Ezen az oldalon utoljára. Búcsúzunk, de csak a helytől.
Új haza - donnelly
Véget ért az őskor az NST történetében. Kicsiny városállamunk túlnőtt a falak jelentette határokon, és elég erőssé lett, hogy egy egész birodalmat kormányozzon. Mivel az nst.blog.hu legelői már nem nyújtanak elég élelmet állatainknak, kivándorlunk, hogy új hazát foglaljunk magunknak.
Az én torkom nem szorul össze a búcsú pillanatában, mert tudom, hogy a lényeg csak ezután fog következni. Két évvel ezelőtt még úgy indult egy átlagos napom, hogy fogtam a kávémat, bekapcsoltam a gépet, aztán megnéztem, ki sérült a Motherwellben, László Csaba kit akar a Heartshoz vinni, hányat kell még aludni az Old Firmig stb. Másfél évig írtam a skót posztokat, küldetéstudatom által "megtűrt hülyegyerek" státuszba száműzve magamat a világ legjobb futballjáról szóló blogon, aztán ennek vége lett, mert egy másik szerelmem szólított, az NFL. A kettő nem ment egyszerre abban a formában, viszont most jött el a pillanat, amikor egy helyen posztolhatom ki és kommentelhetem be az összes sportághoz fűződő gondolatomat. No, nem kell azért az SPL visszatérésétől tartani, hiszen kizárólag faszipántos dolgokkal vagyunk hajlandóak foglalkozni, csupán egy Magyarországon egyedülálló mozgalmat kívánunk elindtani. Gyertek velünk, hogy birtokba vehessük új hazánkat, a tejjel-mézzel folyó sportblogkánaánt!
NST through and through – heinrich
Hobbinak indult, fúú, majd jópofákat mondok, okoskodok bele az éterbe, osztom a frankót, az élest, majd én azt tudom. Hát nem. Az NST villámgyorsan alázatra – meg egy csomó másra – neveli az embert, és mielőtt felfoghattam volna, mi történik, az NST átvette az uralmat az életem felett.
Kibaszott büszke vagyok az NST-re, mint jelenségre; a szerzőtársaktól az törzsolvasókon át az utolsó kimoderált kommentig mindenre, együgyű szerelemmel csüggök a blogon, mint _benito sporttárs Josie kutyán.
Amit elértünk, együtt értük el. A selejtezőkön túl vagyunk, a formaidőzítés jól sikerült, mostantól adjuk a sakkot, visszük a pálmát, szökünk a bolytól, mennek a pörik, zárunk az átlövőknek, előny itt, csere ott, all-in – már ha képesek leszünk rá.
Értek mindent; féltést, aggályt, borongást, de nektek is meg kell értenetek, hogy ez volt az NST létezésének egyetlen útja. Sőt, ha úgy vesszük, a meccs most kezdődik csak igazán.
Good game, gentlemen.
Ott leszünk, számíthatsz ránk... - pöte
Már-már a Liverpool utolsó bajnoki címe közelebbinek tűnik, mint mikor Habi felkért az első angol összefoglalóm megírására. Emlékszem, nagyon izgatott voltam. Nem is nagyon tudtam, mi lesz belőle. Aztán napi szinten az életem részévé vált.
Voltak iszonyatosan nehéz pillanatok, különösen idén tavasszal, de nem azért, mert nem akartam/szerettem csinálni, hanem egyszerűen irtózatos idődeficittel rendelkeztem és képtelen voltam első helyre tenni a prioritási listámon. Azonban egy dolog mindig visszahúzott, hogy hihetetlenül sok dolgot kaptam itt, és ha elengedem, akkor a visszaút már nehéz, szinte lehetetlen lesz. Meg ott volt egy társaság, ami annak ellenére, hogy egészen különböző emberkékből áll, mégis iszonyatosan összekovácsolódott. Volt focicsapatunk, jártunk bulizni, együtt néztünk meccseket. Sőt addig fajultak a dolgok, hogy van, akivel együtt is lakom hónapok óta (és semmi szex, vazz). Nem éreztem volna odatartozónak magam, ha már nem publikálok.
Érdekes, hogy a gödör (nevezzük NST gödörnek) nagyjából együtt jelentkezett mindenkinél május körül, és a dac is, hogy a vébére csakazértis mutassuk meg. Élmény volt minden perce a világbajnokságnak, és látszódott, hogy mindenki új lendületet kapott. Nem volt izzadságszaga a posztoknak, egy hónapon keresztül nem volt holtpont, és ami különösen ritka, nem csúsztunk semmivel sem. Igazi csapatmunka volt.
Na, ezen a ponton jött a megkeresés. Soha jobbkor. Nem volt kérdés. Ha minden jól megy, akkor semmi sem változik és mégis. Amit én ígérhetek, hogy ugyanannyi szóvicc és RobbieKeane dupla lesz az új helyen is.
Óriási a várakozás bennünk, és persze vannak félelmeink is, de szerintem ez így helyes. Nagyon remélem, hogy jövőre nem csak február 22-ét ünnepeljük Veletek közösen, hanem augusztus 20-át is. Mindig két szülinap volt az álmom, meg két néger nő.
Kicsit szentimentális pillanat, próbáltam egy ideillő nótát találni. Utoljára tíz éve ordítottam ezt - 2 abszint, pár becher és jópár korsó staropramen után - Prágában.
És ne felejtsétek, hogy aki egész életében a sátor tetején lakott, annak a Sátoraljaújhely.
Nem középiskolás fokon taní-tani - OJ
Egy játék nyerteseként ragadtam itt olvasónak, majd linkelgettem a saját ökörségeimet, szerzőként pedig elkövettem kb. 130 dolgozatot - többségük jó lett, de a jeleseket az újba tartogatom.
Szaktanári dicséretben részesítek minden szerzőtársat és olvasót, aki vállalta a limerickjeit, azokat pedig különösen, akik végigkövették a franciákat, mégha nem is merték bevallani. Az NST-nek tagja lenni, írni és olvasgatni nagyszerű élmény lesz a továbbiakban is. A legnívósabb, futballról szóló szellemi termék ezen a blogon született - ezt pofátlanság/tudatlanság lenne tagadni - és mint ilyen, nem veszhet el, mégis át kell alakulnia, hogy naprakész, egyedi és szórakoztató maradhasson.
_benito
Ez, ami most itt történik, nem a vége valaminek, hanem a kezdete. Tehát szomorkodásra semmi ok, inkább a reménykedésnek, a tervezgetésnek, és az új projektet előkészítő rengeteg munkának van itt az ideje. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy az NST-nek köszönhetjük, hogy egyáltalán gondolkodhattunk olyasmiben, amit most elkezdünk.
Életem egy iszonyúan nyomorúságos időszakában kezdtem el írni az NST-re. Némi pátosszal úgy fogalmazhatnék, értelmet adott a mindennapjaimnak. És ezért akkor is hálás leszek, ha tulajdonképpen már nincs is kinek. Nem felejtem el soha, ami itt történt, rengeteget tanultam a futballról, az életről, és saját magamról is. Ezt viszont már nektek köszönöm, mert nélkületek senkik vagyunk, és a blog is semmi.
Nem maradt más hátra, mint hogy néhány órára elköszönjünk tőletek, hogy aztán újra találkozzunk egy másik helyen. Számítunk rátok, és várunk benneteket.
Loveya all!
És akkor most ide kiteszek egy pontot.
Az utolsó 100 komment: