt elfelejtenénk, gratulálunk caralho voadornak. Küldjük neki a következő számot:

NST - Kommentelők 12-15

A poszt címe Tétova Tevez Klub is lehetett volna, de úgy gondoltuk, hogy a kommentelőktől mindent még sem lophatunk el. Morphine-nak azért beírtuk a pirospontot.

*igazából egy kupa négyesdöntő első elődöntőjének megtekintése okozta a galibát. Ahhoz képest még az Arsenal-City is lélekemelő kétóra lett volna.