Elérkeztünk az idei világbajnokság utolsó előtti csoportjához, a „G” jelű kvartetthez, ami az egyik legerősebb és legérdekesebb négyesnek ígérkezik. Az egyik legnagyobb favorit Brazília mellett, Portugália, Elefántcsontpart és Észak-Korea található ebben a csoportban. Brazília kiesése ugyanakkora szenzációt jelentene, mint az ázsiaiak továbbjutása, míg a másik két csapat felé alapvető elvárás lesz a kieséses szakaszba történő továbblépés. Olyan csoport ez, amelyben minden egyes mérkőzésnek hatalmas jelentősége van, mert az Észak-Korea elleni mindenkinek kötelező győzelem, nekik maguknak élet-halál harc, míg a többi mérkőzés óriási rangadó. Ráadásként az sem mindegy, hogy hányadik helyen jut tovább az adott csapat, mert abban a csoportban, amelynek továbbjutóival találkoznak a legjobb 16 között, ott található az Európa-bajnok spanyol válogatott is.

Brazília (FIFA világranglista 1. helyezett)

Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a széles közvélemény számára, lehet akármilyen jó Argentína vagy bármely európai rivális, fociban a brazil olyan, mint csókban a francia vagy mintás pulóverben a norvég: legalább hallomásból mindenki úgy tudja, hogy az a csúcs. Legfeljebb az aktuális világbajnok legyőzése vetekedhet a mindenkori brazil válogatott felett aratott siker értékével, de az meg elég gyakran Brazília. Eddig ötször nyerték meg a világbajnokságot, és ők az egyetlen nemzet, amelyik mindegyik eseményen részt vett.

Hihetetlen mennyiségű tehetséges játékossal rendelkeznek, akik közül a legtöbben szegény sorból álmodoznak európai futballkarrierről és válogatott mezről. Az aktuális szövetségi kapitány feladata mindenekelőtt megnyerni a világbajnokságot és egyébként minden mást, amin a válogatott elindul. A brazilok megítélését az is árnyalja, hogy nem lehet ám csak úgy simán megnyerni a vb-t, káprázatosan is kell hozzá játszani minden egyes meccsen. Volt már a történelem során olyan brazil válogatott, amely csodásan játszott, de nem nyert, volt amelyik brillírozott és nyert, de az is igaz, hogy a Dungát is soraiban tudó 1994-es csapat szürkébb játékosokkal (főleg a most is kritizált középpályás-sort értjük ezalatt) győzni tudott, míg mondjuk a ’90-es unalmas selecao leégett. Ember legyen a talpán, aki eldönti, melyik éppen az üdvözítő módszer. Dunga sokkal inkább ember a talpán, mint Maradona vagy Domenech, így hármuk közül ő az, akit előzetesen a legkevésbé mernénk kritizálni a válogatási elvei miatt. Az viszont fix, hogy ő inkább az 1994-es keret összetételéhez alakított ki hasonlót, ahol a középpályán Dunga, Mauro Silva, Zinho, Mazinho és Rai kaptak lehetőséget, akik közül egyik sem volt labdazsonglőr. Ilyenekkel most is tele van a keret, Gilberto Silva, Kléberson, Felipe Melo, Elano nagyjából ugyanazt tudják, Kaká pedig egy sokkal jobb Rai, de idén (talán inkább 2 éve) nem futballozott jól. Akkor lesz a probléma, ha arra lenne szükség, hogy valaki kicselezzen egytől négyig terjedő tetszőleges számú embert, de legalábbis ezek mind köré gyűljenek, mert félnek tőle. Ezért óriási baklövésnek tűnik Ronaldinho kihagyása a keretből. Hangsúlyozzuk, hogy ez egy keret, ami 23 főből áll, és lehet, hogy Ronaldinhónak a padon jutna hely, de ő nem az a fajta, aki nem szívesen állna be 30 percre, mondjuk Észak-Korea ellen 0-0-nál, hogy amíg autogramot kérnek tőle az ellenfelek, addig a többieknek legyen területe gólt szerezni. Annak a lehetőségét ekkor még fel sem vetettük, hogy mi történik, ha Kaká megsérül. Nagyon meredek húzás erre az esetre Robinhóval vagy Baptistával válaszolni.

Idén a védelem a brazil keret legerősebb része. Julió Cesar, Maicon és Lúcio világlasszisok és a többi védő is egytől-egyig stabil, jó játékos. Balbekkben van némi hiány, de ha vészmegoldásként Dani Alvesnek kell is ott szaladgálni, attól még igaz a fenti kijelentésünk. Valószínűleg három belső középpályással képzeli Dunga a kezdőcsapatot, így Maiconnak lehetősége nyílik arra a játékra, amit az Interben is bemutatott, míg Kaká és Robinho minden bizonnyal kötetlenebbül mozoghatnak és segíthetik az egyetlen csatárt, aki minden bizonnyal Luis Fabiano lesz. Ronaldinho mellett Pato is elfért volna a keretben, mert konkrétan nincs egyetlen olyan játékos sem, aki Kakát és/vagy Robinhót pótolni tudná a fent vázolt taktika esetén. Szóval kevés a kreatív támadó, akik vannak, azoknak pedig nem volt olyan az elmúlt két szezonja, ami alapján rájuk lehetne bízni egy világbajnoki cím megnyerését. Ja és, hogy el ne felejtsük megjegyezni, a belső védekező középpálya is gyengébb, mint a Mauro Silva, Dunga, Zinho trió nem beszélve a legutóbbi vb-n még szereplő Juninho, Zé Roberto párosról.

Dunga elvei mellett leginkább az szól, hogy mind a legutóbbi Copa Americát, mind pedig a Konföderációs Kupát megnyerték a brazilok és a világbajnoki selejtezőkön is első helyen végeztek. A jelenlegi keret leginkább stabil védekezésből induló 3-4 emberes kontratámadásokra alkalmas. Ez azért furcsa, mert az ellenfeleknek is Brazília volt meg először gombfociban, úgyhogy kíváncsian várjuk, melyik lesz az a válogatott, amelyik nekiront majd a braziloknak és hagyja őket vígan kontrázgatni. A világbajnoki selejtezőkön hazai pályán négy 0-0-s döntetlent értek el Dungáék, ami azért intő jel lehet a beálló ellenfelek elleni meccsek előtt. Már a csoportban is kijöhet ez az általunk vélt egysíkú volta a játékuknak, amitől lassúvá, szenvedőssé válhat a brazilok teljesítménye. A csoportból azért nagy eséllyel továbbjutnak, mert a portugálok gyengék, az ázsiaiak pedig ismeretlenek ugyan, de azért világklasszisokból csak nem állnak. A brazilok ellenfelei csak Drogbáék lehetnek, de nagyon nem mindegy, hogy ki játszhat a vélhetően csoportelső spanyolokkal a 16 között.

A brazil keret: Júlio Cesar, Gomes, Doni – Maicon, Lúcio, Juan, Michel Bastos, Dani Alves, Luisao, Thiago Silva, Gilberto – Felipe Melo, Elano, Gilberto Silva, Kaká, Josué, Ramires, Júlio Baptista, Kléberson – Luis Fabiano, Grafite, Robinho, Nilmar

Elefántcsontpart (FIFA világranglista 27. helyezett)

Amióta kiderült, hogy Afrikában rendezik a 2010-es világbajnokságot felerősödött az a szakmai alapokat nélkülöző nézet, hogy ez a torna felnőtt szinten is áttörést hozhat és akár a legjobb négy közé is eljuthat afrikai csapat. A keret ereje alapján, ha valakinek, akkor Elefántcsontpartnak van erre esélye. A fogadóirodák ennél óvatosabbak, és talán joggal, amikor a nyugat-afrikai ország válogatottját a tizedik hely környékére sorolják a világbajnoki címre esélyes válogatottak között. 2006 után 2010-ben is nagyon nehéz csoportba sorsolták őket így nagyon nehéz lesz megfelelniük a magas elvárásoknak, annak ellenére, hogy a ’94-es nigériai keret mellett talán minden idők legjobb erőkből álló afrikai csapatával rendelkeznek.

Hagyományaikhoz ragaszkodva most is európai szövetségi kapitánnyal vágnak neki a tornának. Sven-Göran Eriksson a januári Afrikai Nemzetek Kupája után váltotta Vahid Halihodzsicsot, aki a negyeddöntőbeli kiesést és leváltását követően mélyebb betekintést engedett az elefántcsontparti válogatott problémáiba és azt emelte ki, hogy a csapat tagjainak olyan erős a kötődése hazájuk iránt, hogy ez napi szinten érezhető feszültséget okoz az öltözőben is. Annyira szeretnének bizonyítani, hogy ez gyakran béklyót köt a lábukra és a sport politikai-nemzeti érintettsége óriási terhet helyez a játékosok vállára. Az afrikai rendezés véleményünk szerint nem kecsegtet olyan nagy előnnyel Eriksson csapata számára, mint azt sokan tudni vélik. Fővárosuk egyenlő távolságra van Münchentől és Port Elizabethtől, azoktól a városoktól, ahol a legutóbbi és a legközelebbi világbajnoki meccsüket vívták, illetve vívni fogják, és ha létezik egyáltalán valamiféle pánafrikanizmus az is inkább a kontinens egyes részein belül érvényesül, nem pedig egész Afrikára vonatkozik.

A 30 fős bő keret két kapust kivéve kizárólag európai idegenlégiósokból áll, akik között egy világklasszis és több európai szintű, kiváló játékos található. Didier Drogba 2004 óta a Chelsea játékosa, és azóta folyamatosan a világ öt legjobb csatára közé tartozik, ami még lakótelepi szinten is elismerésre méltó teljesítmény lenne, hiszen mindig költöznek oda új gyerekek és felnőnek kisebbek. Drogbát senkinek nem kell bemutatni, a tökéletes befejező csatár, aki nem elhanyagolható módon, nemzeti hőse is hazájának. 66 válogatott meccsén 43 gólt szerzett és olyan szezont zárt angol klubjánál, ami mind csapatszinten, mind egyénileg kiemelkedően eredményes volt. A középpályán a Barcelonában játszó Yaya Touré és Didier Zokora jelenthetik a garanciát arra, hogy a labdaszerzés és a támadások indítása is megoldott legyen, a védelemben pedig a Manchester City középhátvédje Koló Touré a legnagyobb sztár. Rajtuk kívül a várható kezdőcsapat többi tagja, mint Eboué, Kalou vagy Gervinho is képes lehet olyan teljesítményre, ami nagy hasznot hajt csapatának. Mint majdnem minden afrikai válogatottnál náluk is lyukas poszt a kapusé. Boubacar Barry nem elég, hogy kapushoz mérten alacsony, de a kifutásoknál és a beadásoknál is kifejezetten bizonytalannak tűnt az afrikai kontinensviadalon. A magabiztosság hiányát növelheti, hogy a Koló Touré mellett játszó másik belső védő sem életbiztosítás. Akár Meite, akár Gohouri, akár Bamba kerül erre a posztra, benne van a hibalehetőség.

Az afrikai selejtező nem jelentett igazi kihívást a számukra, csoportelsőként veretlenül jutottak túl Malawi, Burkina Faso és Guinea gárdáján. Drogba az egész selejtezősorozat gólkirálya lett 6 góljával. A kötelezőt már teljesítették tehát, de a valódi feladat most következik. Sok ország aranygenerációjához hasonlóan, ennek a csapatnak is eljött az utolsó lehetősége, hogy együtt elérjenek egy igazán kiugró eredményt, a 2006-os ANK-győzelem után. Ehhez a kulcsot az első két világbajnoki mérkőzésük jelentheti, hiszen először Portugáliával és Brazíliával mérkőznek, annak reményében, hogy a kötelező győzelemként kezelt KNDK elleni utolsó meccsen, már csak a döntő találatot kelljen bevinniük. Véleményünk szerint, ez sikerülni is fog nekik és Brazília mellett továbblépnek a csoportból.

Az elefántcsonparti 30 fős keret: Barry, Zogbo, Yeboah – Boka, Gohouri, Demel, Eboué, Koló Touré, Bamba, Meite, Angoua, Tiéné – Zokora, Yaya Toré, Yapi Yapo, Akalé, Romaric, Faé, Tioté, Emmanuel Koné, Gosso, Abdul Kader Keita, - Gervinho, Drogba, Kalou, Dindane, Bakary Koné, Doumbia, Traoré

Portugália (FIFA világranglista 3. helyezett)

Volt időszak, amikor Portugália válogatottját méltán emlegették a legszebb futballt játszó európai csapatként. A Rui Costa, Figo és Joao Pinto vezett generáció csillaga azonban leáldozott a 2004-es hazai rendezésű Európa-bajnokság és a 2006-os vb után, és azóta minden varázást elvesztette a portugál válogatott. Saját bőrünkön is tapasztalhattuk, hogy ugyan oda-vissza vertek bennünket, de ez inkább már az európai második vonal, mint a közvetlen elit. Az elvárások megmaradtak és Cristiano Ronaldo személye reménykedésre is adhat okot, de úgy érezzük, hogy ez a világbajnokság csalódás lesz Carlos Queiroz csapata számára.

A portugál nemzeti csapat mindössze ötödik világbajnoki fellépésére készül. Az eddigi négy közül az 1966-os bronzérem és a 2006-os negyedik helyezés emelkedik ki. Kis országról lévén szó, őszintén szólva nem is lehet valósan elvárni, hogy folyamatosan a közvetlen élmezőnyhöz tartozzanak. Inkább az aranygeneráció évtizedének múló emléke az, ami miatt a portugálokat valaki is nagy csapatnak tartja manapság. Legnagyobb sztárjuk Cristiano Ronaldo, aki minden idők egyik leginkább egyedülálló képességekkel felruházott tehetsége. Zsenialitásának két fő összetevője, hihetetlen fizikai állapota, sebessége, robbanékonysága, ruganyossága és a közönségcsalogató cselezőkészsége és lövőereje. Vitán felül áll, hogy a portugálok világbajnoki teljesítménye legalább 50 százalékban az ő játékán múlik. Egy a bökkenő: Maradona 1986-os teljesítményét kellene megismételnie, ha világbajnoki győzelemre szeretné vezetni országát, ugyanis a többiek között vannak jó játékosok, de világklasszis nincs másik. A már régóta portugál Deco, ha valami csoda folytán jó formába lendül és a friss portugál, patkánymaszkban futballozó Liedson lehet leginkább segítségére a támadásokban, és Nani akinek bár jó szezonja volt a Manchester Unitedben, azért még nem vennénk rá mérget, hogy egy-egy meccsnél hosszabb távon lehet vezéregyéniség. Simao Sabrosa évek óta a nevéből él, amit már nem emlékszünk, hogy hogyan szerzett magának. A védelemben nagyobb probléma nincsen, egytől-egyig tapasztalt jó játékosok alkotják, mint Pepe, Carvalho, Miguel vagy Duda. A középpálya lehet az a ballaszt-halmaz, amit nem fog tudni elviselni a válogatott. Tiago, Raúl Meireles, Miguel Veloso, Pedro Mendes távol vannak attól a szinttől, ami szükséges lehet a játék uralásához, főleg ebben a csoportban. Taktikájuk valószínűleg az lesz, hogy minél gyorsabban el kell juttatni a labdát Cristiano Ronaldohoz vagy Nanihoz, akikre így még annál is nagyobb teher hárul majd, mint klubjaiknál.

A selejtezők során Dánia mögött második helyen végeztek a csoportban a svédek és Magyarország előtt, majd a Bosznia-Hercegovina felett aratott kettős győzelemmel vívták ki a részvételt. A döntő meccseken a belső védő Bruno Alves és Raúl Meireles szerezték a gólokat. Ahogyan az afrikaiknál már korábban megjegyeztük, nagy jelentősége lesz az első csoportkörben megrendezésre kerülő Portugália-Elefántcsonpart meccsnek, amelyen döntő jelentősége lehet a pontrúgásoknak, hiszen a portugálok több veszélyesen fejelő játékossal rendelkeznek, míg az afrikaiak kapusa és védelme elég gyakran kapitulált beívelések, szögletek után.

A portugál keret: Eduardo, Beto, Daniel Fernandes – Fabio Coentrao, Paulo Ferreira, Duda, Miguel, Ricardo Carvalho, Bruno Alves, Rolando, Ricardo Costa, Pepe – Zé Castro, Pedro Mendes, Miguel Veloso, Raúl Meireles, Tiago, Deco, Danny – Simao, Nani, Cristiano Ronaldo, Liedson, Hugo Almeida

Koreai Népi Demokraikus Köztársaság - Észak-Korea (FIFA világranglista 102. helyezett)

Eddigi egyetlen világbajnoki szereplése alkalmával, 1966-ban óriási meglepetést okozott az északabbra fekvő koreai állam csapata. Olaszország kiejtését követően 3-0-s előnyről bukták el a Portugália elleni negyeddöntőjüket, azon a mérkőzésen, amit a futball vb-k történetének legendái között tartunk számon. Azóta nem jelentkeztek a nemzetközi futballéletben és államuk berendezkedése okán szinte semmilyen területén a sportvilágnak. Nehéz kiszámítani, hogy mire lehetnek képesek, de sokak véleményével egyező módon nem sok esélyt adunk annak, hogy ebben a csoportban a tisztes helytálláson kívül bármire is hivatottak legyenek.

Az ázsiai selejtezők során mindössze öt gólt kaptak, ami a harmadik legkevesebb összesítésben, így okkal feltételezhetjük, bár nem ismerünk olyan embert, aki látott volna akár egy mérkőzésüket is, hogy nagyon stabil a védelmük. Az már a selejtezők során is kiderült, hogy a masszív, öt védővel megerősített védekezésre alapoznak és arra a mentalitásra, amit Dél-Korea esetében is megszoktunk. Zokszó nélkül fogják végig robotolni a meccseket és ezzel egy szorult helyzetben lévő, győzelmi kényszer alatt álló ellenfélnek nehéz perceket okozhatnak.

Keretükben mindössze három idegenlégiós található, akik közül ketten Japánban, míg a csapatkapitány Hong Jong Jo Oroszországban, az FC Rosztov csapatában futballozik. Egyetlen 30 év fölötti játékossal rendelkeznek és a három csoportellenfelükhöz képest elenyésző komoly meccsen szerzett rutinnal. Ha nagyon a kedvükre akarnánk tenni, azt hozhatnánk fel előnyükként, ami egyben a hátrányuk is, hogy játékukat egyáltalán nem ismerik a riválisaik, de ennek valószínűleg csak abban az esetben lenne értelme, ha nem sokkal erősebb válogatottak alkotnák csoportjukat. Abban biztosak lehetünk, hogy életüket és vérüket fogják áldozni a világbajnoki mérkőzéseken, és aki nem veri meg őket, az igen nagy bajba kerülhet a továbbjutás szempontjából. Meglepetés lenne, ha akár egyetlen pontot is szereznének, de előzetesen nem szabad leírni őket, mert az csúnyán visszaüthet.

A „B” jelű ázsiai selejtezőcsoport második helyezettjeként, Szaúd-Arábiát, Iránt és az Egyesült Arab Emirátusokat utasították maguk mögé, akik náluk rutinosabb vb-résztvevők, így már az meglepetést keltet, hogy elérték a kvalifikációt