A tizenhatodik fordulóból kicsit részletesebben foglalkozunk a református rangadóval, illetve kétszer említjük meg Tóth Csabát, de reméljük, hogy utoljára. A Celtic hét ponttal vezet, László Csabiék ugyanilyen távolságra jöttek föl a Rangers mögé, a Hamilton pedig elmozdult a kieső helyről a St Mirren kárára. A vasárnapi NST-Magyar Rádió meccsen pont annyi gól született, mint a szombaton megfutott SPL kanyarban. Jövőhéten stadionképek, most videó és a hét legjobbja, katt továbbra!

A Hearts-nál egyre biztatóbb jeleket vélünk felfedezni: László Csaba - akinek az interjúi magát a horrort jelentik skót testvéreink számára, és aki egy sikeres fellebbezés következményeképpen megúszta az eltiltást az Aberdeen ellen történő be/kirohanása után - mindössze egyetlen litvánnal kezdett a Rangers ellen, tehát úgy tűnik, nem igazán jelent számára nyomást az elődjei kárára zsarnokoskodó Romanov - és persze az eredmények is neki dolgoznak. Christophe Berra úgy irányítja a védelmet, hogy azt januártól talán már nem is Edinburgh-ban teszi, Kingston visszatérésével pedig akár magabiztosabbá is tehetik majd az egygólos győzelmeket - a legutóbbi öt bajnokijuk ugyanis ilyen különbséggel ért véget. Ja, és persze Lászlóéknak volt képük lerohanni, és saját térfelére beszorítani a Rangerst.

Olyannyira, hogy a három perc alatt bepréselt két gól (Zaliukas 20., Kingston 23. p.) egyáltalán nem jött váratlanul: a Hearts kezdetben saját térfelére, majd saját ötösére kényszerítette, tuszkolta, gyötörte a bajnoki világrekordert, amire az csak annyit tudott válaszolni (amellett, hogy Karipidis öngóljával teljesen váratlanul szépített a 26. percben), hogy Kris Boydot felírták, miután torkonvagdosta az összes hazai védőt. Az összeállításban félelmetesnek tűnő - és előzetesen általunk is annak tartott - Ferguson-Mendes tengely nem igazán működött, leginkább funkciótlanul rohangáltak a labda után, Charlie Adam főleg erdőirtással, a leghülyébb frizurával rendelkező Lafferty meg ki tudja mivel volt elfoglalva, és ennek köszönhetően a Támadójáték kötetcímkével ellátott meghajtóra nem került egyetlen bájt sem. Hozzá nem értésről tenne tanúbizonyságot, ha szerencsétlen Darcheville-be rúgnánk bele, hiszen ilyen középpályával a háta mögött még _benito sem villogna úgy, ahogyan azt hétvégén tette. Az Ally McCoist és az impotens támadójáték közötti viszony önmagában megérne egy posztot - Tóth Csaba értelmetlen-értékelhetetlen monológjainak elemzése meg egy blogot -, de ezzel taktikai okokból várunk még, ugyanis szombaton az Accies látogat az Ibroxba...
Hajrá: az Adam helyére beállt, nem túl ügyetlen Burke megregulázása megért Wallace-nak egy második sárgát, csak hogy legalább izgalmas legyen a vége, de a világoskékek ezen a napon még csak érdekessé sem tudták tenni a mérkőzést a maguk részéről, a szezon leggyengébb teljesítményét nyújtották. HEARTS-RANGERS 2-1.

Jimmy Calderwood tanarak padján eltöltött kétszázadik hazai bajnokija egy ötperces eseménysorozatnak köszönhetően dőlt el a jubiláns javára. Gary McDonald a 60. percben leadta cserelapját a negyedik játékvezetőnek, a következőben pedig be is állt a sérült Considine helyére, és befejelte Aluko jobboldali beadását - ezzel szerzett vezetést a hazai brigád, majd néhány perccel később Quinn, a Steelers jobbekje utolsó emberként földre vitte Darren Mackie-t: kiállítás, tizenegyes. Graeme Smith, a vendégek kapusa úgy próbálta meg kizökkenteni a büntit végrehajtó Lee Millert, hogy kulacsa tartalmát a labdára ürítette... A spori ezt sárgával díjazta, Smith egy kacsintással intézte el a dolgot, Miller pedig belőtte, tehát mindenki jól járt. ABERDEEN-MOTHERWELL 2-0.

Azt ugye tudjuk, hogy a legrosszabb hazai mérleggel rendelkező Inverness játssza a legborzalmasabb meccseket a bajnokságban, és ehhez rendszerint a Celtic-ben is partnerre lel, de ez inkább csak a Caledonian Stadionra vonatkozik, ugyanis ha nem a Felföldön kell játszani, akkor remekül megy Brewsteréknek, a harmadik legjobb idegenbeli mutató az övék. Így volt ez most is, a nem-hegylakó-hegylakók kifejezetten jól játszottak, viszont a két ázsiai, Nakamura Sunszuke és Shaun Maloney olyat mutattak, amit a bogáncsosok nem biztos, hogy utánuk tudnának csinálni.

A tévedések elkerülése végett, Maloney mellel nyugtatta így le a labdát, nem kézzel, és ez elég is volt Strachanék sorozatban elért tizenkettedik bajnoki gyözelméhez. Skót legyen a talpán, aki meg akarja állítani őket. CELTIC-INVERNESS 1-0.

Kirk-Hibbies, jelenleg felsőházbakerülési rangadó, de érzésünk szerint ezen a meccsen sem kaptunk volna szívrohamot, üljünk a Falkirk Stadionnak akár a keleti, akár a nyugati lelátóján. A Hibbantak nem tudták tartani múltheti formájukat, csak szenvedtek az általunk kiesésre ítélt közép-skótok otthonában - bár így is van tizenkét pontjuk kilenc idegenbeli fellépésen, ami nem rossz, de még rá kell tenniük egy-két-tizennyolc-tizenkilenc lapáttal ahhoz, hogy megközelíthessék városi riválisukat. Mixu Paatelainennek skót szinten bőven vannak alkotóképes játékosai és eredményes csatárai (egyelőre), a játék többi része pedig tanulható, tehát az ő térfelén a labda. A mezőny legjobbja Jackie McNamara volt. FALKIRK-HIBERNIAN 1-1.

A Hamilton és a Kilmarnock nagyjából pont ellentétes pályát jár be ebben a bajnokságban, és mostani összeröffenésük következményeképp tovább közelednek egymáshoz az utóbbi hetek mozgását folytatva. Az iszonyatos szenvedésért 2903 ember fizetett, ők viszont szemtanúi lehettek az Accies második hazai győzelmének, és Offiong harmadik góljának. A három ponthoz Cerny óriási védésére is szükség volt: a cseh kapus a hosszabbításban védte lábbal Ford lövését. HAMILTON-KILMARNOCK 1-0.

Nem tudjuk, hogy az SPL olyan kemény-e, hogy a hónap legjobb edzője pillanatok alatt kieső helyen találhatja magát, vagy valamit nagyon benéztek november elején a szövetségben, de ha a timesonline írja, hogy a St Mirren csatárai csak GPS-szel képesek eltalálni az ellen kapujáig, akkor ott tényleg baj van. Igaz, ezt a tabelláról is egyszerű leolvasni: a haverek jelentik pillanatnyilag a Legalja FC-t, miután a Love Streeten hullottak el az időközben új szerződéssel jutalmazott Craig Levein terroristái ellen. Jon Daly a forduló egyetlen duplájával véreztette ki Mark McGhee fiait (37. perc fejjel, ill. 89., tizenegyesből). A Dundee negyedik (EL-t érő pozíció!), öt pont az előnye az Aberdeennel szemben. ST MIRREN-DUNDEE UTD 0-2.

A hétvége megmozdulása Tóth Csaba nevéhez fűződik, ugyanis a félelmetes Rangers FC-t legyőzni a Hearts kispadján ülve egy dolog, de a 2008. január 30. óta a Tottenhamben pusztító Alan Hutton nevét felolvasni a glazvégek sérültlistájáról már igen figyelemreméltó teljesítmény, még akkor is, ha a PL közvetítési jogai egy másik csatornánál vannak...
Egyébként ez annyira szíven ütött bennünket, hogy komolyan gondolkodtunk a bűnös megkeresésén az iwiwen, és a gépháznak történő feljelentésén, de végül elvetettük a probléma ily módon történő rendezését, inkább azt kívánjuk neki, hogy egy Inverness-Falkirk rangadó közben Léderer Ákos szórakoztassa Bundesliga-statisztikákkal.