Ha nem lenne egy Inter-Udinese, olyan nyugodt kis fordulónk lenne, amilyen régen volt a Serie A-ban (valamiért a sügér olaszok a Lecce-Milant rakták a vasárnap esti rangadóidőpontra), ennek ellenére határozottan kijelentjük, hogy lesznek meglepetések. Lehetne ezek közül az első mindjárt Leccében, ha a Milan nem minden idegszálával a bajnokságra koncentrálna, viszont a bilin pont fordítva ülő Juventus érzésünk szerint nem nyer Veronában, a Roma viszont meglepetésre (bizony, ide jutottunk) otthonában csapja meg a Bolognát, a hírek szerint ugyanis Spalletti zseniális vezércselre készül. Hiába tartunk csak a 11. fordulónál, akkora jelentősége van az Inter-Udinese meccsnek, hogy a tengerészgyalogos-frizurás Mourinho élesre tárazott AK-val tartotta a héten az edzéseket, így természetesen mi is ezzel a mérkőzéssel foglalkozunk bővebben.

Inter-Udinese 1-1
Az, hogy ugyanannyi ponttal állnak, pont annyira a Zebretti dicsérete, mint amennyire a Nerazzuri kritikája. A megállapítást tovább élezve idézzük fel a hét közben esett európai kupafordulót, ahol az Inter cipruson égett meg nagyon kevés híján, az Udinese pedig (a Tottenham lepofozása után) Moszkvában tudott nyerni, és szinte már tovább is jutott. Quagliarella megbolondult és mániákusan szórja a gólokat, és ugyanez igaz gólpasszok tekintetében Burdissóra is, igaz, ennek sokkal kevésbé örülnek Milánóban.
A két csapat felállása hasonlónak mondható, különbség azonban van, nem is kicsi. Mourinho 4-3-3-ja pont az, aminek látszik, a szélen a két nyáron vásárolt kenyérpusztító hasztalan próbál az ellenfelek védelme mögé kerülni (Maiconnak ez már sokkal többször sikerül), miközben Marino szisztémája inkább 4-3-1-2, melyben a hátrábbról induló Pepe (Sanchez?) tömi labdákkal a Di Natale-Quagliarella kettőst. Mivel előbbi jelenleg sérült, Floro Flores játékára számíthatunk, visszatérhet viszont Pasquale a védelembe.
Az Internél most Chivu dőlt ki (az ő helyét egyébként látványosan nem találja Mourinho, pedig lenne neki), felépült viszont Samuel, aki a hibát hibára halmozó Burdisso helyén némi kockázatot jelent a kiváló támadókkal rendelkező Udinese ellen, de emlékeztetnénk mindenkit, hogy az Inter tavaszi vesszőfutásának kezdete egybeesett El Muro kiesésével.
Mondanánk szívesen, hogy a jó csatárok és a védelmek miatt sokgólos meccs lesz, mivel azonban a középpályát mindkét csapat pusztán szögesdróttal körbevett, krokodiloktól hemzsegő sáncároknak szánja, kérdéses, hányszor tudnak majd helyzetbe kerülni a támadók (sajnos elmarad a sátán két édes gyermekének csatája, Muntari sérült, Asamoah nem fér be). Mancininek 10 forduló kellett, hogy kijátssza magát a kezdőből, Quaresmának a Mourinho mellkasában dobogó patrióta-szív miatt ehhez kicsit több idő kell, de jó hír az Inter szurkolóinak, hogy így pályára léphet a nagyszerű Balotelli, akit 24 18 éves korára sokkal többre taksálunk, mint a fent említett bohócokat.
A két csapat rendszerint döntetlent játszik (tavaly az Udinese egyike volt azon kevés csapatnak, amely veretlen tudott maradni a bajnokkal szemben), érzésünk szerint most sem lesz másként, de az Intert azért esélyesebbnek érezzük egy ibrahimovicsnyival. Ezzel a szép szóval kívánunk jó szórakozást a meccshez.

Bologna-Roma 1-3
Van nekünk egy romanista barátunk, aki elárulta, hogy nagyon komoly vezércselre készül Spalletti, mi meg el is hisszük róla, hogy ő tud olyat. A dolog lényege, hogy az elöl csak a fingot fogó Perrotta visszalép egy sorral De Rossi és Brighi mellé, és Pizzaro megy előre irányítani Totti és Vucsinics mögé. Szerintünk ez tök jó, mindenkit képesnek érzünk rá, hogy megvalósítsa az új feladatkör követelményeit – kivált a Bologna ellen.

Chievo-Juventus 1-1
Edzőt váltottak a veronaiak, ráadásul a 11 sárgában pompázó csacsi mellett lesz egy a pálya mellett is, Ranieri ugyanis szadista élvezettel fingatja szerteszét csapata húzóembereit. Nedved és Del Piero a háta közepére kívánja a vasárnapi légyottot, de a rengeteg sérült miatt kezdeniük kell, pedig itt lenne az ideje, hogy lássuk egyszerre Ekdalt, Giovincót és a visszatérő Camoranesit. Nem fogjuk.

Lecce-Milan 0-1
Az a Bonera-Kaladze kettős ott középen nagyjából annyira zavarba ejtő, mint ez. Egy Leccénél jobb csapat ezt akár ki is használhatná, de a döntetlenekhez igen ragaszkodó hazaiak pechjére a Milan mindent a bajnokságnak rendel alá, és egyelőre mindig volt a csapatban valaki, aki továbblökte a szekeret, még akkor is, ha nem játszott jól a listavezető. Egy fordulónyit vezetni lófütyi, kettőt az élen tölteni, az már valami.

Fiorentina-Atalanta 3-0
Visszatér Gilardino és bűneit szánva-bánva agyon is vágja a donitlanított Atalantát. Valamiért jobban megy Gilának, ha nincs mellette Mutu, aki most sérülése miatt hiányozni fog, mégsem a formáját igencsak keresgélő Pazzini kezd majd mellette, hanem a fiatal montenegrói tehetség, Jovetics.

Lazio-Siena 2-1
Talán még képesnek is éreznénk a Sienát arra, hogy elhozzon egy pontot a gólokkal mostanában fukarkodó Zaratével, de az eltiltott Pandev nélkül kiálló Laziótól, de a rómaiak kettőt nyertek zsinórban, és ezzel újra ott toporognak az élmezőnyben. A vendégek derbit nyertek múlt héten, és befoglalták a táblázat őket megillető helyét.

Napoli-Sampdoria 2-1
Bár a nápolyiak kétszer annyi pontot szereztek eddig, mint vendégeik, az elmúlt öt meccsén hasonlóan teljesített a két csapat, ráadásul a vendégek zsinórban kettőt nyertek, a Napolit pedig kivégezte saját csatára a Milan ellen. Az előjelek a San Paolóban semmit nem jelentenek, itt mindenkit elpusztít a Napoli, és ez vár a Doriára is.

Genoa-Reggina 3-0
A hazaiak suttyomban öt veretlen meccset tudtak le, hazai mérlegük pedig egész egyszerűen parádés, hiszen mindenkit lemészároltak az U campu du Zenában. Pontosan ez vár a Regginára is, mely idegenben eddig az összes meccsét elveszítette, és ezeken egy, azaz 1 gólra volt képes.

Torino-Palermo 2-1
A Toro a héten levelet írt (divat lett, úgy látszik) a játékvezetői testület elnökének, hogy őtet báncsák. Valahol jogos, mert a sokadik újranézés után sem értjük, miért érvénytelenítették múlt héten szerzett góljukat, amivel pontot szereztek volna Genovában. A Palermo a szezon elején látott nekibuzdulást követően kicsit visszaesett, most kicsit még jobban visszaesik.

Catania-Cagliari 2-1
Megfordult a szerencse, vagy mi a szösz. A hazaiak nemrég még dobogósok voltak, a vendégek pedig reménytelenül tökutolsók, mostanra azonban úgy állnak a dolgok, hogy az Elefanti négy fordulóval ezelőtt nyert utoljára, az Isolani ellenben az elmúlt négy meccséből hármat megnyert. Acquafresca beindult, de azért ezt behúzza a Catania otthon.