Megpróbálom visszafogni magam, de már most szólok, hogy nem fog sikerülni. Igazi magyar szurkolóként sokszorosára értékelem a hihetetlen sikert, mint amennyit valójában jelent futballunk számára. Figyelmen kívül hagyom, hogy a válogatott sikereitől a magyar labdarúgás alapvető gondjai még jó darabig nem változnak meg. Ezek most eltörpülnek, hiszen valószínűleg az én korosztályom (József Attila és Jézus Krisztus között) legnagyobb magyar futballsikerének vagyunk éppen tanúi. Mexikót hadd ne vegyem ide, a vidi és a fradi klubcsapatok, amikkel nem mindig könnyű azonosulni (ment azért), Atlanta csak reményt adott egy időre, a tavalyi Eb-bronznál pedig értelemszerűen többet ér az ugyanilyen színű érem a világbajnokságról. Főleg, mert nem nyolc csapat közül, két meccset nyerve szereztük, hanem kaszaboltunk érte rendesen.

Nagy utat járt be a magyar válogatott az U20-as világbajnokságon. A gusztustalanul káromkodó, nagyképű csirkefogókból az alagút végén felcsillanó fény lettek. A mentális erő, a győzni akarás, a küzdőszellem. És mivel ezeket külön-külön is ritkán képviselik magyar csapatok, természetesen jogos a leborulás ezek előtt a srácok előtt, akik a fenti tulajdonságokat még némi zsenialitással is kombinálják.

Mert ha nagyon hasonlóak voltak is a győzelmeink bizonyos szempontból, valójában mindegyikhez más kellett. A csehek ellenihez kínkeserves, megalkuvást nem ismerő küzdelem, és némi szerencse. Az olaszok ellenihez az ellenfél játékát kinyíró, végtelenül magabiztos, és igen precíz csapatjáték, amihez jött a hosszabbításban két zseniális megmozdulás. (A negyeddöntő után beszéltem Egervárival, és megkérdeztem, mikor látott utoljára élőben ilyen gólpasszt, de sajnos nem vette komolyan a kérdést, és csak annyit mondott, hogy Öreg vagyok én már.) Aztán az elődöntőben a rosszabb teljesítményt követő arcfelfújás, és egy olyan dolog, amit mi őszintén szólva a legtöbbre becsülünk ebben a csapatban: a fölény átvételének képessége. Egy meccsen belül nagyon gyorsan letöri az embert, ha érzi, hogy alárendelt szerepben játszik. Ideges lesz tőle, elveszíti önbizalmát, ezért óriási dolog, ha valaki innen fel tud jönni, és át tudja venni a játék irányítását. És ezt a csapat a későbbi világbajnokkal szemben csinálta meg.

A bronzmeccs első félideje szintén nem hozott nagy játékot, de a másodikban már itt is jól hasítottak a fiúk. Jöttek a helyzetek, aztán a ziccerek, de minden kimaradt, és nem hiába kezdtünk el félni, hogy a legpusztítóbb futballközhely ismét igaznak bizonyul. A csapat így kénytelen volt újra elővenni legfélelmetesebb fegyverét, és az utolsó pillanatban szerzett egyenlítéssel demoralizálni a büntetők előtt ellenfelét.

Németh Krisztiánnal kapcsolatban régen gondolkodtunk már azon, hogy mi emeli igazából az átlag fölé, de nem nagyon tudtuk megválaszolni a kérdést. Nem kiemelkedően gyors, nem is annyira technikás, robosztusnak végképp nem mondható, és valami mégis van benne, amitől zseniális. A Costa Rica elleni meccs után sem tudjuk megfogalmazni pontosan, de az egyenlítés kiharcolásában szerzett érdemei olyan tulajdonságoknak köszönhető, ami valóban egyedi. Valamiféle olyan átmenet, ami a 16-oson kívül durcás, nagyképű kis köcsögből a vonalat átlépve minden idegszálával koncentráló, pengeéles zsenit varázsol. Vagy valami ilyesmi.

Gulácsi Péter személyében az új maláj tigrist köszönhetjük, Disztl Péter után újra igazi tizenegyesölőnk van. Biztosak vagyunk abban, hogy nagyon komoly karrier előtt áll a liverpooli kapus, de vele kapcsolatban muszáj elmondanunk, hogy még rengeteget kell fejlődnie, mielőtt felnőtt válogatott kapus lehet. A vonalon már most fantasztikus, a magabiztosságával sincsen baj, de a kapuból kilépve még ráhozza a frászt néha az emberre. A csapatunk egyik nyerő embere volt, eszünk ágában nincs kritizálni a cseheket és a Costa Rica-iakat is kiütő kapust.

Este megyünk a reptérre, a sok képet meg tudjuk ígérni, talán egy kisebb interjúra is lesz lehetőségünk, és megpróbáljuk valamelyik srácot beszervezni a Rádió Q szokásos vasárnap esti izompacsirtamezejébe. Reméljük, a fentiekből minél több megvalósul, de az biztos, hogy holnapra lesz egy nagyobb lélegzetű posztunk az egész világbajnokságról. Aki jönne este, Ferihegy 2A, 22:35.