Vajon melyik alázás marad meg a fejünkben tovább? Hát persze, hogy a Liverpool Madridra mért csapása, mert hiába számít történelminek a Bayern alázása, a Sporting egyszerűen nem való a BL-be, és jól is teszi, ha elsüllyed szégyenében. Ugyanígy tehet a Real Madrid is, lehet ugyan bírózni, csak teljesen felesleges, mert pont ennyivel jobb csapat a Liverpool náluk, úgyhogy hivatalosan is eljött az ideje a néhány évente esedékes madridi égszakadás-földindulásnak. A Juventus ellenben a Fekete Lovag mentalitásával küzdötte végig a Chelsea elleni meccsét, és érdemelte ki a forduló tragikus hősének járó posztumusz becsületrendet – az angolok meg a két meccs alapján a továbbjutást. A nyolcas pályán a Villarreal csapott célba, és mivel Riquelme most nincs a keretben, tovább bizakodhatnak.

Hát ez nem lett 5-1. Mondjuk nem is voltak sokan, akik elhitték a madridi kincstár feneketlen mélyéről előrángatott szózatot, de azért ez a mészárlás már talán egy kicsit megfekszi a gyomrát a döntéshozóknak. Egy Real Madridot – még akkor is, ha tele van alkalmatlan arcokkal – erős ennyire megverni, és nagyon el van tévedve, aki a bíró szerepét helyezné előtérbe. A helyzet ugyanis az, hogy a reális (nem ül itt mellettem Sinkovics Gábor, ezért kisbetű) a különbség a mutatott játék alapján. Lehet, hogy nem lett volna meg a nagyon csúnya négy gombóc a végére - és talán jobban is járt volna a Liverpool, mert most aztán hallgathatják a bírózást – ha a közismerten vörös lelkületű rigó nem fütyül össze-vissza, de ez semmilyen szinten nem menti fel a Real Madridot. Tavaly kibontakozott egy vita a Roma elleni kiesés után, hogy akkor most az olaszok ennyire jók, vagy a Madrid ennyire gyenge. Ezt a kérdést most újra elővehető, de egyre gyanúsabb, hogy a Liverpool számára nem lehet értékmérő a spanyolok leigázása, ez ugyanis kevesebb gondot okozott nekik, mint egy átlagosnál jobb napot kifogó angol kiesőjelölt legyűrése. A Real Madridot az összes jelentős játékerőt képviselő ellenfél szétszedi, akivel csak szembetalálják magukat, így a Pool játékerejének leméréshez várnunk kell még egy fordulót, ahol – és talán ez a legfájdalmasabb a madridiak szurkolóinak – egészen biztos, hogy erősebb ellenféllel szemben kell továbbjutni a Liverpoolnak, mint a Madrid volt. Pedig Skrtel biciklije egy szar poénnak indult.

Volt egy első félidő Londonban, ami kísértetiesen hasonlított a torinóihoz: a hazai csapat fölényben játszott, megszerezte a vezetést, aztán érthetetlenül visszaállt. A két csapat keretének ereje közti különbséget mutatja, hogy ezt a Chelsea a legjobb pillanatban kihasználta, a Juventus pedig csak helyzetekig jutott Londonban, de hogy senki egy gondolatnyi szemrehányást nem tehet az olaszoknak a kiesés miatt, az biztos. A Te, sánta, van neked púpod? ősvicc elevenedett meg, amikor Nedvedet letámogatták a pályáról, innentől pedig a Szalihamdzsic-Tiago-Marchisio középpályával volt kénytelen harcba indulni a Juve. Essünk túl az események felsorolásán: Treze csodapasszát Iaquinta higgadtan belsőzi be, de hiába tűnik bizonytalannak Cech és Terry, a Juve visszaáll. A félidő vége a Chelsea-é, már Drogba szabadja bent van, Essiené meg aztán a játékossal együtt, hogy ne legyen vita (Buffon felelősségét kár elvitatni a kiesést jelentő gólban). Chiellini kiállítása kreténség, tehát már ott tartunk, hogy a sánta púposnak varázsütésre fitymaszűkülete is van, de megdobban a bálnaszív, és még egyszer visszajönnek a torinóiak. Treze másodszor is feltűnik a képernyőn, Cech óriásit véd, majd a három gólt ígérő kontrájából egyet bevágó Chelsea eldönti a továbbjutást. Kiesett a hatalmasat harcoló Juventus, igazából kizárólag azért, mert idegenben nem sikerült gólt lőnie, de ez egy olyan meccs volt, amiből sokkal inkább erőt kell tudnia meríteni a torinóiaknak. A Chelsea két meccs alapján nem érdemtelenül jutott tovább, mert kegyetlenebb volt a kapu előtt, mint ellenfele, de bármilyen furcsán hangzik, fogalmazhatunk úgy is, hogy a kapusok közti különbség döntött.

A Bayern gonoszabb, mint Hókuszpók és Bokros Lajos együtt. A szemüveges nyolcadikos, akit félholtra zsibbasztóznak még a számtekszakkörben is, ezért a szünetben leugrik a homokozóba negyedikeseket aprítani. Nem, igazából nem ők a hibásak, csak tették, amiről a portugálok elfelejtkeztek. A Sportingot fognám, és eltiltanám 10 évre a Bajnokok Ligájától, mert ilyet nem lehet csinálni. Mert most akkor vagy a Bundesliga ilyen rohadt erős (nem), vagy csak arról van szó, hogy a bajorok minden felgyülemlett frusztráltságukat rászabadították a portugálokra, de az azért mégsem járja, amit a Sporting csinált. Itt nem feltartott kézről van szó, hanem saját szurkolóik és úgy nagyjából az európai klubfutball pofán köpéséről. A bajorok bezzeg ki tudják szolgálni a saját közönségüket, és ez még akkor is szép tőlük, ha az ellenfél úgy csinált, mint a Harlem Globetrotters ellenfelei. Mondanunk sem kell, ebből aztán semmiféle következtetést nem tudunk levonni, csak tapsolni tudunk a szép góloknak, de hát tudjuk, mit ér egy bármilyen pompásan kivitelezett balhorog, ha egy nyolcéves fogyatékosnak osztjuk ki.

A Villarreal bevágódott a legjobb nyolc közé, és a surranópályán érkezőkre mindig érdemes figyelni, főleg, ha a következő körben kicsípik a Portót, mert akkor megint lesz az elődöntőben valaki, akitől már az odavágón focit várhatunk. A La Liga becsületére rá is fért némi gyorssegély, a görögöknek pedig köszönjük az Inter megelőzésével szerzett szép pillanatokat.