A tavalyi őrület után idén inkább a Bundesliga klasszikus erényei érvényesülnek. Az utóbbi évek bajnokságait relatíve alacsony pontszámmal meg lehetett nyerni, tehát a csapatok idén az állandóságra, a stabilitásra és a biztonságra helyezik a fő hangsúlyt. Nem meglepő, hogy a tizedik fordulóhoz érkezve olyan csapatok vezetik a tabellát, ahol komoly tapasztalattal rendelkező, megfontolt edzők ülnek a padon.

A listavezető személye ennek a teóriának látszólag ellentmond ugyan, de van rá magyarázatunk. Labbadia csúnyán leégett a Leverkusennél, a csapat játéka tökéletesen kiszámíthatatlan, kajla és esetleges volt, minden tartást nélkülöztek.  A utóbbi résztől eltekintve viszont mindez teljesen vállalható volt a klub arculata miatt. Innovatív, haladó szellemű, családbarát, fiatal, megújulás, liberalizmus – a klub ezekre az alapokra épül. Labbadia kockáztatott, még tán rá is játszott a szerepre, és a végén csúnyán bedőlt a hitele.

Hamburg egy más világ, már értékrend, más tradíciók. Itt nem lehet csak úgy ugrálni, legalábbis nem tanácsos. Főleg, ha a pályafutására is gondol egy edző, hiszen a HSV-nél aztán minden adott a jó eredmény eléréséhez; masszív, kompakt keret, tradíciók, szurkolók, pénzügyi háttér, néhány majdnem Európa-klasszis játékos. Ha itt is aknára lép, akkor könnyen Matthaus mellett találhatja magát egy Maldív-szigetekre tartó gépen, de legjobb esetben is csak Japánból fogják keresni. Na, ezt nem szeretné, avagy a macska, amelyik egyszer forró kályhalapra ült, soha többet nem fog. De hidegre sem.

A játékosok egyébként abszolút partnerek ebben, alázatosan, módszeresen teszik a dolgukat a meccseken, mindenki a pályán lévő két-három ász kezére próbál játszani, Petric, Zé Roberto, Guerrero vagy Elija pedig legtöbbször bizonyít.

És most nagyjából ezt tudjuk levezetni a többi csapatra is.

Heynckes edzői nagyságát, kreativitását vagy szakértelmét lehet ugyan vitatni, de ő ettől még BL-t és Bundesligát nyert, amellett, hogy igen komoly csapatok padján ült három országban is. Neki a kajlaság nem állna túl jól, amit már a kezdetekkor nyomatékosított Hyypia besorozásával.

A harmadik helyen Magath terelgeti a Schalke lélekvesztőjét, egyszerre stabilan állva és pengeélen táncolva a csapat kialakításakor. Nem nagyon lehet vitatkozni azzal, hogy jelenleg ő legjobb a ligában; edzőnek, managernek, motivátornak egyaránt kiváló.

Jelenleg – igaz csak holtversenyben – de akkor is a Bréma kapta a legkevesebb gólt a bundiban. A Bréma, haha. Na, ilyen egyszerűen nincs is, a Werder mellett még egy Leverkusen is porosz őrkutyának tűnik, nem kajla vizslának.

Schaaf meg tudott újulni, és mindezt egyelőre úgy valósítja meg, hogy alapelveiből nem engedett, továbbra is játsszák a futballt. Csak éppen jóval kiegyensúlyozottabban, igazi gólfieszták nélkül, de már tizenegy meccse veretlenül. Ebben mondjuk nagy szerepe van Tim Bohóc Wiesének, aki tíz büntetőt kiszedett a legutóbbi tizennégyből. 

Ott van még Veh, aki szintén inkább a konzervatív vonalon mozog, nem bolygatta túlságosan Magath csapatát – bár ködösített valamit az elején a gyors, rövidpasszos játékról – ez ugyanaz a gárda, egy kicsit rosszabb helyzetkihasználással, amire Dzeko és Grafite történelmi rekordja után azért számítani lehetett. Ha a tavalyi egyéni zsenialitások hiányát pótolni tudják az ilyen Madlung-szerű holtpontlendítésekkel, valószínűleg sikerül majd újra BL-helyen végezni.

Tavaly a bajnokság hasonló szakaszában a Leverkusen, Hamburg, Schalke, Bremen, Bayern, Hoffenheim hatos 83 gólt zabált, míg idén 42-t. Ami egyébként tök jó, meg minden, csak az élvezeti érték csökkent közben, mi továbbra is várjuk vissza a nem-tölt-csak-tüzel állapotokat.

Tippjeink