(A szerdai nagy döntőre készülve ma azt mondjuk meg, miért nem nyerhetnek a szereplők. Holnap meg azt, hogy miért igen.)

Mi itt Liverpoolban kicsit maradi, fix ideálokban hívő futballbarátok vagyunk. Két dolgot nem értünk csak mostanában. Egyrészt hogy hogyan is drukkolhat épeszű ember az AC Milannak, másrészt pedig hogy ez a csapat egyáltalán mit keres a BL-ben. A mi erkölcsi és jogi normáink helyett az egész bagázsnak Kakától Berlusconiig most épp nem a döntőre kellene készülnie, hanem a börtönben vágnia a centit a 2013-as szabadulásig. Tavaly nyáron feketén-fehéren (ja nem, az Torinóban, itt inkább piros-feketén) kiderült, hogy a Milan eredményei jelentős részben szimpla bűnözésnek köszönhetőek. Komolyan: mit keresnek már megint ezek az utunkban.

Ha valaki esetleg nem emlékezne, a 2006 májusában kirobbant, Moggigate-nek és a Calciopolinak egyaránt nevezett botrányban az derült ki, hogy a velejéig korrupt olasz futballban egyes klubok bonyolult manipulálással elérték, mindig a nekik megfelelő bírók fújják a meccseiket. A legnagyobb bűnös a Juventus volt, de legalább derékig a Milan is belemerült a szarba. A különböző olasz sport- és egyéb bíróságok először úgy csináltak, mintha tényleg igazságot akarnának szolgáltatni, és példás büntetéseket szabtak ki. A Juvét ugye lerúgták a Serie B-be, a Milantól pedig elvették az indulás jogát az idei Bajnokok Ligájában. Sajnos alig néhány hét alatt ismét bebizonyosodott, Olaszországban a foci és a maffia nagyjából ugyanúgy működik, és köszönhetően például annak, hogy a Milan alelnöke, Adriano Galliani egyben a Serie A elnöke is, sikerült elérni, hogy a csapat mégis ott legyen a BL-ben. Lehet erre olyanokat mondani, hogy a pofátlanság csúcsa, de az a helyzet, hogy ezekre a sötét manőverekre az olaszon kívül világ egyetlen nyelvén sincsenek pontos szakkifejezések.

Egyetlen egy dolog miatt nem robban szét a mi liverpooli fejünk ilyen arcátlan csalást látva, nevezetesen hogy ezt a döntőt mi fogjuk megnyerni. A történelem mellettünk szól, a két évvel ezelőtti döntő meg pláne. Hiába játssza most a nagylegényt Maldini meg az a kis vakarcs Gattuso, az a helyzet, hogy az isztambuli döntő óta vörös rémálmaik vannak. Most pedig rettegni fognak Athénban. Nem tudnak olyan előnyt szerezni, hogy megnyugodjanak, és ez bizony bénítóan fog hatni a játékukra. Nyárfalevélként reszketve nem lehet focizni, márpedig ezek a nagyszájú digók már az öltözőfolyosón remegni fognak, amikor Gerrard barátságosan rájuk kacsint.

És ha nem is számolunk a meccs pszichológiai részével, ez a Milan akkor sem valami ijesztő. Kezdve például azzal, hogy mennyire veszi magát komolyan az a csapat, amelyik képes egy brazilt alkalmazni kapusként? Itt már tényleg csak az a kérdés, hogy Dida Riise vagy Gerrard valamelyik furcsán csavarodó lövéséről fog lemaradni, vagy inkább olyan szerencsétlenül üt maga elé egy távoli bombát, hogy Kuytnek csak be kelljen kotorni a kapuba. Egy ilyen bizonytalan kapus előtt pedig különösen szerencsés egy összesen 469 éves védelmet játszatni, tényleg csak az a kár, hogy Cafú nem fog kezdeni, úgy már teljes lenne az Arany Alkony Idősek Otthona. Persze, van olyan támadósor, amelyik ellen elég Maldini tapasztalata, de vajon mit csinál majd, amikor a kis Bellamy pitbullként háromszor körbeszaladja?

Minden tiszteletünk Gattusóé, hiszen eleve Nagy-Britanniában tanult meg ilyen lelkesen harcolni, de Milánóban tényleg senkit nem zavar, hogy a srác a szakma legalapvetőbb elemeit sem volt képes a mai napig elsajátítani? Dicséretes dolog kilencven percen át úgy nézni, mint valami rablógyilkos, valamint minden ellenséges lábra három méterről rácsúszni, de azért néha cselezni egyet, ne adj isten gólt rúgni vagy lebonyolítani egy negyven méteres passzt szintén hasznos dolog tud lenni. És akkor még meg sem említettük a Gilardino-Inzaghi párost, akik az eddigi BL-szezonban összesen négy gólt tudtak lőni. Ha Kaká nem rúgott volna annyit, a Milan még a csoportkörből sem jutott volna tovább (amelynek utolsó fordulójában mellesleg oly szépen és oly olaszosan feküdtek le a Lille-nek, hogy öröm volt nézni).

A Manchester United ellen volt egy jó meccsük, de a Liverpoolhoz sokkal hasonlóbb focit játszó Celtic ellen csak egy hosszabbítással tudták kiszenvedni a továbbjutást. Szerdán gyakorlatilag semmi esélyük nincs. Eleve be lesznek rezelve, Kaká képtelen lesz felnőni a feladathoz, Seedorf és Pirlo pedig pontatlan passzt adnak pontatlan passz után. Nem lesz ez olyan izgalmas, mint Isztambulban.