Az NST-n belül is megoszlanak a vélemények a dologról, de annyit talán senki nem vitat, hogy Anglia a világbajnokság egyik esélyese. A C csoport megnyerése kötelező feladatnak ígérkezik, az ilyeneket pedig Capello alatt megoldják az angolok, pedig a történelmi hagyományok miatt például az amerikaiak ellen nehéz egyértelmű favoritnak kikiáltanunk őket. A csoportban a pótselejtezőn bicepszet villantó Szlovénia, és az afrikai playoffban heroikus – és botrányos – körülmények között Egyiptomot kiütő Algéria lesz még ott. A Rádió Q-val indított közös vb-történeti sorozatunk új szakaszába lépett a csoportok bemutatásával, a 3. poszt élőben történő kifejtéséhez este 9-kor a 99.5-re kell tekerned a zinternet.

Anglia
A futball hamis prófétája (a tanítómester egy zászlócskát nem nyert soha a zátonyon kívül) számot vetett sorsával a 2008-as Eb után, és megpróbálta megkeresni a bajok legnagyobb forrását. Sajnos kapust klónozni egyelőre nem szabályos, és hasonló regulák miatt vb-színvonalú szélsőhátvédjük sem lesz, de amit lehetett, azt orvosoltak. Fabio Capello egészen zseniális edző, mindent tud a játékról, és még annál is többet arról, hogyan kell nyerni. Érkezésével fegyelem, pontosság, és halálos magabiztosság érkezett az angol válogatotthoz, amely az olasz sztereotípiák élő cáfolataként 34 góllal a selejtezősorozat legeredményesebbje lett. Capello sikerrel birkózott meg egy másik fontos feladattal, amivel elődjei korábban teljesen hiába próbálkoztak: megtalálta, hogyan lehet Gerrardot és Lampardot egyszerre szerepeltetni a középpályán úgy, hogy mindkettő hasznos legyen, és ne oltsák ki egymás játékát.

Az angolok esélyeinek megítéléséhez – bármilyen irányban – hozzátartozik az a mondattöredék is, hogy „ha Rooney egészséges lesz”. Wazza elképesztő szezont futott, nemzetközi klasszissá érett, és igen kényelmes helyzetbe hozta Capellót, hiszen egy védekezőbb csapatban bátran játszhat centert is, de egy gólem mögött is igen hasznos lehet. Az ő játéka kulcskérdés, arra pedig újra Capello a biztosíték, hogy nem állítja ki magát senki ostoba módon egy fontos meccsen.

Anglia ellen szól a kapus krónikus hiánya, és a Rooney mellett/előtt játszó másik csatár személye, ez ugyanis Defoe mellett Crouch és Heskey közül kerülhet ki ellenféltől függően. A védelem közepén Terrynek nem volt nagy szezonja (még ha bajnok is lesz), Ferdinand rendben lesz, és ha a középpálya úgy szűr, ahogy Capello által irányított középpályák szoktak, akkor a csapat gyengeségei helyett előtérbe tolhatók erényei. Valószínűleg a fáradtság sem okoz komoly gondot, a bajnoki versenyfutást bírni kell ugyan, de a BL-ből jó gyorsan kiesett mindenki, nem lesz senki kifacsarva, és néhány kulcsembernek a vb lesz az egyetlen lehetősége, hogy sikerélményt szerezzen. Don Fabio az első edzésén a tolmácsán keresztül azt mondta a játékosainak: „Fabio Capello vagyok. Majd beszélek hozzátok angolul, ha pontosan ki tudom fejezni, hogy mit akarok. Ha csak üvöltök, az azért van, mert rosszul csináltok valamit. Egyelőre ennyit kell tudnotok. Két kör bemelegítés.”

Egyesült Államok of America
Az amerikai csapatot egészen 2002-ig nehéz volt komolyan venni, és igazából nem is abban a tényben kell keresnünk az erejüket, hogy zsinórban a hatodik világbajnokságukra készülnek. A futball játékként nagyon népszerű, sokkal többen fociznak a parkokban, mint ahányan a baseballt, vagy a kokszosfocit nézik a tévében. De a hátország igazából adott, a lehetőségek még inkább, így várható volt, hogy szép lassan a maga módján azért feljön az amerikai soccer is.

Számomra a 2002-es vb volt az, ahol először láttam olyan csapatukat, amit érdemes volt nézni is, pedig játékosuk akkor sem igazán volt hozzá. És most sincs, de a mostani csapatukat talán még inkább érdemes lesz nézni. Ezt a Konföderációs Kupán láthattuk először markánsan megjelenni a pályán, hiszen ők vetettek véget a spanyolok verhetetlenségi mítoszának, és a brazilok elleni első félidő is pompásra sikeredett. A kulcsemberük a padon ül, úgy hívják, Bob Bradley. A kopasz emberke, már amennyire abból a néhány meccsből megítélhető, egyáltalán nem ostoba a játékhoz, kifejezetten kulturált, és igen hatékony játékra állította rá a csapatát, amely nélkülözni kénytelen a sztárok biztosította előnyöket. Az ugyanis nincs nekik. Donovan Európában csak turista, Dempsey nem rossz játékos, de Gera Zoli jobb nála, Onyewu 23 perce alatt kevés rutint szerezhetett a Milanban, még tán a kapusuk a legjobb, de benne is ott motoszkál a lepkegyűjtő ösztön, ami előfordulhat, hogy a legrosszabbkor tör elő.

Az amerikaiak nagy erénye, hogy jól tudnak alkalmazkodni az ellenfelek játékához, és mivel abban az országban a sportolók alapfelszerelése a világrengető magabiztosság, nem csinálnak majd be a nagy tornán sem. Egy kicsit még drukkolni is fogunk nekik.

Szlovénia
Bolond csoport volt az övék a selejtezőben, hiszen mindenki 2006 és 08 szereplőit, Csehországot és Lengyelországot várta a csoport továbbjutó helyeire, erre a szlovákok leigázták a mezőnyt, a szlovénok pedig becsusszantak a második helyre, hogy aztán az oroszokkal mérkőzhessenek a vébéért. A szlovénok a kulcsmeccsek specialistái, nyertek Szlovákiában, Csehországban, és hazai pályán megverték a lengyeleket is – igaz, az északírektől például kikaptak. Az oroszok ellen nem sok esélyt adtak nekik, mégis megcsinálták, mert idegenben begyötörték azt a gólt, amit be kellett, hazai pályán pedig megnyerték a ki-ki-meccset.

A szlovénok inkább csapatjátékukban bíznak, mint sztárjaikban, azok ugyanis nekik sincsenek. Samir Handanovic egyelőre az Udinesében véd, de már régen jobb csapatban kéne neki, a legnagyobb név mégsem ő, hanem Milivoje Novakovic, a Köln csatára. Robert Koren (WBA), Zlatko Dedic (Bochum, ő a fontos gólok szerzője) lehet még ismerős, de ha csak azt nézzük, hol játszanak a csapatok, valahol egy jó formában levő magyar válogatott erejéhez mérhető Szlovénia. Amire biztosan mindenki emlékszik tőlük, az a jugók elleni elképesztően nagy meccsük.

Algéria
Az észak-afrikaiak szereplése talán még nagyobb meglepetés, mint az oroszokat hidegre tevő Szlovéniáé, ők ugyanis Afrika legjobbját, Egyiptomot verték az igen izgalmasra sikerült pótselejtezőn. A legtöbb afrikai csapathoz hasonlóan az ő szereplésüket is nehéz megtippelni, bár északon sokkal szervezettebb, az európaihoz közelebb álló futballt játszanak a válogatottak, mint fekete Afrikában.

Európai játékosuk akad szép számmal, a legnagyobb név Nadir Belhadzs (aka Belhadj), aki a Portsmouth-ban játszik, de a Rangers középhátvédjét, Madzsid Bugerát, vagy Antar Jahiát – a győztes gólok szerzőjét – is ismerhetjük. A többiek nevét majd menet közben megtanuljuk.

A csoport rangadója
Nem vitás, hogy ez az Anglia-Egyesült Államok meccs lesz, és nem csak a rojtosra mantrázott 1950-es meccs miatt. Nem nagy szerencse, hogy egymás ellen kezdenek, sokkal jobb lenne, ha az utolsó csoportmeccs lenne ez, mert így benne van egy langyos döntetlen is, mondván, a resztlit majd leaprítják, nem az elején kell villogni. De inkább fogjuk meg onnan, hogy az angoloknak muszáj esélyesként erősen kezdeniük, az amerikaiak meg mivel is jelezhetnék jobban, hogy komoly céljaik vannak, mint egy angolok elleni jó teljesítménnyel.