Hat fordulóval a bajnokság vége előtt nem sokkal látunk tisztábban a lényegi kérdéseket illetően: a bajnoki címért hajtók mindegyike nyert, a 4. helyért hajtók egyik sem nyert, és bár az egyre valószínűbb, hogy a Livorno és a Siena menthetetlen, az Atalanta még mindig négy ponton belül tart három potenciális alászállót: a Lazio, az Udinese és a Bologna reszketi végig az utolsó köröket. Az Inter simázott, a Roma és a Milan megharcolt a győzelemért, a Palermo pedig hiába bukta el a derbit, így is tartja az utolsó BL-helyet, mert a Napoli Parmában hagyott két pontot, a Juventust pedig újabb kiesőjelölt gyalázta meg – ezúttal jó alaposan. A 32. játéknap viszonylagos nyugalma után a 33. sok mindenről dönthet, ha például most nem veszi át az első helyet a Roma, akkor valószínűleg soha többet. Hajtás után röviden, tömören.

Az Inter lelépte a Bolognát, szóra sem érdemes a meccs, hacsak az nem, hogy Thiago Motta belőtte mindkét idei gólját. Ennél sokkal fontosabb, hogy visszatért, és gólt is szerzett Dulifuli. Tetszik, vagy nem, a méregzsákra szüksége van az Internek, és nem csak azért, mert kiválóan ki lehet vele fingatni egy Bolognát. Hanem azért, mert a szezon hosszú, és hiába van a csapat keretében rajta kívül is három egészen kiváló csatár, Balotelli mindhármuknál jobb lehet, ha valaki ráveszi, hogy tanuljon meg viselkedni. Mourinho talán már azért nem kíván jelentősebb energiát feccölni Morgó megregulázásába, mert ő már tudja, amit mi csak sejtünk: hogy jövőre már egy másik csapatot irányít. De az Internek értéke Balotelli, és megtérülő befektetés lenne hetente egyszer felpofoztatni Muntarival, vagy felmosatni vele a vendégszurkolók vécéjét, vagy bármi olyat csináltatni vele, amitől megjön az esze. (Inter-Bologna 3-0)

A Milan nyerte Szardínián a tréfás gólok rangadóját, és ezzel továbbra is háromesélyes a Serie A. Ronaldinhónak kicsit csendesebb meccse volt, Pirlo viszont újra szót kért, és ismét jelezte, hogy elfelejtett futballozni. Volt ő valaha a Milan sikereinek a kulcsa, de az már olyan régen volt, hogy nehéz felidézni, miközben a mostani Pirlo butaságain kacag az egyszeri Milan-szurkoló. A nagytakarítás legnagyobb áldozatának kellene lennie, de valószínűleg nem csak azért nem lesz az, mert a Milannak büdös költeni, hanem azért is, mert bizonyára még megvárják, hátha ő is produkál egy olyan előjel nélküli feltámadást, mint Ronaldinho. Mi már nem látjuk benne, de Jar Jarban sem láttuk, úgyhogy ez semmit nem jelent. (Cagliari-Milan 2-3) A Roma annyit tett Bariban, ami a győzelemhez kellett, annál egy lépéssel sem többet. Az első félidőben még focizgattak valamit, miután Vucsinics gyorsan megszerezte a vezetést, de a másodikban már csak arra figyeltek, hogy kiszurkolják a Bologna döntetlenjét. Ez nem sikerült, de ott vannak az Inter nyakán, ami már magában csodaszép. Még mindig. (Bari-Roma 0-1)

Jelenleg nincs rosszabb dolog a világon, mint Juventus-szurkolónak lenni. Talán a liverpooliak érezhetnek hasonló maró fájdalmat. Mindkét csapatnak megvan még a minimális esélye a 4. helyre, de ha a Juventus odaér, az iszonyú durva kritikája lesz a Serie A-nak. Pontosan lehet tudni, hogy ha a 60. percben ég a csapat, abból előbb lesz csúnya verés, mint akár egy sovány egyenlítés. Az utolsó percekben, azt hiszem, ezt kijelenthetjük, elérte szezon mélypontját (ez ebben a szezonban nagyon nagy szó ám!) a csapat, amikor az ollézó szurkolók előtt úgy járatta a labdát az Udinese – egy kiesőjelöltről beszélünk -, hogy egyetlen torinói sem tudott elég közel kerülni ahhoz, hogy legalább kiállíttassa magát. A Juventus a korábban ismert formájában megszűnt létezni, ez csak egy nagyon rossz álom lehet. Egy ideje készülök a Torinói Gödör c. eposz megírására, de mindig azzal odáztam el, hogy majd ha elérjük a gödör alját. Most már ásunk, de még mindig van lejjebb: jön a Milan és az Inter még. (Udinese-Juventus 3-0)

Hogy még odaérhet a Juve, azt annak köszönheti, hogy a Palermót kifektette a Catania a szicíliai derbin (2-0), Zampa pedig egyből megtalálta a felelőst: minő meglepetés, az edzője személyében. A Samp a Chievo veronai legyőzésével (1-2) harcban maradt, sőt, már kifejezetten jó helyzetben van, hiszen befogta a Palermót a húsosfazék peremén. A Lazio-Napolin annyira kellett volna a három pont mindkettőnek, hogy törvényszerűen egyiké sem lett (1-1), ugyanez az eredmény Genovában pedig a Genoa részéről a lemondást, a Livornóéról a hősies eltökéltséget jelenti. A Fiorentina a pármai döntetlennel (1-1) már csak abban bízik, hogy leboltolják az Interrel a kupaelődöntő-bajnoki kombót, az Atalanta pedig életben tartotta reményét a már általunk is elintegetett Siena ellen (2-0)