Egy percig sem volt izgalom nélküli az utolsó csoportkör második napja, még akkor sem, ha szerző erre csak az utolsó pillanatban jött rá. A nap végére minden és mindenki a helyére került; a jók elnyerték méltó jutalmukat, a rosszak pedig egy-egy vuvuzelával a hátsójukban kulloghatnak hazafelé. Június 23. krónikája, némi faszozás-fuckolás, néhány izomból született mondat, meg persze négy jóslat a tovább után.
Az esti meccsen a kispadon reménytelenül matekozó ghánaiakat látva elégedetten dőlhettünk hátra (ha-ha, a buta kunták!): bár a vébén nem vagyunk ott, azért számolni mi tudunk jobban. Ehhez képest nekem csak a 90. percben esett le, hogy a szerbek 1 gólnyira vannak a továbbjutástól és így az afrikaiak kiejtésétől. Így aztán rögtön el kellett vetnem zseniális hipotézisemet, miszerint a ravasz AnticsRajevac a támadójáték szabotálásának - és így az angolok elkerülésének - szándékával küldte pályára (az egyébként itt a szomszédban blogoló) Muntarit.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a délutáni etapban is az utolsó utáni percig szükségünk volt az abakuszra. Mivel a - lassan közönségkedvenccé váló - amik (csoport)győzelmét (USA - Algéria: 1-0) donnelly kolléga külön posztban méltatja, én itt és most az angolok ismételten hideglelős meccsének kapcsán szólnék pár... ööö... keresetlen szót.
Mi a fasz van? (What the fuck is going on?)
Merül fel nemes egyszerűséggel a kérdés az angolok szurkolóiban a csapat eddigi teljesítménye láttán. A választ sokan sokfelé keresik (a közvélemény nyomása, belső feszültségek, voodoo, stb.), én a magam részéről egy fogalmam sincs-csel szállnék versenybe; vannak azonban, akik igen egyszerűen zárják rövidre a vitát, röviden most hozzájuk fordulnék.
Mi a faszról beszélsz? (What the fuck are you on about?) Megjegyzés A Megint lebőgnek az angolok! válaszhoz.
Ha az utóbbi hónapokban delirált tudatállapotot tételeztél azoknál (így blogunk több szerzőjénél is), akik Anglia végső győzelmét jósolták, most elégedetten dörzsölheted a tenyered: ha-ha, tudtam én, hogy ismét lebőgnek! De voltaképpen milyen lebőgésekről is beszélsz, jóbarát? Igaz, könnyed és eredményes játékot ritkán láthattunk az angoloktól, a búcsú azonban – objektíven nézve – soha nem volt kínos. A ’86-os kiesés mikéntjére (a későbbi világbajnokkal szemben) azt hiszem keveseket kell emlékeztetni, mint ahogy 1990-ben sem kellett szégyenkezni az elődöntő büntetőkkel történő elvesztése miatt – ismét csak a későbbi világbajnok ellen. 1998-ban ismét büntetőkkel estek ki az angolok Argentína ellen – micsoda blamázs! 2002-ben ismét egy szűk vereséggel búcsúztak – történetesen megint a későbbi világbajnok, a mindenkit legyaluló Brazília ellen. Négy éve pedig – a sorminta kedvéért – ismét büntetőkkel, egy órát emberhátrányban játszva kaptak ki Portugáliától – vérciki, nem igaz?
Hát ezért gondolhatta joggal az ember, hogy egy Capellóval a kispadon talán másképp alakul majd egy-egy hasonlóan derbi – ennyi plusz pedig épp elég lehet a vb-győzelemhez ennek az angol keretnek. Ebben a keretben ugyanis – minden ellenkező híresztelés dacára – nem Rooney + 22 kutyaütő található. Az egyéni képességek értékelése nyilván szubjektív, az viszont ténykérdés, hogy az angolok 9 játékosa játszott BL-döntőben (nagy részük többször is) – oda azért ritkán keveredik valaki tévedésből, Weah unokaöccseként.
Fantasztikus Kapitány új ruhája
Steven Gerrard két arcát a Liverpool szurkolói tökéletesen ismerhetik. Ennek a két arcnak az érdekessége, hogy bár ugyanazok a vonások alkotják, egyik esetben egy görög isten profilja, másik esetben viszont egy Bosch-mellékalak ijesztő torzója áll össze belőlük. Captain Fantastic valóban minden esetben a vállán próbálja cipelni a csapatát - legjobb és legrosszabb formájában is. Legjobb formájában ez épp elég arra, hogy BL-győzelemig vigyen egy nem túl acélos csapatot - legrosszabb formájában viszont a kudarchoz is hasonló intenzitással járul hozzá. Dél-Afrikában egy másik mezben játszva is - immár a válogatottban is kapitányként - felismerhettük mindkét arcot az eddigi három találkozón. Gerrard rengeteget vállal - talán túl sokat is; mindenhol ott van - talán ott is, ahol nem kellene; minden labdát megjátszik - azokat is, amelyeket talán hagyni kellene másnak.
Ezt a potenciált azonban - időnkénti kártékonysága ellenére - Capello nem hagyhatja a padon, így az unalomig mantrázott Gerrard-Lampard dilemma megoldása jelenleg az utóbbi kihagyása a csapatból - ez egyébként, különösen a második félidőben, fel sem tűnt volna a szlovénok ellen.
Jó jel, hogy a "kiegészítő emberek" (Milner és Defoe) hozták a meccset, mint ahogy Rooney játéka is az volt - előbb utóbb a gólok is megjönnek majd tőle. Upson teljesítménye megnyugtató, még inkább Calamity Jamesé. Ashley Coletól előrejátékban többre volna szükség - a Lampard kihagyásából következő szerkezeti változás akár ehhez is hozzájárulhat.
Az angol csapat egyébként valószínűleg jobban járt a (jóval) nehezebb ággal: az az érzésem, hogy (kvázi-) underdogként jobban teljesíthenek majd.
(Anglia - Szlovénia: 1-0)
Az ausztrálok elleni nyitómeccsen beigazolódott az, amit már a vb előtt is sejteni lehetett, hogy ti. ebben a fiatal német válogatottban nagyon sok fantázia van. Az első fordulós sziporka azonban elfedte a csapat – és Löw taktikájának – hiányosságait, amelyek Ghána ellen szépen megmutatkoztak (a szerbek elleni meccsüket sajnos nem láttam). Schweinsteiger, Neuer és Lahm rendkívül magas színvonalon játszott; a belső középpályán Özil és Khedira (utóbbi ráadásul bizarrul támadó felfogású) játéka szintén jó/jeles érdemjegyet érdemel. A probléma – az előzmények ismeretében nem túl meglepő módon – a széleken és a csatárposzton van. Podolski az első meccsen sikerrel hitette el mindenkivel (így nyilván Löwvel is), hogy a válogatottban akkor is betölti a szentlélek, ha előtte egy egész szezonon át egy elefántot nem talál el három méterről. A tegnapi meccsen értékelhetetlen teljesítményt nyújtott – csak Löw tudja miért – 90 percen át. A Müller képességeiről szóló vita egyelőre eldönthetetlen, az viszont hétszentség, hogy (egyelőre?) szélsőként épkézláb csapat ellen használhatatlan. A csatárkérdést most nem feszegetném – bízom abban, hogy mocsing kolléga hamarost előrukkol egy Löw-gyalázásba csomagolt Cacau-criticával.
A ghánaiak teljesítményét nagy
on nehéz értékelni. Az egyértelműen látszik, hogy – legalábbis ezen a világbajnokságon – toronymagasan kiemelkednek az afrikai mezőnyből. Látszólag minden rendben van ennél a csapatnál: jó kapus, stabil védekezés, tetszetős összjáték, jó csapatszellem. Mégis; akciógól nélkül jutottak (amúgy megérdemelten) a nyolcaddöntőbe, valami tehát mégis hiányzik. Elfogultságom ezt a valamit az otthon vuvuzelázó Essienben véli megtalálni – továbbra is nagy fájdalmam, hogy a legjobb afrikai játékos a mellékelt illusztráción látható pótcselekvéssel kénytelen tölteni ezeket a heteket.
(Németország - Ghána: 1-0)
A szerb-auszi meccset nem látván _benito kolléga szerkesztetlen, ám igen meggyőzően hangzó szavaira kell hagyatkoznom:
"...(a szerbeknél) volt többet a labda, támadtak, és amikor néztem (első félidő, második eleje), jobbak is voltak, de ezt a faszügyetlen tornyot kurva nehéz volt megtalálni. sztem a szerbeknek kurva jó csapatuk van, csak nincs csatáruk, mert pantelics egy rakás szar, hiába lőtt két gólt is, ha ehhez kellett neki vagy 5 kurva nagy ziccer.
az ausztrálok meg olyanok, amilyennek várod: kemények, masszívak, futnak, ütköznek, és van néhány jó játékosuk, de most gyengébbek voltak, mint négy éve (négy éve még az ausztrálok is jobbak voltak, hehe), de ezt a győzelmet megérdemelték, mert a szerbek tudták, hogy áll a másik meccs, és inkább a taknyot cukrozták, mint mentek a győztes gólért. megérdemelték, ez vitán felül áll."
(Ausztrália - Szerbia: 2-1)
Jóslatok mára, röviden.
F-csoport
A paraguayiak győzelméhez nem férhet kétség, mint ahogy ahhoz sem, hogy az olaszok egy dicsőséges (az utolsó negyedórában befújt tizenegyessel kiharcolt) döntetlennel csúsznak tovább. Az, hogy utána megcsapják a Hollandokat, talán már saját szurkolóiknak is sok volna.
Paraguay - Új-Zéland: 2-0
Olaszország - Szlovákia: 1-1
E-csoport
Az esti program egy jó meccs Kuyt- és Afellay-parádéval, valamint egy szenvedős meccs megváltó Bendtner-fejessel.
Hollandia - Kamerun: 4-1
Japán - Dánia: 0-1
Utolsó kommentek