Nem a Milan és a Juventus, vagy az Inter ellen kell megnyerni a bajnokságot, hanem a Lecce, meg a Catania-féle csapatok ellen. A dolgos hétköznapokon, nem akkor, amikor 70 ezer ember van kint, újságírók, siker, pénz, csillogás… akkor kell nyerni, amikor az embernek tele a töke, hogy két héten belül a negyedik-ötödik meccsét játssza, az ellenfélnek pedig nyilván a szezon legfontosabb meccse, és ehhez mérten harap is az összes fogával. Az elmúlt három szezon bajnoka, az Inter többek között azért mondhatja magáénak a fenti titulust, mert képes erre, még úgy is, hogy nem játszik jól. A többiek meg nem, és ha ez nem változik, novemberben pezsgőt bonthatnak a San Siro Meazzaként ismert felében. Romában már nyakig ér a szar, a Milannál viszont már csak derékig, a Fiorentina nem okozott meglepetést, a Lazio annál inkább. Körvonalazódnak az erőviszonyok, pedig tudjuk, hogy ezt a fordulót mindenki csak le akarta tudni. Lássuk, kinek hogy sikerült.

Az Inter nyert, nem kellett hozzá sem öngól, sem bírói segítség, egyszerűen csak nyertek, mert tényleg jók – és ez akkor is igaz, ha ezt tegnap nem mutatták be valami meggyőzően. Ibrahimovic iszonyatos kapufát lőtt, de emellett is rengeteg helyzetük volt (persze, ne hallgassuk el, hogy a Lecce előtt is akadt jó néhány, sőt Julio Cesarnak megint kellett óriásit védenie, de ebből a brazil kapus általában nem csinál gondot), és tulajdonképpen teljesen felesleges egy győzelem jogosságát firtatni, még akkor is, ha 10 perccel a vége előtt szerzik a győztes gólt. A Zanetti márkájú traktor 600. alkalommal zötyögött végig tétmeccset Inter-mezben, ez pedig főhajtásra késztet mindenkit, függetlenül attól, hogy hupililát okádik-e az Intertől, vagy kék-fehér zászlócska lóg-e a visszapillantóján. A Nerazzuri tehát már pontelőnnyel vezet, és hiába kémleljük egyelőre a horizontot, nem látjuk az egyértelműen esélyes kihívót (ellenben jelen pillanatban úgy néz ki, hogy november végén személyesen teszem tiszteletemet az egyik általam ilyennek tartott csapat, a Napoli elleni meccsükön). Az Inter egyébként a győzelem mellett elérte, hogy elég pihenten futhat neki a Milan elleni, iszonyatos csatát ígérő derbinek. (Inter-Lecce 1-0)

A Juventus bezzeg nem tudta begyötörni a győztes gólt, így fájdalmas pontokat hagyott az Olimpico gyepén. Mivel azonban a torinóiak bevallott célja idén, hogy a több sikerrel kecsegtető (?) BL-re koncentráljanak, nem szeretnénk a földbe döngölni őket, amiért a Catania ponttal távozhatott Torinóból. Annál is inkább, mert jövőbe mutató dolog tűnt fel Ranieri csapatában, úgy hívják, Giovinco, aki végre-valahára kezdőként kapott lehetőséget, és a döntetlen ellenére igencsak jól élt vele. A Juvénak már nagyon hiányzott egy olyan játékos, aki látványos és eredményes játékot produkál a középpályán, hiszen ezekkel az idén látott 1-0-akkal nem szerzett sok hívet magának az Öreg Hölgy. Giovincóval azonban élet költözött a középpályára: nem kellett sok az első gólpasszhoz sem, és utána is cselezett, lőtt, futott, úgyhogy innen üzenjük Seccónak, hogy személyesen hágatjuk meg egy kiéheztetett rozmárral (amelynek az emlősök között a testméretéhez képest a legnagyobb…), ha rohadt gyorsan nem írat alá vele a harmadik világháború végéig. Egyelőre ugyanis úgy néz ki, hogy a Juventus kevésbé szimpatikus arcát mutatva pontosan azt játssza a fiatal támadóval, amit tavaly a klub legendájával is eljátszott: Del Piero végül aláírt (mindkét fél engedett, igaz, egy szponzornak is be kellett szállnia), és csak remélni tudjuk, hogy ugyanez történik majd Giovincóval is, akit egyébiránt a fél világ kíván leigazolni. (Juventus-Catania 1-1)

Hármat nyert zsinórban a Milan, és már nem fest annyira rosszul a helyzet, mint egy héttel ezelőtt. A játék még mindig nem tökéletes, de legalább már nem rossz, ráadásul eredményekkel is párosul, úgyhogy a Rossoneri megkezdheti szezonja gatyába rázását. Az első gólt szerző Borriello sérülése sokkal nagyobb gond, mint amekkorának a keret többi csatárának nevéből gondolnánk, eddig egyértelműen az olasz nyújtja a legjobb teljesítményt a Milan támadósorában. Seva még keresgél, Pato megítélésével pedig még mindig várnunk kell egy pár hónapot, mert megkapjuk, hogy nem bízunk benne, pedig tényleg nem. Egyébiránt a Milan nem rossz ezzel az átvariált támadósorral (2-1 helyett 1-2), Seedorf sem rossz egy sorral hátrébb, Ronaldinho viszont ebben akkor sem fog játszani, ha éppen megérdemelné, azt pedig még nehezebben tudjuk elképzelni, hogy az ő kedvéért fogja átvariálni a csapatot Ancelotti. Nem lesz rossz a Milan, de a védelem közepe rettenetesen bizonytalan, ezt pedig a hétvégén az Inter ellen nagyon nehéz lesz elkendőzni. (Reggina-Milan 1-2)

Habi megmondta: Riise egy rakás szar. Hittük is, meg nem is, mert bevalljuk, a Liverpool meccseivel nem kínozzuk magunkat egy ideje, de most már számunkra is kiderül, hogy így van. És nem csak ő, de Loria is zsákutca, igaz, őt a padra vették, és csak a sok sérült miatt került be egyből a mélyvízbe - viszont belefullad,és rántja magával a csapatát is. A Roma most éli meg azt az időszakot, amikor annyira nem ad a gép, hogy az már szinte hihetetlen: a partjelző előtt pont betakar egy római játékos, így nem veszi észre a legalább három méterre belógó védőt, kiállítják De Rossit, megsérül Aquilani (akit jó nagy marhaság volt beállítani, mint megváltót), és a sok sérült pótlása sem nagyon akar összejönni. A Roma sajnos nagyon úgy néz ki, hogy elkapálta az egész szezonját, mert már hiába szedi össze magukat, a mostani helyzetből ez már nem lesz nagyon sokra elég, különös tekintettel arra, hogy még egyetlen rangadót sem játszottak. Kár értük. (Genoa-Roma 3-1)

A Lazio úgy elverte a Fiorentinát, mint a jég a határt. Zarate most nem lőtt gólt, de az elsőben és a másodikban is komoly részt vállalt (az első egyébként pont olyan volt, mint a szezon nyitófordulójában esett egyik gól, a megfejtéseket a kommentek között várjuk), a Fiorentináról pedig most már végképp kiderült, hogy pontosan azért nem lesznek idén sem versenyben a bajnoki címért, mert idegenben erőtlenek, mint az unikum next. A Lazio ellenben meg van győződve róla, hogy idén nekik kell a főváros becsületét megmenteniük (lehet, hogy lesz is némi igazuk), ezért a mezőny legtöbb gólját szerezve megint másodikak, és a következő fordulókban lepény ellenfelekkel találkoznak. (Lazio-Fiorentina 3-0)

A Palermo elszenvedte első vereségét Ballardini irányításával, de Nápolyban ki lehet kapni, úgyhogy várhatóan megtarthatja állását még egy pár hétig. Hamsik megint betalált, de Zalayeta gólja sokkal viccesebb volt, mert egy méterről kapufát lőtt, és a kipattanót pofozta be. A megye II-ben erre azt mondják, okos gól. A Napoli már negyedik, és tipikusan olyan játékosokból áll a keret, akiket szívlapáttal kell ütni, hogy leálljanak. Mi szeretjük az ilyet, őszintén szólva. (Napoli-Palermo 2-1)
A Bologna az első fordulóban a Milan elleni győzelmével elhitte, hogy a bab is hús, de ahogy jeleztük, jött Bud Spencer, és megmutatta, hogy hol a helyük. Az Udinese ellen nem lett volna ilyen sima a meccs, ha nem állítják ki már a 13. percben Britost (jogossága  kérdőjeles, bár tarolás-gyanús). Az udineiek nem kegyelmeztek, és csúnyán elrakták az újoncot, akik ezzel már kiesők. (Bologna-Udinese 0-3)
A Chievo-Torino meccs az a fajta döntetlen volt, ami után mindkét csapat a bírót durvaanyázza. A Chievo egy nekik be nem fújt, és egy ellenük befújt büntető miatt durcás, a torinóiak pedig még életükben nem látott olyat, hogy valaki veszélyes játékért egyből pirosat kapjon. (Chievo-Torino 1-1)

Már négy forduló lement, és még mindig az élmezőny tagja az Atalanta, igaz, eddig olyan marha nehéz feladatba nem botlottak, ha meg igen, abban pofára is estek. Most szegény jó Cagliarit pofozták le a szokásos meggyőző 1-0-val. A szardíniaiaknál nem sikerült jól a csatárok formaidőzítése, Larrivey és Acquafresca egyelőre egymást múlják alul. (Atalanta-Cagliari 1-0)
A Siena és a Sampdoria a hírek szerint dögunalmas, eseménytelen meccset játszott egymással. A Samp idén még nem nyert, és az első forduló mutatós teljesítménye óta a játékuk is akadozik, a Robur meg a táblázat azon részét támadja, ahol lehorgonyozni remél a szezon végén is. (Siena-Sampdoria 0-0)