Az espana.blog.hu utolsó bejegyzését lopjuk most el, elvégre az az igazi, amikor az ember már magától is tud...

Régóta érik már, hogy a bölcs kapitány szóljon. Egész Európa érdeklődéssel vegyes félelemmel várta ezt a pillanatot, hiszen a kontinens magasan legjobb játékosaiból kellett kiválasztani azt a huszonhármat, aki rövid időn belül Európa bajnokának mondhatja magát. Bevalljuk őszintén, hogy bár minket nehéz meglepni bármivel is, a keret hirdetésekor egy kicsit a fejünkhöz kaptunk és megláttuk az öreg zsenijét. A játékrendszer és a csapat gerince adott volt. Vannak emberek, akik nélkül elképzelhetetlen a spanyol válogatott ebben az évben, ugyanakkor a huszonhármas keret lehetőséget ad különböző variációkra. Azokra a variációkra, amelyekből most Aragones a legtöbbet hozta ki. Érdekes, hogy pont egy öregember szakít ilyen élesen a hagyományokkal elvégre olyan neveket hagyott ki a csapatból, akik még pár hónapja biztos utazóknak tűntek. Egyetlen egy szempont volt fontos számára, így a kétes esetekben mindig a pillanatnyi forma döntött. Nem esett abba a hibába, hogy ki érdemelné meg, illetve ki harcolta ki az indulás lehetőségét. Tovább után részletek.

Kapusok terén nem történt nagy meglepetés, hiszen Iker Casillas és helyettesei személyében a világ három legjobbja a spanyol keretet erősíti. Nincs még egy olyan válogatott a világon, ahol a kesztyűs ember a támadótaktika részét képezheti. Pedig Paloppal nem érdemes viccelni, hiszen életveszélyes az ellenfél kapuja előtt is. Mint ahogyan a spanyol védőkkel is érdemes vigyázni, hiszen nemcsak a rombolómunkájuk világhírű, de a támadások előkészítésében és befejezésében is utolérhetetlenek. Sergio Ramos és Capdevilla tökéletes a két szélen, miközben középen lehetnek problémák. Még amellett is, hogy mióta láttuk Cannavarot és Zambrottát spanyol bajnokin, azóta csak az angol belső védők minőségében hiszünk. Mindenesetre érdekes lesz, hogy ki kezd majd ezen a poszton, mert annyira kiegyenlített erőviszonyokat vélünk felfedezni a jelöltek között, hogy számunkra tényleg mindegy ki játszik.

Ugyanúgy, mint a középpályán, ahol egyértelműen félelmetes játékosok állnak a bölcs mester rendelkezésére. Viszont itt érezhető a spanyolok visszatérő problémája a szezonvégi kiégettség. Nincs ez idén sem másként, mert a tünetek több játékoson is jelentkeznek. Ráadásul néhányan nem éppen sikerélményekkel a hátuk mögött érkeznek. Többek között a barcelonai srácok, Fabregas és a valenciai David Silva az, aki az idei szezonját mentheti meg egy esetleges sikerélménnyel. Ugyanakkor a Cazorla és Ruben De la Red személyében két önbizalomtól duzzadó és megtiszteléstől feldobott játékos is megkezdi a felkészülést a nyári kontinenstornára. A válogatás önmagában nem tartogatott semmi meglepetést, pedig kimaradt a korábbi mérkőzéseken még elévülhetetlen érdemeket szerző Espanyol triója. Riera, Luis Garcia és Tamudo mellőzése egyértelműen csapatuk tavaszi teljesítményének szól. Elvégre mit várjanak egy olyan támadóalakzattól, amelyik a Murcia védelmét sem volt képes feltörni.

Az öreg mester zsenije a csatársor kiválasztásánál mutatkozott meg igazán. Attól függetlenül, hogy van két spanyol támadó, kinek helye megkérdőjelezhetetlen a keretben. A liverpooli Torres idén először kipróbálhatta magát a Premier és a Bajnokok Ligájában. A siker nem is maradt el, hiszen kevés olyan vélemény látott napvilágot, amely ne az idei szezon egyik legnagyobb igazolásaként emlegetné a spanyol gólvágót. A másik mozdíthatatlan csatár David Villa. Lehet, hogy nem futott nagy szezont, amelynek jó részén sérült is volt, azonban játékintelligenciában nagyon kevés csatár vetekedhet vele. Nem maradhatott ki, hiszen rá jellemző leginkább az, hogy egyedül és a semmiből mérkőzéseket dönthet el. Soha nem is volt igazán kérdés, hogy ő otthon maradhat, amennyiben egészséges. Mint ahogyan Güiza esetében is tudható ez egy ideje. A spanyol gólkirályi cím várományosa olyan formában érkezik az Európa bajnokságra, ami a kezdőcsapatbeli tagságra is feljogosítja őt. Teljesítményének értékét növeli, hogy mindezt büntetők rugdosása nélkül érte el, és hogy a gólpasszok terén is kimagaslót alkotott.

Az utolsó hely volt az, amelyik igazából meggyőzött minket arról, hogy Aragones valamit azért tud a szakmáról. Mindenki Raúlt várta ide, s igazából ez lett volna kompromisszumos megoldás, hiszen a másik három csatár mögött a madridi csapatkapitány úgysem jutott volna szóhoz, hiszen semmiben nem tud többet, mint akármelyikük, négy csatárral viszont nem igazán érdemes felállni. A bölcs kapitány az egyértelmű választás helyett, hozott egy kiváló döntést. Sergio Garcia Zaragozából. Eltekintve attól, hogy csapata a másodosztály felé tart, az aragóniai játékos tud olyat, ami kiemelheti a másik három támadó közül. Hihetetlenül könnyen tudja becselezni magát a tizenhatoson belülre. Lendülete pedig nagyon jól jöhet majd a tömörülő védelmek ellen. Sokkal jobban, mint Raúl statikus focija. Persze az igazi az volna, ha válogatott gólrekordere is befért volna valahogyan a keretbe. Azonban ilyenkor mindig felmerül kérdés. Ki helyett?

KAPUSOK:Iker Casillas (Real Madrid), Pepe Reina (Liverpool), Andrés Palop (Sevilla)

VÉDŐK:Joan Capdevila (Villarreal), Sergio Ramos (Real Madrid), Carles Puyol (Barcelona), Carlos Marchena (Valencia), Juanito (Betis), Álvaro Arbeola (Liverpool), Raúl Albiol (Valencia), Fernando Navarro (Mallorca)

KÖZÉPPÁLYÁSOK:Xavi (Barcelona), Xabi Alonso (Liverpool), Cesc Fabregas (Arsenal), Andrés Iniesta (Barcelona), David Silva (Valencia), Marcos Senna (Villarreal), Rubén de la Red (Getafe), Santiago Cazorla (Villarreal)

TÁMADÓK:Fernando Torres (Liverpool), David Villa (Valencia), Daniel Güiza (Mallorca), Sergio Garcia (Zaragoza)

Egyébként is fájjon emiatt a többi válogatott feje. Hiszen a spanyol válogatott harmadik számú kapusa is veszélyesebb, mint bármelyik rivális, bármelyik támadója…