Egyre távolabbról hallik az Inter lassan harsány kacajjá erősödő kuncogása, ha így megy tovább, az üldözők is  jobban teszik, ha egymás felé fordítják inkább figyelmüket, miközben Mourinhóék a fogadóirodák ajánlatait nyálazzák át. A Juventus óriási kandisznóval nyert, a Milannak még ez sem jött össze, úgyhogy most megint a torinóiak vannak előrébb egy leheletnyivel. Jön a Fiorentina is, amelyen átgázolt volna a Lazio, ha nem Frey védi a kapuját, a Roma pedig aljasul rálépett a Genoa tökére, majd hanyatt lökte. A Napoli elfelejtett nyerni, az Udinese most tanulgatja újra, és egyre erősebben érezzük, hogy a kiesők kiléte idén sokkal korábban dől el, mint tavaly.

A Roma szurkolóinak van leginkább örülnivalójuk, csapatuk az élmezőny (bizony, már itt tartunk) tagjai közül a legnehezebb feladatot kapta, és hiába tett meg mindent a figyelemelterelés érdekében a Genoa – még bohócnak is öltöztek – a farkasok legázolták őket a forduló egyik legjobb meccsén. Lehetett volna még a 3-0-nál is durvább, de a lendületben jött rómaiak az egyébként is kizárólag fingfogásra rengeteg futásra használható Taddei hülyesége miatt emberhátrányba kerültek, pedig akkorra Vucsinics a gyengébbik lábával élete egyik legszebb gólját ragasztotta Rubinho kapujába, és szegény Cicinho is szépen fejezett be egy támadást azzal a lábával, amelyik nem sokkal később feladta. Személy szerint simán kiállítottam volna Mexest is, de végül kiegyenlítődött a létszám, Sculli húzta el Totti lábát. (Csak mi látjuk úgy, hogy Totti és Del Piero pont ugyanolyan pofát vág, ha hozzáérnek?) A lényeg, hogy jön a Roma, és nem is érdemtelenül, a megtett út hossza miatt pszichés gondjaik biztosan nincsenek, hamarosan csatlakozni is fognak az Intert hasztalan üldöző kettőshöz. (Roma-Genoa 3-0)

Az Inter leccei kirándulása csak a második gólig volt szoros, addig sem nagyon. Csak nehogy így járjon az egész bajnokság, mert az senkinek nem lenne jó, de ez egyelőre valószínűleg a legkevésbé sem érdekel senkit Milánóban – egyik felében sem. Mourinho a gyengébb csapatok ellen várhatóan meg fogja kockáztatni plusz egy támadó középpályás bevetését, ha kell, akkor az egyik csatár kárára, és nagyon jól is teszi, mert ezzel már egy Inter-erősségű kerettel rendelkező csapat úgy vágtat át a resztlin, hogy lassítania sem kell – miközben ugye az üldözőkből hülyét csinálnak a tabella alján porosodó csapatok is. Santon sokkal jobb megoldás, mint akár Chivu, akár Maxwell, a jobbszél is megoldott, az Internek pedig még csak brillíroznia sem kell ahhoz, hogy révbe érjen. (Lecce-Inter 0-3)

Ronaldinho talán már fel is adta egy kicsit. Egyébként nagyon nehéz lehet most Ancelottinak összeállítani a csapatát, van itt mindenféle játékos, mégsem akar összeállni a dolog, egyedül csak annyi biztos, hogy Ronaldinho játékát nem bírja el a csapat roskadozó védelme. Gattusót nem tudja helyettesíteni sem Flamini, sem Ambrosini, így fordulhat elő, hogy a tökutolsó – egyébként jó formában lévő – Reggina úgy visz el egy pontot a San Siróból, hogy az utolsó percben még labdája van az 1-2-höz. Nem akarjuk megmondani a magát aranyakkal roskadásig telepakolt edzőnek, hogy mit csináljon, de Beckham képes lenne átvenni Pirlo (lassan másfél éve) árválkodó posztját, ehhez persze az kell, hogy Milánóban maradjon. De mi lesz Ronaldinhóval? Egyelőre a bűnbak hálátlan szerepe néz ki neki. (Milan-Reggina 1-1)

Most Poulsennek kellene szobrot ácsolnunk, mégsem őt fogjuk kiemelni, hanem Amaurit. A brazil valami elképesztő mezőnymunkát végez az ellenfél térfelén, ami elsősorban azért fontos, mert a jelenlegi Juventusnak az is gondot okozna, hogy az NST csapata ellen többet birtokolja a labdát, ennek pedig egyenes következménye, hogy beszorul a csapat. A cataniai győzelem után szegény Terlizzi mellett Iaquintát sajnáljuk nagyon, aki egyszerűen nem tehet róla, hogy kicsit túlpörgött. Szögezzük le ugyanakkor, hogy egy sima ikszes meccset nyert meg a Juventus, ami a körülmények ismeretében elismerésre méltó, bár a pályára helyezett teljesítmény láttán viszonylag kevesen pattantak a juvestore.it-re, hogy relikviákat vásároljanak. A legóember most nem érte be semmittevéssel, ezúttal egy büntetőt is összehozott a saját tizenhatosán belül, szerencséjére Morganti csúnyán benézte az esetet. Viszont 50 percet vállalt Camoranesi, legközelebb már talán 80-at is tud, és végleg elfelejthetjük, hogy valaha volt egy Marchionni nevű játékosa a Juventusnak. Tovább marcangolnánk egy gondolat erejéig egy korábbi megállapításunkat is: Buffon már visszatért annyira, hogy elképesztő védéseket tudjon bemutatni, de a labdával valahogy még nincsenek nagyon jóban. A Catania gólja előtti akciónál az egy évvel ezelőtt Buffon a levegőben ellenőrizte volna a labdában uralkodó nyomás helyes voltát, mielőtt a járomcsontjával ötöt dekázva kibikázta volna a mezőnybe. (Catania-Juventus 1-2)

Ahhoz képest, hogy a Lazio szinte az egész meccsen emberhátrányban játszott, a győztes Fiorentina egy barackot érdemelt a kobakjára, semmi többet. Ha 73 perc emberelőny után mindenki Freynek akar fizetni egy sört a meccs után, akkor ott komoly bajok vannak, ezeket sikerült most ideig-óráig elkendőznie a liláknak Gilardino gilardinós góljával. Az, hogy a Fiorentina most ott van az élmezőnyben, leginkább mégsem a zseniális kapusnak, vagy a csatároknak köszönhető, hanem Montolivónak. (Fiorentina-Lazio 1-0)
A Palermo megelőzte a tabellán a Napolit. Ez a kijelentés súlyos tartalommal bír, ugyanakkor mutatja azt is, miért az olasz bajnokságot a legnehezebb végigdarálnia egy csapatnak. A Napolinál már több ez, mint egyszerű lépéstévesztés, a szicíliaiak ugyanis elég simán gyalulták őket be, a két csodaszép gól mellett (Hamsiké sem volt csúnya) rúghattak volna még hármat. (Palermo-Napoli 2-1)

Furcsa egy csapat ez a Sampdoria, nem is lennénk nagyon meglepve, ha Cassano egy nagyot legyintve otthagyná a büdös francba az egészet, mert amit idén mutatnak, az elég reménytelen. A téli igazolások egyelőre sehol nem villognak, Ferri óriási hibájából jött közelebb a Siena, Amoruso pedig akár a vendégek győztes gólját is bepofozhatta volna a végén. (Sampdoria-Siena 2-2)
Nem sokan fogadtak arra, hogy a Cagliari otthon kap ki az Atalantától. Akik mégis, azok nagyot kaszáltak. Nem célozgatunk semmire, csak úgy megjegyeztük. (Cagliari-Atalanta 0-1)
Sancheztől a felvezetés alapján valami hasonlót vár mindenki, mint amit a Bologna kárára elővezetett az utolsó percekben. A Bologna most nem úszta meg, meg hát egyébként is: döntetlenekkel nem lehet elszakadni attól a kellemetlen szagtól, ami a táblázat alsó részén terjeng. (Udinese-Bologna 1-0)
És ugyanez áll a két kiesőjelöltre, a Chievo harcosan ráment az egy pontra Torinóban, de ezzel egyikük kispadján sem lett szebb az élet. A két csapatnak egyelőre igen jó esélye van, hogy kéz a kézben alászálljanak, pedig a Chievo hat, a Toro pedig négy fordulót tudott le veretlenül. (Torino-Chievo 1-1)