Pontot vesztett az Inter hazai pályán, az üldözők pedig nyertek, valahogy mégsem lett izgalmasabb az olasz bajnokság. Mourinho bazári majomként előadott performansza annak is kinyitotta a bicskát a zsebében, aki rajong a portugál stílusáért – állítólag sokan vannak. A Juventus javulgat, de tekintetbe véve az összehasonlítási alapot, még nagyon messze van az út vége, a Roma hozta a kötelezőt, és észrevétlenül rálopózott az Interre, a Milan pedig lebírta az érthetetlenül Komantalanított Barit. Mivel minden a nemzetközi szereplés körül forog mostanában, nem is szaporítjuk feleslegesen a szót.

Jose Mourinho, aki szellemi prostitúcióval vádolta meg az olasz médiát en bloc, a hétvégén maga vállalkozott a Madame szerepére, és olyan szintű kurválkodást mutatott be, ami bármely olasz szakembertől szép teljesítménynek számított volna. A calcióhoz ez hozzátartozik, nincs is ezzel semmi gond, csak akkor ne rinyáljunk már, amikor más csinálja. A hétvégi Mourinho-show értékelése helyett szögezzük le, a játékvezető mindegyik ítélete helyes volt, a két kiállítás tankönyvi eset, Eto’o sárgája szintén, a hisztit viszont így is mindenki látta, akinek látnia kellett, és a portugálnak ennyi volt a célja, semmi más. (Őszintén szólva nem értem, miért van szüksége akár az Internak, akár Mourinhónak ilyesmire, a bírók eddig sem voltak ellenük, és ezután sem lesznek.)

Benne volt, hogy a Beira Mar után a Sampdoria lesz a következő csapat, amely hazai pályán legyőzi Mourinho csapatát, de az igazság az, hogy ez a Doria egy rohadt nagy taslin kívül semmit nem érdemelt a Meazzában. A portugál - nagyon helyesen - fent hagyta mindkét csatárát a kiállítás után, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy a puhapöcsű genovaiak semmit ne tudjanak kezdeni sem a sima, sem a kettős emberelőnnyel. Az Inter komoly gond nélkül torpedózta meg a Samp támadásait, és egy idő után azon kaptam magam, hogy drukkolok nekik. Vagyis inkább a Samp ellen, mert az olasz futballnak pont azon a stíluson kellene túllépnie, amit a Meazzában a vendégek mutattak. (Inter-Sampdoria 0-0)

Újra itt van a Milan, és mivel a Bari nem a Manchester United, így a keddi teljesítmény fele is bőven elég volt a Kakaskák legyőzéséhez. Ehhez nem is kellett más, mint néhány csodás Ronaldinho-passz, egy újabb szép Borriello-löket, és Alessandro Nesta, aki úgy leradírozta a pályáról Barretót, ahogy illik. A Barinál viszont baj van, és nem is értjük a dolgot. A Koman helyén játszó Rivas nullásra teljesített, mégsem Volit hozta be a helyére, és a 33. percben megsérült – második csatárt játszó – Meggiorinit sem ő váltotta, pedig a mezőnyben egyenrangú Barit csak annyi választotta el a Milantól, hogy az utolsó passzaik pontatlanok voltak. Nem értjük Koman jegelését ezen a meccsen, hiszen pont rá lett volna szüksége a csapatának. (Bari-Milan 0-2)

Nem lehet nem észrevenni, hogy javul a Juventus. Ugyanakkor az is látszik, hogy még mindig szar. Fenntartjuk, ez a háromvédős rendszer a legnagyobb baromság a télifagyi, a tejpor és a banános csoki feltalálása óta. Egyszerűen elvárhatatlan, hogy meccset hozzanak le kapott gól nélkül, nem is teszik. Zaccheroni nagy mázlija, hogy Del Piero és Diego elkezdtek futballozni, Alex például Amszterdam után Bolognában is nagyot játszott. Felfele jön a Juventus, a már teljesen menthetetlen szezonból fogcsikorgatva próbál minél többet kihozni, de tartunk tőle, hogy amíg a De Ceglie-félék állandó kezdők, minden álom marad. Ja, és Del Piero kézzel vette le a labdát, mielőtt elképesztően nagy zsugát tett Candreva (heinrich szerint: Candrade) elé. (Bologna-Juventus 1-2)

Vucsinics is formában van, az EL után bajnokin is jópofa gólt szerzett, a Roma pedig – kapaszkodj – öt pontra van az Intertől, és csak reménykedni tudunk benne, hogy a felcsillanó remény nem a serdülő B-t küldi ki az EL-visszavágóra. Már magunkban el-eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha… de aztán mindig észbe kapunk, és elhessegetjük: ez a Roma – kivált Ranierivel – nem lesz bajnok. Kár. (Roma-Catania 1-0) Az Udinesét hiába szopkodták körül a szakértők, három gombóccal a torkukon jöttek el a Marassiból. A Genoa nem tűnik már olyan jó csapatnak, mint tavaly, elveszítették a színüket, de az olyan meccseket megnyerik, mint amilyen a szombati volt. Értük is kár. (Genoa-Udinese 3-0) A Fiorentina a vártnál eggyel nehezebben, de legyűrte a Livornót a toszkán derbin, amire a komcsik elnöke közölte, hogy ha még egyszer így vezetnek ellenük meccset, visszalépteti a csapatát a bajnokságtól. (Fiorentina-Livorno 2-1)

Eddig tartott Edy Reja dicsőséges visszatérése Olaszországba, a Palermo a mester második meccsén úgy elrakta a Laziót, mint a huzat (3-1). A Siena valóban megfogta a Napolit, amelyről hamarosan hivatalosan is kijelenthetjük, hogy kipurcant, és becélozza a 6-9. helyek egyikét. (0-0) A Cagliari nem nagy meglepetésre leverte a botladozó Parmát (2-0), a Chievo pedig idegenben győzte le az Atalantát (0-1), de megszokhattuk, hogy ezekre a meccsekre lehetetlen fogadni.

Risultati e classifiche