In idem flumen bis non descendimus, azaz, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Ezen poszt főszereplőit feltehetően annyira érdekli Hérakleitosz és az ő fenti tétele, mint Rafa Benítezt egy jól cselező középpályás, de ha valaki a görögöt találná idézni nekik, feltehetőleg rávágnák: az lehet, de két, a megtévesztésig hasonló kutygumiba könnyedén-kecsesen bele lehet libbenni, bizony.
Alanyainkra ugyanis cinikus gonoszsággal kétszer sújtott le a balsors - bénázás vagy egyéb csapás formájában -, olyan körülmények között, amelyre nyugodtan ráhúzhatjuk a rendkívül eredeti jelzőt: drámai. Drámaivá éppen az esetek közötti hasonlóság teszi őket.

Szó sincs arról, hogy itt született vesztesekről beszélünk, League Two kategóriájú buflák lúzerekről, nem. Többnyire komoly klasszisokról van szó, akik a sok dohányért cserébe többek között azzal fizetnek, hogy ország-világ látja, ha meló közben hibáznak, szerencsétlenkednek. Azzal pedig, hogy az alább található esetek megérnek egy listát, talán még ők sem vitatkozhatnak.

Egyfajta kritériumrendszert persze megpróbáltunk felállítani a rangsoroláshoz, de aztán sikerült mindegyiket áthágnunk durván és azonnal, ezért a rendszerezősdi nem túl egzakt, de hát ez nem is egy tudományos értekezés. Ahhoz tartottuk magunkat, hogy játékosokról beszélünk, nem egész csapatokról (tehát nincs német válogatott, nincs Valencia), nem kirívó esetben csak pályán történt eseményekkel foglalkozunk (nincs itt Robbie Keane az átigazolásaival), és egyazon mérkőzés eseményei szintén nem játszanak. Tovább már nem is húzzuk az időt, jöjjenek a szerencsétlen "nyertesek", akik közé még biztosan mások is befértek volna, de őket majd ti soroljátok bőszen a "hogyan tudtátok lefelejteni" bevezető után.

10. Shaka Hislop
Ha kapus vagy Trinidadról és/vagy Tobagóról, hát nem roskadozik a vitrined a komolyabb kupáktól, világbajnokságra pedig legfeljebb egyszer juthattál ki. Hősünk élete legnagyobb klubsikerét érhette volna el, amikor 2006-ban a West Ham a Liverpoollal állt szemben az FA kupa döntőjében. Három szerencsés gólnak köszönhetően szinte végig vezettek a Kalapácsosok, de a Liverpool egy Gerrard-passzból lőtt Cissé gólnak és egy Gerrard-bombának köszönhetően csak 3-2-es vesztésre állt a 90. percben. A hangosbeszélő éppen a hosszabbítás perceit csicseregte a mikrofonba, amikor a pár perccel azelőtt még görcsben fetrengő, lépni nem tudó Gerrard az alsó sarokba hegesztette minden idők legnagyobb FA-kupadöntőn lőtt gólját. Először még a szakkomentátorkodó Andy Gray, az Everton Liverpool-kritikára szakosodott volt csatára is nehezen találta a szavakat. "Tik a bow, son!" mondta aztán skótul, amikor végre meglelte őket. Hislop a a büntetők után pápát intett Kupa-bácsinak, Gerrard pedig hős lett. Megnyerte minden idők egyik legnagyobb FA-kupa döntőjét.

Egy hónappal később, Németország, világbajnokság, Anglia-Trinidad és Tobago. Anglia 1-0-ra vezet, amikor Hislop életében megint egyszerre készül szerepet játszani a hangosbemondó, a 91. perc, Steven Gerrard és a bombagól. Ezúttal ballal, be a felsőbe, a szpíker épp, hogy befejezte a mondandóját... Nem csak a gól miatt, de Hislop  rövidesen utazhatott haza, egy álommal szegényebben, egy mumussal gazdagabban.

9. Djibril Cissé
Ódzkodtunk bárkit a listára tenni sérülés miatt, pedig választék, az lett volna. Az igazi Ronaldo, vagy Ryan Taylor, akinek pár évvel ezelőtt a Wiganben, lábközépcsonttörés utáni első tartalékmeccsét játszva törött el a lába másodszor, vagy akár Stuart Pearce, aki a törés utáni visszatérése utáni harmadik meccsen szenvedett ismét hasonló sérülést. Mindezek ellenére csak Cissének van itt helye. Gyakorlatilag kétszer törött ketté a lábszára, egyszer 2004 októberében, a Blackburn ellen, egyszer pedig 2006 júniusában, a válogatottban, a Kína elleni felkészülési meccsen.

8. Steven Gerrard
Gerrardról általában a sokoldalúsága, lövései, gólpasszai jutnak az eszünkbe. Thierry Henrynak mindenképpen az utóbbi. Kétszer is kapott tőle forintos labdát, mindkettőnek 2-1-es vereség lett a vége, már ami Gerrard csapatát illeti.
Először a 2004-es Európa-bajnokság csoportkörében, az angol-francia meccs utolsó percében kínálta meg Gerrard a polihisztort...
Nem egész két év múlva, Arsenal-Liverpool, és a 83. perc, a felállás ugyanaz, Gerrard megint megtalálja a folyosót...

Gyönyörű, nem? Az ember önkéntelenül is eljátszik a gondolattal: ha ez így ment nekik csípőből, mit műveltek volna, ha egy csapatban játszanak?

7. Peter Enckelman
Listánk egyetlen igazi balfácánja, egy tőrőlmetszett lúzer, aki élete legjobbnak induló szezonjában képes volt lerombolni a a karrierjét. Szó se róla, Peter Enckelman utat mutatott. Ha kapus vagy, és azt akarod, hogy senki ne vegyen komolyan, csinálj két orbitális bakit a gyűlölt városi rivális ellen egy idényben, egyet az odavágón, egyet a visszavágón, tetézd ezt azzal, hogy az akciókat mindkét esetben a 77. percre időzíted, és már vállon is veregetheted magad. Ráadásul felkerülhetsz a listánkra is. 2002-ben Enckelman az Aston Villa kapusaként mindent vitt a Birmingham elleni meccseken, és ki tudja, mit csinált volna a másik rivális ellen, ha a West Brom nem a Championshipben tanyázik éppen. Az első, ugyebár mindenkinek megvan...

És a visszavágó?

Well done, Peter!
Dereng még valakinek a tavalyi FA-kupa döntő?

6. Lothar Matthaus
Mostanában minden futballista kiad önéletrajzot, sőt vannak, akik ötévente... Matthaus számára más ajánlatunk van, őt tutorialok megírására bíztatnánk. Hogyan romboljuk le játékosként szerzett tekintélyünket pár év alatt, és változzunk át kétfilléres ruhagyurivá? Hogyan bukjunk csapatkapitányként 1-0-ról BEK döntőt nem egész három perc alatt? Az első nem tud kétszer megtörténni, a második viszont igen, véletlenül éppen Lotharral.
Először tőlünk úgy 200 kilométerre, a Práterben, 1987-ben, az ellenfél a Porto volt...

Aztán jött 1999, és a Manchester United. Annyit meg kell adnunk, Matthaus már nem volt a pályán, amikor Sherignham és Solskjear a hosszabbításban eldöntötte a kupa sorsát. Pedig a 90. percben, ahogy az öreg Knézy mondta, "a németek már fogták a kupa fülét".. Hát, az a kupa kicsusszant a fritz mancsokból. Két csere eldöntötte a meccset. Nem, nem az a kettő... Hitzfeld levette Baslert és Matthaust a pályáról, a többit pedig már százszor láttuk. Azért megéri megnézni...
Matthaus ezt az egy igazán fontos kupát nem nyerte meg pályafutása során azok közül, amit megnyerhetett...

5. David Seaman
Ha lennének férfi múzsák, ő az lenne. Az átívelős gólok ihletője. Elég volt ránézni, miközben ott gombászott a tizenegyes pont körül, és a fogékonyabbja már ívelt is. Nayim és Ronaldinho legalábbis így tettek. Nayim gólja az Arseanal KEK-győzelmére, a Ronaldinhóé az angolok 2002-es világbajnoki szereplésére tett nagy piros ikszet, szintén 2-1-es meccsek utolsó góljaiként. Golaaaaaco, golaaaaco..

4. Carlo Ancelotti
A pálya széléről kétszer végignézni, hogy a Liverpool egy vonalon bugizó kapussal, tizenegyesekkel viszi el előled a világ legrangosabb klubtrófeáját, hát... Ami ennél kellemetlenebb, azt mi úgy 75 évesen készülünk megélni, de csak, ha muszáj.
Ancelottit sokan úgy ismerik, mint Milan középpályását, pedig Carletto korábban Roma kapitánya volt évekig. Az 1983-ban bajnokságot nyert csapat már az ő kapitánysága alatt jutott a BEK döntőjébe, ám Ancelotti a döntőt, és az azt megelőző meccseket már kihagyta, sérülés miatt. Aznap ismét Agostino Di Bartolomei volt a Roma kapitánya, azé Rómáé, amely saját stadionjában, az Olimpicóban nyerhetett volna BEK döntőt. Akinek erre korábban esélye volt - a Real és az Inter-, az meg is nyerte. A Roma nem. 1-1 után jöttek a tizenegyesek, és Grobbelaar tánca a gólvonalon. A Roma elbukott, Ancelotti nem tehetett semmit az övéiért...

Szomorú adalék, hogy tíz évvel később a második Roma-büntetőt belövő Di Bartolomei, a Roma egyik ikonja - aki minden valószínűség szerint az öt legprímább olasz játékos egyike volt, aki soha nem lett válogatott -, depressziójának és anyagi problémainak megadva magát villája erkélyén szíven lőtte magát. Éppen a döntő évfordulóján.

Azt pedig, hogy 2005-ben mi örtént, mindenki tudja. Minden idők legnagyobb BL-döntőjében a játékosok minőségét tekintve a Milanhoz képest a fasorban sem tanyázó Liverpool - a vonalon táncoló Dudekkel, - megint elütötte Ancelottit egy BL-győzelemtől, már másodszor.

Semmi baj, Carlo, téged azért kárpótolt az élet, bár, ha rövidesen nem veszel magad mellé pár játékosmegfigyelőt, aki 30 alatt is kiszúrja a tehetséget, rossz vége lehet.

2-3. Kocsis és Czibor
Semmi nem vitt volna rá minket, hogy az első helyre tegyük őket, de nincs olyan erő sem, ami megakadályozná hogy a megosztott 2-3. helyről lecsússzanak. A két legnagyobb presztízsű kupa, minden játékos álmai: a BEK és a világbajnokság.
Kocsis és Czibor mindkettőt ugyanabban a stadionban bukta el, úgy, hogy Kocsis a BEK-döntőben, Czibor pedig mindkét meccsen rúgott egy-egy gólt. Viccnek is rossz, főleg, ha számításba vesszük, hogy ez a két lehetőségük volt hasonlóan komoly kupát nyerni nemzetközi szinten. (Bár Czibor a Vásárvárosok kupájának 1961-es döntőjében kettőt vágott a Birminghamnek, és nyert, de az azért nem ugyanaz...)
Kínjainkat enyhítendő gyorsan túlesünk rajta: Bern, világbajnoki döntő, Wankdorf-stadion, 3-2-es vereség leadott vezetés után, Czibor-góllal. Akkor most hallgassunk egy kis zenét.

1961, Bern, Wankdorf-stadion,BEK-döntő, Befica-Barcelona, 3-2.

Ízlelgessük csak, a Barca két gólját két magyar szerezte egy BEK-döntőben. Tőlem így még a United is nyerhet BL-döntőt, nem érdekelne. (na jó, kicsit azért igen...) Ja, hogy Czibor gólja kimaradt a videóból? Hát itt van, nem kicsi, talán ettől egy ici-picit jobb lesz a szánk íze is..

1. Michael Ballack
Itt kell elmondanunk, hogy ez a poszt félkész volt már tavaly tavasszal, és akkor legnagyobb sajnálatunkra Kocka és a Bolond még elsők voltak. Nagy örömünkre nyáron jött valaki, akit a szabályok kis megerőszakolásával eléjük tudunk helyezni. Ugyan nem konkrét meccseseményről van szó, de Michael Ballacknak 2002 után megint akkora pókerre lett, hogy vita nélkül lehet első ezen a listán.

Nem nehéz kitalálni, miért. Asterix és Obelix elsüllyeszti a kalózhajót kalózostul, Kenny McCormick meghal, Michael Ballack ezüstérmes. Néha egy évben négyszer is.
2002: Világbajnokságon, Bajnokok ligája, Bundesliga, Német kupa
2008: Európa-bajnokság, Bajnokok ligája, Premier League, Liga-kupa.

Hát, ha ez velünk történik... Nem is tudjuk. Lehet, hogy a fájdalom annyira eszünket vette volna, hogy pályamunkát nyújtanánk be a rossz szóviccekkel teli blogba a "szerencsétlen egy ballack vagy" kifejezéssel, vagy ami még rosszabb,  megpályáznánk egy állást a Nemzeti Sportnál. Egy azonban biztos: Damien Thorn módszerével megvizsgálnánk, hogy ott a fürtös hajunk alatt, a fejbőrünkön nincs-e véletlenül egy anyajegy, ami Ag-t formáz.

Nos, ki maradt ki?:)