(Ahogy tavaly, a szerdai nagy döntőre készülve ma azt mondjuk meg, miért nem nyerhetnek a szereplők. Holnap meg azt, hogy miért igen.)

Hogy egy olajtól csöpögő dollármilliókból összevásárolt bohócbanda punnyassza fel a benzinszagú seggét Európa trónjára, azt már azért talán végképp nem kéne! Nem vagyunk virágzabáló hippik, akik tortával dobálják a világbank elnökét, és vörös festékkel locsolják le a metrón a nubukbőr cipőben parádézó menedzsereket, de azért attól az összes csarnokvizünk kifolyna, ha ezt a se múltja, se jövője, maffiabanda által pénzelt, érdemtelen bagázst kellene a másodosztályon kívül bármelyik másik sorozat dobogójának a tetején látnunk. Ha ugyanis szerda este a Chelsea megnyerné a Bl-t, az azt az egekig bűzlő üzenetet hordozná, hogy a labdarúgás és a fair play őshazájában egy tésztaképű ruszki hobbiból csak úgy csapatot vehet pénzmosás napnál világosabb céljából, mert éppen már nem akadt a magánrezervátumában magánszarvas, amit lelődözhet unaloműzésként. Hiába vitetted a döntőt a Большая спортивная арена Олимпийского комплекса Лужник-be, kutya, otthon lesztek kivéreztetve!

Nesze, itt az edzőtök! Szép darab, szó se róla. Az a nagypofájú portugál sem volt piskóta, ahogy megállás nélkül ontotta a fost magából, hogy mekkora zsugás, miközben a MU-szurkeszek viccet csináltak belőle (Mi a hasonlóság Mourinho és háromfogú konnektordugó között? Mindkettő használhatatlan Európában), de ezt a csókát bizony mi csak úgy tudjuk magunk elé képzelni, ahogy a vurstliban hajlítgatja a légpuskák csövét, miközben az ezerkecsóból bömböl az ájlájksopen. De ez sem az ő hibája, hiszen mi is szívesen bohóckodnánk a válogatott csatársorában, ha mondjuk Koeman mester egy kőkeményre sodort látnok-skunk rakétáért cserébe beküldene a portugálok ellen. Pedig hobbicsapatnál tényleg így mennek a dolgok. Hol is voltál eddig edző, pubi? Hapoel Petah Tikva? Szopatsz, gibbon, nincs is ilyen! Tudod, mit, ha leírod a hóba sárgával, megkapod a Chelsea padját, úgyis tele a tököm ennek a portugálnak a nyavalygásával.

Várjuk már, mi lesz a következő, de nagyon reméljük, hogy láthatjuk Roman könyvelőjét balszellőben, a fodrásza meg talán kimozoghat a másik szélre, hogy parádés ütempasszokkal ugrassa ki a két Chelseában töltött éve alatt kilenc teljes, egész gólig jutó másik cimbit, Sevcsenkót. Esetleg a szintén olcsóér’ beszerzett Maloudát (ketten 11 gólt vágtak a 100 millió euróért cserébe), de említhetjük még Pizzarót, aki ugyan ingyé jött, de nem keres rosszul – amikor a Bayern új szerződést tett elé, kijelentette, hogy több pénzt akar, erre pedig Rummenigge azt válaszolta, hogy aki annyit akar keresni, mint Sevcsenko, az játsszon is úgy, ezt a tanácsot pedig a perui meg is fogadta: most annyit keres, és úgy játszik. Aztán jött a zsák meg a foltja, hiszen hol máshol kötött volna ki Nicolas Anelka, aki nagy hangon évek óta saját magát tartja a világ legjobb játékosának, és mostani igazolásával bebizonyította, hogy vannak még olyan hülyék, akik ezt becsszóra elhiszik neki: 15 millió fontos vételárával ő lett a világ legdrágább játékosa, hiszen párizsi távozása óta már 90 millió fontjába fájt mindenféle kluboknak, hogy soraikban tudhatták a magát remekül menedzselő franciát. Egyébként nem Grant az egyetlen izraeli a Chelseanál, hiszen még Mourinho odavitte Ben-Haimot, akivel aztán sikerült annyira összeveszniük, hogy a honfitársnak nulla esélye van bekerülni a csapatba. Úgy látszik, Grant nem bratyizik olyan könnyen, mint a főnöke…

Lássuk, hogy jutottak el olyan mélyre a dolgok, hogy idén Bl-döntőt játszhat a Chelsea. A legkutyább csoportba kerültek, ahol a történelmi mélypontot támadó Valencia mellett a kizárólag sarkvidéki környezetben lejátszott hazai meccseiben bízó Rosenborg és az erősnek mondott, de inkább csak mákos Schalke volt az ellenfél. A továbbjutás természetesen nem okozott gondot, pedig a spanyolok és a norvégok is ponttal távoztak a Stamford Bridge-ről, majd az egyenes kieséses szakaszban (hűtött golyókra gyanakszunk) jött az Olimpiakosz, mely ellen szintén csak döntetlen jött össze az első meccsen. És még mindig kitartott a malac, a negyeddöntőben a Fenerbahce következett, ellenük pedig már az egy pont sem akaródzott hazajönni az odavágón, és a visszavágón is csak három perccel a lefújás előtt vált biztossá a továbbjutás Lampard góljával. Na, és akkor a non plus ultra, a Liverpool elleni csörte, ahol a vörösök az Anfielden ropogósra sütötték őket a menóra fölött, majd maceszgombóccal körítve lenyelték őket keresztbe a 94. percig, mikor érkezett Riise, és gyakorlatilag továbblökte őket. A hosszabbításba torkolló visszavágón ugyanis hiába tartotta magát jól a Pool, végül továbbröfögtek. Állapítsuk meg; beteg egy szezon ez, ha már döntőt lehet játszani úgy, hogy az odáig vezető úton mindössze egy fajsúlyos ellenfelet kell legyőzni!

De nem kell aggódnunk, mert győzni biztosan nem fognak.  Vigaszunk viszont csak ennyi lesz, mert a meccs maga olyan szar lesz, hogy nem csak az erőből betépő szmókerek punnyadnak be a második félidő elejére, hanem mindenki. Ez a kretén ugyanis támadni nem tud, úgyhogy öt védővel fogja megnyomorítani a szerda esténket, sőt, igen valószínű, hogy valakit még kirendel a szélre Ronaldo őrzésére, így megnézhetjük, mire megy Drogba úgy, hogy a legközelebbi csapattárs 40 méterre lesz tőle. A Chelsea egyetlen reménye, hogy kapusa kifog egy olyan napot (nála azért ez nem ritka), és legalább a 60. percig kell várnunk a megnyugtató harmadik gólra. Az első gólt mi pofozzuk be, a fordításhoz pedig tartás kell, gerinc és hit, azt meg nem lehet pénzen megvenni, mert olyan, hogy vagy van, vagy nincs. Szívás, mi?

Szóval nem szeretnénk nagy szavakat használni, de az biztos, hogy a United átgyalogol rajtuk, ahogy azt a bajnokságban is megtette! A futball egyetemes törvényei ugyanis általában metsző kegyetlenséggel juttatják eszébe a mázli-hullámot meglovagolva döntőbe jutó csapatoknak, hogy hol a helyük. Hiába drukkol majd az ő pénzükből összevásárolt kék förtelemnek a hazai szurkolók jelentős része, egyszerűen elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a görög sorscsapás után újabb röhejes bagázs nyerjen valamit a következő húsz évben.