Semmi nem jár annyi felháborodással, semmit nem övez annyi ötlet és kétkedés a labdarúgás világában, mint a lesek megítélését. Próbálkozhatunk öt játékvezetővel, gólbíróval, vagy egyéb technikai megoldással, de egy egyszerű felfogásbeli váltással talán ki lehetne szúrni ezt a zavaró lufit. Beletúrtunk a szabálykönyvbe, hogy megoldást találjunk a les-problémára, de ez sajnos nem jött össze, így kicsit nagyképűen szólva, megalkottuk a szabály új értelmezését. Az olasz-holland lesrejtvény egyik megoldására viszont ráakadtunk.

Emlékeztetőül idézzük a lesszabályt A labdarúgás játékszabályai 2008/2009 c. MLSZ kiadványból:

(Haladók ezt nyugodtan át is ugorhatják)

Leshelyzet

A leshelyzet önmagában nem szabálytalanság.
Egy játékos leshelyzetben van, ha:
• közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda és az utolsó előtti ellenfél.
Egy játékos nincs leshelyzetben, ha:
• saját térfelén van vagy
• egyvonalban van az utolsó előtti ellenféllel vagy
• egyvonalban van az utolsó két ellenféllel.


Szabálytalanság

Leshelyzetben levő játékos csak akkor büntetendő, ha abban a
pillanatban, amikor a labda érinti egyik csapattársát, vagy
csapattársa megjátssza a labdát, a játékos a játékvezető véleménye
szerint aktívan részt vesz a játékban úgy, hogy:
• beavatkozik a játékba vagy
• zavarja az ellenfelet vagy
• előnyt szerez a leshelyzetből.


Nem szabálytalanság

Nem szabálytalan a les, ha a játékos a labdát közvetlenül:
• kirúgásból vagy
• bedobásból vagy
• szögletrúgásból kapja.


Ezzel nagyjából mindenki tisztában van. Többé-kevésbé tárgyilagos a megfogalmazás, bár a játékvezetőnek van mozgástere. A játékvezetői útmutató a következőképpen egészíti ki a szabályt:

• A „közelebb van az ellenfél kapuvonalához” kifejezés azt jelenti,
hogy egy játékos fejének, testének vagy lábának bármely részének
kell közelebb lenni az ellenfél kapuvonalához, a labdánál és az
utolsó előtti védőnél is. A karokat nem értjük bele a
meghatározásba.
• A„beavatkozik a játékba” kifejezés azt jelenti, hogy megjátszik, vagy
érint egy labdát, amelyet játékostársa adott le vagy érintett.
• A „zavarja az ellenfelet” kifejezés azt jelenti, hogy meggátolja egy
ellenfelét a labda megjátszásában vagy abban, hogy képes legyen
a labdát megjátszani, azzal hogy tisztán akadályozza az ellenfelét a
látásban, vagy a mozgásában, vagy mozdulatot tesz, vagy úgy
mozog, hogy a játékvezető véleménye szerint becsapja vagy
megzavarja egy ellenfelét.
• Az „előnyt szerez a helyzetéből” kifejezés azt jelenti, hogy
megjátszik egy a kapufáról vagy a keresztlécről hozzá lepattanó
labdát, miután leshelyzetben volt, vagy megjátszik egy ellenfeléről
hozzá lepattanó labdát, miután leshelyzetben volt.

(forrás: mlsz.hu )

Ez is érthető, a szabálykönyv ezen kívül még jól használható ábrákkal illusztrálja a szöveget.
Ezzel igazából semmi problémánk nincsen, nem akarunk a szabállyal kötekedni, csak a pontosság és a hitelesség kedvéért idéztük a szabálykönyv szövegét. A gondok a kétes, szemmel nem jól látható szituációk megítélésénél merülnek föl, erre pedig semmilyen útmutatóval, irányelvvel nem szolgál az International Football Association Board (IFAB - a FIFA szabályalkotó testülete, melyben 1-1 szavazattal rendelkezik az angol, a skót, a wales-i és az ír labdarúgó szövetség, valamint néggyel maga a FIFA) által összeállított 2008. évi (tehát a legfrissebb) szabálykönyv, sem pedig a játékvezetők útmutatására összeállított fejezet. Úgy gondoltuk, hogy mi betesszük a lábunkat a labdarúgás térképének eme ingovánnyal borított fehér foltjára.

Kiindulási alapként a szabályt idézzük: "Az a csapat a győztes, amely több gólt ért el a mérkőzésen." Vagyis a mérkőzést gólra játsszák, ez a játék célja, ezért mennek ki a nézők a stadionba, és ehhez kapcsolódik az a már megfogalmazott játékvezetői elv, mely szerint a támadó focit kell előnyben részesíteni. Igen ám, csakhogy a lesek megítélésénél valamilyen furcsa okból kifolyólag általában ez pont fordítva történik, vagyis a játékvezető asszisztensek nem merik elengedni a kétes szituációkat, inkább beintik őket lesnek abból nem lehet baj, vagy legalábbis nem akkora, mintha megadnak egy lesgólt. De biztos ez? Biztos, hogy jobb nekünk, nézőknek, szurkolóknak, hogy ezáltal sok szabályos góltól is megfosztanak bennünket? Mi úgy gondoljuk, hogy azért a rengeteg szabályos gólért cserébe ugyan elfogadjuk a vele járó lesgólokat is. Tehát meg kellene fogalmazni azt a játékvezetői elvet, amely szerint kétes, nehezen megítélhető szituációban inkább ne ítéljenek lest a játékvezetők. Amikor gondolkodni kell, amikor csak reflexből húzzuk be, de nem tennénk rá az állásunkat, akkor hadd menjen a támadás, legyen 6-5 az eredmény, ez senkinek nem fog fájni.

Szakmai szempontból támadható az ötlet, pl. így kevésbé lenne értelme lestaktikát alkalmazni, ergo több védővel, esetleg söprögetővel játszanának újból a csapatok, ami végeredményben megölné a támadó focit; vagy esetleg megnőne az utolsó emberként elkövetett faultok, és ezzel a kiállítások, valamint a súlyos sérülések száma. Igen ám, de az utóbbi években már megszokhattuk, hogy a csapatok gyakran nem tolják fel annyira védelmüket, mint korábban, hosszabbak a csapatok, kisebb a jelentősége a lestaktikának, nem táncolnak annyira pengeélen a védők. Fegyelmezett védőmunkával - ami ma már alapvető követelmény - ugyanúgy alkalmazható az egy-az-egyben történő védekezés és a lesreállítás, viszont amennyiben a csapatok tisztában vannak azzal, hogy a sporik el fogják engedni ezeket a kétes helyzeteket, akkor az edzők ehhez igazítják a játékot, még jobban felkészítik védelmüket, és ezzel egy időben a támadók bátrabban vállalkoznak kiugratásokra, ami összességében a játék fejlődésének kerekén lendítene egyet.

A játék egyre gyorsul, tehát valamilyen megoldás bevezetése nemsokára elengedhetetlenné válik majd. Ez a felfogásbeli váltás rengeteg pénzt és energiát spórolhatna meg, nem kellene bonyolult technikát kifejleszteni, videóbírót alkalmazni, és egy idő után mindenki hozzászokna, hogy csak az egyértelmű les a les - ahogyan a tizenhatoson belül is csak az egyértelmű kezezésért szokás büntetőt ítélni. Abban az esetben, ha az IFAB, vagy más nagykutyák a videóbíró, illetve más elektronikus megoldás mellett tennék le a voksukat, az érthető okokból felülről lefelé csak egy bizonyos szintig lenne kötelező (pl. profiligák). Alsóbb szinteken még ebben az esetben is adaptálni lehetne a mi javaslatunkat, hogy általa levegyünk némi terhet a játékvezetői csapat válláról, csökkentsük a lesszabály körül kavargó indulatokat, és nem utolsó sorban növeljük a gólok számát - ha máshol nem, legalább az amatőrbajnokságokban.


Az olasz-holland lesrejtvény (az EB-n Panucci az alapvonalon kívülre került, és csak ő, valamint Buffon volt van Nistelrooy mögött, aki labdát kapott, és gyanús körülmények között gólt szerzett) főként szabályértelmezési problémának tűnt, de kiderült, hogy nem az. Az volt a fő kérdés, hogy az olasz játékos szándékosan, vagy vétlenül került-e a játéktéren kívülre, de ennek nincs jelentősége, ugyanis:

"Ha egy védőjátékos a saját kapuvonala mögé lép, hogy ellenfelét les
helyzetbe hozza, akkor a játékvezetőnek engednie kell a játékot
folytatódni, és amikor a labda legközelebb játékon kívülre kerül,
figyelmeztetnie kell a védőt, mert a játékvezető engedélye nélkül
szándékosan elhagyta a játékteret."

viszont

"Ha egy játékos véletlenül lépi át a játéktér határoló vonalainak
egyikét, nem tekintendő úgy, hogy szabálysértést követett el. A
játéktér elhagyása tekinthető a játékbeli mozgása részének."

Vagyis amíg a játékvezető nem állítja meg a játékot, és nem rendel el ápolást, addig az alapvonal mögött fekvő sérült (jelen esetben pihenő/szimuláló - a megfelelő aláhúzandó) védő is játékban van, tehát Ruud van Nistelrooy szabályos gólt szerzett.