Tizenkilencedszer szólal meg a világ legnagyobb sporteseményét elindító sípszó ma délután négykor. Az eddigi 18-ról már bőven kibeszéltük magunkat, elemeztük a csoportokat, összeállítottunk néhány válogatást az eddigi világbajnokság legnagyobbjairól, mindezt egy okból: hogy az előttünk álló egy hónapot úgy élvezhessük végig, hogy számunkra ne legyen tét nélküli meccs. Ne foglalkozzunk a dél-afrikai tornát övező baljós előjelekkel, lesz ott egy a világ minden táján közel ugyanakkora zöld téglalap, amin Rafael Marquez kiállításáig 22 játékos szaladgál majd 16 órától, és nekünk egyelőre csak annyi dolgunk van, hogy kiválasszuk a megfelelő társaságot, és megnézzük őket. Kapitány a hajónaplónak, első bejegyzés hajtás után.

Persze nem feltétlenül Dél-Afrikából, bár talán ekkora szerencsénk is lesz. Ugyanakkor tudjuk, hogy sokan közületek nem Magyarországról, hanem sokkal szerencsésebb (azaz vb-résztvevő) országokból olvastok-kommentáltok bennünket. Most a ti segítségeteket kérjük ahhoz, hogy egy kicsit mindenkinek közelebb hozhassuk a valóban tétre menő szurkolás hangulatát. Az Anfielden 20 éve bérletes scouserekkel együtt tomboltál Rooney gólja után egy liverpooli pubban? Sikerült lencsevégre kapnod három dán szurkolólány mezlevételes gólörömét? A nagy érdeklődésre való tekintettel előadássorozatot indítottál a lesszabályról a campusodon? Szívesen elmesélnéd nekünk, hogy látja a szlovák sajtó a csapat szereplését? A görög csapat sztárjának szülőfalujában nyaralsz, és elbeszélgettél a sógorával? Küldj nekünk beszámolót, hangulatjelentést, érdekes sztorikat, híreket, fényképeket és videókat az nst.vb2010[KUKAC]gmail.com címre, mi pedig időről időre posztolunk majd a beérkezett anyagokból válogatva!

Felesküdtünk Maradona kisnadrágján, hogy rendesen felkészítjük a társaságot a vébére, ezt egy igen patent sorozattal alapoztuk meg, aztán csoportanalízisekkel súlyosbítottuk, most pedig rátesszük a marcipáncsillagot a tortára. Nem halogatjuk tovább, közléskényszerünkből fakadóan rátok borítunk egy irgalmatlan jóslathegyet, benne a legkülönbözőbb elképzelésekkel, ami egy , azaz nyolc futballblogger agyában foganhat. Tíz kategóriában hirdetjük az igét, jövendöléseink többségének van alapja, tehát nyilván kudarcra van ítélve, így mindössze megfontolásra javasoljuk, várat nem kéne rá építeni. Lökjétek be, mit gondoltok, mire vártok, mit éreztek, aztán úgyis leoltjátok egymást, mert a spanyolok németek nyernek.

Egyre jobban pörög a vébégépezet, mi is készülünk rendesen, ezért összeszedtük a magunk kis vébéábécéjét, keretbe téve az előttünk álló hetek izgalmát és ismeretanyagát. Megspóroljuk nektek az értékes időt és kutatómunkát, egyedi gyűjtésben és formában kapjátok kézhez mindazt, amit tudni érdemes az országról, a tornáról és a résztvevőkről. Egy magára valamit is adó NST-s zsebéből egyszerűen nem hiányozhat, enélkül, attól tartok, nem lehetsz vébékompatibilis - mondhatod magadra, persze, de a többiek úgyse fogják elhinni. Ha pedig egy sörözőben összefutnánk egy meccs szünetében, nyugodtan lépj oda hozzánk, felkérdezzük.

Az elmúlt két hónapban nagyjából 50 futball témájú filmet láttam, ez alapján bátorkodom megkockáztatni a kijelentést: az igazán jó és emlékezetes focifilmek megszámolásához nincs szükség mindkét kezünkre. Ámde, a megannyi elvetélt próbálkozás, ha filmes (ne adj isten: esztétikai) szempontból nem is érdemel említést, a hozzám, és a drága NST olvasókhoz hasonló focibuzik számára azért még érdekes lehet. Ebből az 50 filmből ki lehetne emelni a sportkarrier-filmeket (azaz: amelynek egy futballista vagy edző a főhőse), vagy a szurkolói filmeket (értelemszerűen: amely egy szurkoló szemszögéből mutatja be a foci világát), illetve a dokumentumfilmeket (ha akad érdeklődő, ezt a távolabbi jövőben meg is teszem), most viszont a pénteken kezdődő világesemény apropóján a vébéhez valamiképpen kapcsolódó filmeket venném sorra. Lapozás után Baski Sándor összeállítása.

Már csak néhány nap, és azokkal a kollégáiddal, osztálytársaiddal, szomszédjaiddal is a futballról fogsz beszélgetni, akik korábban olyan kijelentésekkel mértek súlyos csapást a nyúltagyadra, hogy „én mondjuk annyira nem követem a focit, de Del Piero miatt az olaszoknak drukkolok”, vagy „a brazilokat megnézem, meg a spanyolokat is, de a többit leszarom”, esetleg „mi kijutottunk?”. A blog szülőatyja fogalmazta meg jól a napokban: ez a vébé akkor is rohadt jó lesz, ha minden idők legszarabb tornája előtt állunk. És tényleg az lesz. Nekünk különösen. Hajtás után megmagyarázzuk.

Már ott kéne lennem. De minimum úton. Na jó, valójában irreális ötlet volt. Nem is gondoltam komolyan igazán, csak mentem az árral, majd lesz valahogy. Sokan minden vagyonukat feltennék, hogy akárcsak lótifutizva, promócuccokat osztogatva vagy a pályának háttal állva is részesei legyenek annak, ahogy a futballtörténelem megírja önmagát. Nem jött össze, csalódott meg pláne nem vagyok: néhány pillanatát kifejezetten élveztem. Ezekről szól ez a bejegyzés. Minden sztori megéri, ha születhet belőle egy-két személyes hangvételű poszt - most például arról, hogyan is nem lettem vb-önkéntes.

A 2010-es világbajnokság utolsó, „H” jelű csoportjához érkeztünk el  a Radio Q-val közös kedvcsináló sorozatunkban. Spanyolország Európa-bajnoki címvédőként és sokak véleménye  szerint  a  világbajnoki cím egyik fő várományosaként érkezik a vb-re. Európából Svájc, az amerikai kontinensről pedig Chile és Honduras próbálja meg kiharcolni a legjobb 16 közé kerülést. Utóbbi kettőtől kifejezetten harcos, míg a bicskásoktól megfontolt, taktikus ellenállásra számítunk. Első látásra a spanyolok továbbjutása megkérdőjelezhetetlennek tűnik, de a másik három csapat pontosan az ellenük megszerzett ponttal szerezhet lépéselőnyt a többiekkel szemben, úgyhogy minden egyes mérkőzésen kiélezett küzdelemre számíthatunk. A spanyolok esélyesként, a másik három pályázó pedig élete eredményéért fog harcolni.  Ez a csoport sem kivétel, érdemes lesz végig követni és nem lepődnénk meg, ha a spanyolok mellett  is kedvenceket találnának a sajnos semleges magyar szurkolók is.

Van, aki beéri harminc ezüsttallérral, és van, akinek a világ minden kincse is kevés. Fiatal felnőttként mindenesetre harmincadszor keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo (2#), rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos, _HarryMay_, hakapesz imi (2#), Dr Keynes, gyap! és szangye puncog méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel a tudatunk, a kommentek között elhelyezett virtuális képaláírással lehet pályázni. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi fordulók megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok.

Beckenbauer akkora játékos volt, hogy még a Monty Python-féle Filozófusok meccsén is befért a kezdőbe. Ha ilyen babér nem is jutott – az egyébként kiváló – Michael Owennek, de a studs-up karikatúráin keresztül őt is meglegyintette a repülő cirkusz szele. Tovább után angol nyelvű gyűjteményt találhattok az év legjobban sikerült rajzaiból, de még vájtszeműeknek is elkél majd a Ctrl/+ kombó néhányszori beadása, hiába töltöttük fel a lehető legnagyobb méretben a lopott holmit. Enjoy. 

Mivel az NST történetében páratlan módon voltunk trógerek angolposztilag, úgy gondoltuk, hogy ezután minimum páratlan módon kell tisztelegnünk a Chelsea csapata és szurkolói előtt is. Megmerítkeztünk a múltban, hogy jobban megérthessük a jelent, majd több szempontból nézve is underground megoldással álltunk elő, ami a világon talán egyedülálló kísérlet a Premier League 2009/2010-es szezonjának összefoglalására.

Nyilván nem követte mindannyiótok a franciáktól megszokott selejtezőbéli csetlés-botlást, lesznek/vannak, akik sikerként értékelik, hogy az alpesi alaptáborból érkezve két felkészülési meccsen nem szenvedtek vereséget, holott erős ellenfelekkel (lásd még: Costa Rica, Tunézia) csaptak össze. A szurkolói blogon a kapitány személyét húzta partvisnyélre a kolléga, itt most inkább a csapatával, a tökéletesen kiherélt válogatott kilátásaival foglalkozom, elsősorban azért, mert pont az itteni francia szakos nem szólalt még meg válogatott-ügyben, másrészt pedig azért, mert konkrét elképzelésem van arról, hogyan is ég majd le utoljára Domenech. Fapados taktikai látlelet következik.

Régi álom valósult meg, mikor végre 2010. májusában ott álltam a Fratton End-en. Hallgattam a 21 000 torokból feltörő „Play up Pompey, Pompey play up!” csatakiálltást a Big Ben harangjainak dallamára. És láttam egy patinás futballklub talán utolsó hazai meccsét…
Hogyan kezdődött? Lapozás után Szabó Gábor élménybeszámolója.

Rendszeresnek nem mondható, de időnkénti kitekintéseink közül már megszokhattátok, hogy erdélyi sporttársaink segítségével rendszeresen bejelelentkezünk, ha valami érdekes történik arrafelé. És most történt, amit egy olyan éles kijelentéssel kezdenek kifejteni, hogy: Európa legizgalmasabb nem topligája volt idén a román I. liga, amelyben hét csapat küzdött pályán és azon kívül a Bajnokok Ligája-csoportkört érő első helyért, és az ezzel együtt járó, minimum 10 millió eurós jövő évi bevételért. A csata oly szoros volt, hogy 22 forduló után is mindössze kétpontos különbség volt az első és a hetedik között, ehhez képest némileg meglepő volt, hogy a végén a Kolozsvári CFR (leánykori nevén KVSC) már az utolsóelőtti fordulóban bebiztosította második bajnoki címét, majd zárásként zsinórban harmadszor a Román Kupát is elnyerték.

Elérkeztünk az idei világbajnokság utolsó előtti csoportjához, a „G” jelű kvartetthez, ami az egyik legerősebb és legérdekesebb négyesnek ígérkezik. Az egyik legnagyobb favorit Brazília mellett, Portugália, Elefántcsontpart és Észak-Korea található ebben a csoportban. Brazília kiesése ugyanakkora szenzációt jelentene, mint az ázsiaiak továbbjutása, míg a másik két csapat felé alapvető elvárás lesz a kieséses szakaszba történő továbblépés. Olyan csoport ez, amelyben minden egyes mérkőzésnek hatalmas jelentősége van, mert az Észak-Korea elleni mindenkinek kötelező győzelem, nekik maguknak élet-halál harc, míg a többi mérkőzés óriási rangadó. Ráadásként az sem mindegy, hogy hányadik helyen jut tovább az adott csapat, mert abban a csoportban, amelynek továbbjutóival találkoznak a legjobb 16 között, ott található az Európa-bajnok spanyol válogatott is.

 Megkésve bár, ám nagy lendülettel fogunk neki a II. NST-kupa élő közvetítésének a festői Marczibányi térről. Hajtás után a tavaly már megismert varázsdobozban találjátok a folyamatosan frissülő krónikát Honduras, Szerbia, Anglia, Németország, Dánia, NigériaÍrország, a Telesport és az NST csapatának öldöklő küzdelméről. A közvetítés 13 óráig biztosított, amikor is esküvőre kell indulnom, és még nem tudom, ki veszi át a mikrofont.

A világ egyik legnagyobb klubjának döntőfóbiáját akár viccesre is vehetnénk, ha 25 évvel ezelőtt nem minden idők legtragikusabb fináléjában fordult volna meg a jobbára azóta is tartó tendencia. Egy BEK-győzelem, ami semmit nem ér, egy kupa, amihez 39 halálos áldozat vére tapad, és egy undorító állatokból álló angol horda: mindenki kitalálta, hogy az 1985 májusában, a brüsszeli Heysel stadionban lejátszott mérkőzésről lesz szó. Illetve a mérkőzésről egyetlen szó sem, a Juventus történetét megszállottan kutató kollégával abban maradtunk, ezen a napon nem lett volna szabad futballmérkőzést rendezni, csendes tiltakozásul úgy teszünk, mintha nem is lett volna. Hajtás után Dino Vercotti korabeli dokumentumok, újságok, és azóta megjelent, de nálunk nem, vagy csak nagyon nehezen hozzáférhető források alapján idézi fel a brüsszeli eseményeket, a következményeket, és magát a tragédiát.

Már csak egyet kell aludni, és feldübörögnek a motorok, megszólal a gong, eldördül a startpisztoly és a játékvezető a sípjába fúj. Igazi zsibvásár ígérkezik, szürke eminenciásokkal, vak és süket kapusokkal, sötét lovakkal, Cé-t is legyorsuló spílerekkel és robbanékony családapákkal, akik pálinkában mérik a gólokat. Tovább után a résztvevők maguk mondják el.

Elájulni önmagában a Bayern bajnoki címétől nehéz volna. Esetleg csodálkozni lehetne azon, hogy miért nem volt könnyebb a salátástál besöprése ezzel a kerettel középpályával, de mivel tovább látunk a Bundesliga korlátain, mégis bravúrosnak minősítjük a bajnoki címet. Pedig igazából nem is az volt a nagy szó, hanem minden egyszerre. Akadt egyébként otthon ellenfelük, kettő minimum, az egyik önmagát nyírta ki, a másik meg hagyta, hogy kinyírják. A kupás helyekről lemaradók megérdemelték, igazán nem szólhatnak egy szót se, hogy fingszag van, ha egyszer három napja a rajtuk lévő gatyába szarnak. Jövőre fővárosi csapat nélkül leszünk, de nem sajnálja senki a Herthát, ahogy valószínűleg a Bochumot se, hiába tűnik összességében meglepetésnek a kiesésük. Osztályozós sikerének köszönhetően bennmaradt a Nürnberg, de ennél sokkal lényegesebb, hogy ha jól alakul minden, lehet izzítani a Szalai-mezeket. És nem csak a mainziakat, avagy piros-fehér-zöldben pompázó optimizmusom töretlen.

Kínos, gyanús és rendkívül kanyargós az út, ami a 2012-es EB-re vezet, még mindig újranyílnak az ukrán-polák tandem versenyképességével kapcsolatos dossziék, miközben már a 2016-os rendezés van terítéken. Az utóbbi tíz évben oly divatos közösködést egyszemélyes pályázatok váltották fel, az orosz és az ír mellett a skót-walesi és a norvég-svéd terv is elvérzett a határidő előtt, már csak Franciaország, Olaszország és Törökország van versenyben, hogy megrendezhesse minden idők legnagyobb kontinenstornáját. A franciáké a legösszeszedettebb anyag, az olaszokéért sokan szoríthatnak, az igazi kihívást viszont a törököké rejti. A győztesnek - legyen bárki - öt éve lesz megemészteni a fenti maffiapályázattal kapcsolatban felhalmozott tudást. Nyolccal több csapat, hússzal több meccs - és talán mi is odaérhetünk. Péntek délelőtt még a jelentkezőké a terep egy-egy rövid prezentáció erejéig, utána pedig már csak annyi van hátra, hogy - némi képzavarral élve - a VB döntsön az EB-ről. Döntés ebédidőben.

Kértük a csapatvezetőket, ismeretterjesztő vb-keretekkel finomhangolják a publikum egyre fokozódó meccslázát, és mi is igyekszünk jó példával elöl járni. Szerbia és Anglia kapitánya egy-egy elismerő fejbólintásban részesül, a többiektől is remegve várjuk az anyagot. Tovább után az NST csapatának rövid bemutatkozását találjátok donnelly klaviatúrájából. 

Nem kevés döccenővel, a rút, kegyetlen balsors korbácsa alatt nyögve, de ráfordultunk  a mennyország kapujához vezető Lövőház utcai célegyenesre – már csak kettőt kell aludni a II. NST-kupáig. Anglia,  Dél-Afrika, Nigéria, Olaszország, Szerbia, Új-Zéland és a Telesport csapata mérkőzik a legendás trófeáért, a mezőnyt a kaméleonok teszik teljessé. Tovább után versenykiírás és versenyszabályzat, mindent megtudhatsz, amit sosem mertél megkérdezni.

A focit a zenével kombináló sorozatunk negyedik darabjának leginkább a svájciak szurkolói blogján lenne a helye, ugyanis vélhetően a Nati aktuális vébéhimnuszához van szerencsénk, mégis kirakjuk, mert kihagyhatatlan. Eredeti, hamisítatlan glam-rap következik az Európa-szerte hírhedt bázeli gettóból: a "Zeig Gsicht" c. nótát a rendkívül találó nevű Bandit jegyzi, sztárvendégként pedig a porcelánlábú Alex Frei pimpeskedik dermesztő komolytalansággal.

Miközben az agyad egyik felét az a kérdés zsibbasztja, hogy ezmostmiaszar? - a narancsszín egyenruhában ugráló fiatalok bizonyára a klipet szponzoráló Zweifel chipsgyárban megrendezett Beastie Boys-hasonmásverseny győztesei -, a másik joggal kérdi meg, hogy a betörőképű fukszos strici-imitátorok közül az egyik mondjuk miért nem Derdiyok? Alex remekül hozza a vajdát, na de hogy DJ Bobón és kürtön nemzett Sutter-mezesek erre bólogassanak a spanyol meccs előtt..?

Lelki szemeim előtt megjelenik az Ogli G-vel reppelő Torghelle képe, ahogy kígyóként kúsznak rá a lányok egy MTK-pályánál leállított Lamborghini motorházán.

Zsinórban ötödször bajnok az Inter, ami már mindenképpen a Grande-kategóriába sorolható kunszt, ezt a csapatot mégsem a kiherélt Serie A felaprításáért fogják a legnagyobbak közé sorolni, hanem európai kalandjaikért. Az olasz bajnoki cím egyébként sem volt olyan sima, mint a BL-győzelem, hiszen a Roma a végéig hajtotta Mourinhóékat, és 4 fordulóval a lefújás előtt még vezetni is tudott, miközben Európában az egyenes kieséses szakaszban csak néhány percig állt kiesésre az Inter. Két szomorú bácsi, a Milan és a Juventus arról beszélget, milyen volt, amikor még kétszer is összejött egy este, a Sampdoria, Palermo, Napoli hiénafalkából pedig a genovaiak szerezték meg a gazellatetemet. Az újoncok közül csak a Livorno ment vissza a gyerekmedencébe, Koman Barija és a Parma nagyon simán bennmaradt, kihullott viszont a Siena és az Atalanta. Kicsit ránézünk a mögöttünk hagyott szezonra hajtás után.

A 2010-es dél-afrikai világbajnokság F csoportja sokadik ránézésre sem tűnik túl acélosnak. A négyszeres világbajnok és címvédő olaszok mellett, a mindig jó közepeset hozó Paraguay, a világbajnoki újonc Szlovákia és valószínűleg a mezőny leggyengébb csapata Új-Zéland található ebben a négyesben. A négy évvel ezelőttihez képest erőtlenebb olaszok innen még továbbjutnak, és velük mehet Paraguay vagy Szlovákia, míg Új-Zéland csak annak köszönheti, ha nagy zakók nélkül megússza, hogy egyik ellenfél sem arról híres, hogy kitömnék ellenfeleiket.