Kerülném itt a politikailag áthallásos megfogalmazásokat, így nem mondom, hogy az szövetségi kapitányt is utolérte az elszámoltatás, mert hát nem nagy dolog belátni, aki a prímást fizeti, az rendeli a zenét is. Új elnökség, új kapitány, gondolom új program is lesz majd. Valószínűleg már mindenki belefáradt abba, hogy nemzetidalszerűen megpróbálja pontokba szedni, mit és hogyan kellene csinálni. Mindenesetre, amíg a magyar labdarúgó közegen fürtökben csüngnek a kontárok és a futball-parazitákat, addig nagy reményeim nincsenek.
Hogy egy korábbi posztunkból idézzek: körbe kellene kicsit nézni, észrevenni, hogy egy füstölgő romhalmaz tetején ülünk, aztán elgondolkodni, hogy a szanaszét heverő téglákat egymás pofájába akarjuk vagdalni, vagy inkább építünk belőle valamit.
Ha már itt tartunk, Erwin Koemant is meg kell követnem, hiszen kinevezésekor én durrogtam egy sort, és bár sokszor hibázott, a válogatottat körülvevő közegre nagy hatással volt (az érintettek elmondása alapján is), és legalább megpróbált önös érdekek és hátsó szándék nélkül némi profizmust vinni – menedzsment szinten is – a magyar válogatottba.
Az MLSZ új programjától csak néhány alapvető dolgot várok: legyen koncepciózus, kiszámított és fenntartható. Ehhez gerinc kell, szakmai tudás és elkötelezettség, az urambátyámozást meg felejtsük már a búsba el.
A reménykedést meg az optimizmust – ezredszerre is – majd mi hozzátesszük. Jobbat, mást úgysem tudunk.
Az utolsó 100 komment: