Tíz gerilla és egy táncosfiú, Menotti szőrös mellkasa, Tango-laszti, totális futball, veretlen bronzérmes, Törő és Nyilasi, a háttérben keményvonalas katonai diktatúra - ez nem lehet más, mint az 1978-as világbajnokság! A Radio Q-val közösen üzemeltetett világbajnoki sorozatunk a túloldalon a 11. Mundial eseményeivel folytatódik, melyről az FM 99.5-ön heinrich mondja el a magáét este kilenc és tíz között. A korábbi adásokból meg emitt csemegézhettek.

Újra egy világbajnokság, amelyre mi is kijutottunk, és újra egy világesemény - negyven év elteltével - ahol a bakancsok menetelése a háttérből nyomta rá bélyegét a torna alakulására. Eredetileg az 1970-es VB járt volna a dél-amerikai országnak, de a FIFA inkább a stadionjait a '68-as olimpiára felturbózó Mexikót választotta akkor, hogy egy sokkal gázosabb időszakban vigye vissza a déli féltekére a World Cupot. A két olajválság közötti időszak súlyos társadalmi és politikai feszültségeket felmutató Argentinájában a siker úgy kellett a népnek, mint napjaink Amaurijának egy fejesgól. A Jorge Videla juntája által 1976 és 1981 között üzemeltetett brutális rendszer természetesen semmibe vette az emberi jogokat és monetáris politikája révén tovább fokozta a társadalmi különbségeket. A jelenleg sitten lévő egykori presidente uralma alatt a torna szervezőbizottsága sem igazán tehette meg, hogy nem segít a hazai alakulaton, ahol csak lehet - ennek egyébként hagyománya van a sorozat egészét figyelembe véve, de erre a vonalra majd később visszatérünk.

A SELEJTEZŐK

A VB-k történetében először fordult elő, hogy több, mint száz (107) szövetség jelezte indulási szándékát a 14 fennmaradó helyért (Argentina mint rendező, az NSZK mint címvédő automatikus résztvevő volt), és 95 csapat pályára is lépett a küzdelmek során - így, a későbbi tornákat is beleértve, erre a világbajnokságra volt a legnehezebb kijutni, hiszen az induló alakulatoknak mindössze a 14,7%-a, vagyis nagyjából minden hetedik résztvevő kvalifikálta magát. És mi is köztük voltunk! A Baróti Lajos vezette, elsősorban a Vasasra és az Újpestre épülő, itt-ott megfiatalított nemzeti tizenegyünk Görögországgal és a Szovjetunióval került egy csoportba, és noha a helyzet nem tűnt megoldhatatlannak, az Athénben elért 1-1 (G: Kereki) borúlátóvá tette a hazai közhangulatot. Aztán a végén kiderült, hogy az nem is volt olyan rossz eredmény, a következő mérkőzésen ugyanis a Népstadionban fogadtuk a nagyon nagy testvért, akiket az agilisen játszó Pintér vezetésével 2-1-re (Nyilasi, Kereki) meg is vertünk. Blohinék ezt követően Görögországban is kikaptak, így Tbilisziben gyakorlatilag pontot is tehettünk volna az ügy végére, de ehelyett simán zakóztunk (0-2), hogy a döntés az utolsó, budapesti mérkőzésre maradjon. A nagy érdeklődéssel várt mérkőzésen jó játékkal 3-0-ra vertük a görögöket (Pusztai, Nyilasi, Fazekas) és készülhettünk az interkontinentális pótselejtezőre Bolívia ellen.

Már a VB előtt ízelítőt kaphattunk a dél-amerikai mentalitásból, lélektani hadviselésből, igaz ellenfelünk jugó-német kapitányának, Eduardo Virbának - aki egyfajta korai Mourinhóként szeretett volna ügyködni, de megnyilvánulásai inkább valamiféle gagyi Gunnar Prokop-utánzatra hajaztak (nem lehetett fényképezni a játékosokat, kamu összeállítást adott meg, "gulyást főzök a magyarokból") - munkaviszonya az első, budapesti mérkőzés után megszűnt, ugyanis a már Törőcsik Andrással felálló magyar csapat igen könnyedén, 6-0-ra lelépte ellenfelét (Nyilasi, Törőcsik, Zombori, Váradi, Pintér, Nagy L.). Az így formalitássá vált visszavágón a tészta magaslati levegő ellenére 3-2-es győzelmet arattunk, és várhattuk a sorsolást, melyen olyan nemzetek, mint Anglia, Csehszlovákia vagy Jugoszlávia sem voltak érdekeltek, viszont a magyarok mellett tizenkét év után a franciák és a spanyolok is visszatérhettek, Irán és Tunézia pedig első tornájára készült - az észak-afrikaiak Marokkót a VB-selejtezők első tizenegyespárbajában verték.

A VILÁGBAJNOKSÁG

A torna rendszere nem változott a négy évvel korábbi megmérettetéshez képest, tehát a 16 résztvevő négy darab négy fős csoportot alkotott, az első két helyezett pedig ment tovább a következő csoportkörbe, ahonnan a győztesek a döntőbe, a második helyezettek a kisdöntőbe kerültek. Újdonság volt az 1976-os EB-n alkalmazott tizenegysrúgások bevezetése, igaz eddig először csak négy évvel később, Spanyolországban húzódott el párharc. Szintén a sorsolás érdekessége, hogy a házigazdák ki tudták bulizni, hogy mindig este, csoportbéli ellenfeleik után léphessenek pályára, annak ismeretében, hogy milyen eredményt kell elérniük. Ennek a torna későbbi szakaszában még komoly jelentősége lesz, és emiatt a '82-es VB óta szigorúan egyszerre játszák a csoportok két zárómeccsét.

ELSŐ KÖR

1. CSOPORT, magyar szereplés
Már a sorsoláskor ráfagyhatott a vigyor a magyar arcokra, ugyanis sikerült a halálcsoportba húzatnunk magunkat Argentína, Franciaország és Olaszország mellé. Természetesen mindenki továbbjutást várt, de gyakorlatilag valódi esély nélkül, a vereségtől a tűznél is jobban félő Baróti Lajos ügyködése mellett, igen defenzív játékkal készült a csapat, mellylel akár komolyabb eredményt is el lehetett volna érni, ha mondjuk a hagyományosan fogalmatlan szakmai vezetés nem tesz magasról az olyan tényezőkre, mint "akklimatizálódás", vagy "mentális felkészítés"...
 

Az első körben rögtön a házigazdákkal nézhettünk szembe, akiknek padján ülő César Luis Menotti, aka El Flaco ("A Gizda") megtehette, hogy kihagyja keretéből az ország legnagyobb tehetségét, a forróbbnál is forróbb fejű, tizenhét éves Diego Maradonát, viszont alapemberként számított a bozótharcosokhoz képest komikus fizikai adottságokkal rendelkező, lenyaltfejű Osvaldo Ardilesre, aki az első mérkőzéstől fogva kiválóan mozgatta a gauchókat. A korai ütésváltást követően (Csapó 9., Luque 14.) a magyar csapat koncentráltan játszott, és kiváló védekezéssel tartotta az ikszet, a kék-fehérek pedig a portugál játékvezető jóváhagyásával módszeresen rúgdalták Törőt (Passarella pl. minden következmény nélkül mellberúghatta), akinek ebből a 82. percben lett elege, amikor nem hagyta annyiban a dolgot, és törlesztett. Persze mehetett is az öltözőbe, a mérkőzés meg a levesbe, ugyanis Bertoni a következő percben megszerezte a győztes gólt, ráadásul - szintén törlesztés miatt - az utolsó előtti percben Nyilasi is a kiállítás sorsára jutott, így pechünkre már az első mérkőzést követően devalválódtak amúgy sem komoly esélyeink.
 

A második körben a Franciaországot 2-1-re verő olaszokkal találkoztunk, akiktől tartalékos csapatunk 3-1-es vereséget szenvedett (Rossi, Bettega, Benetti, ill. Tóth A., büntetőből), a franciák pedig Magyarország sorsára jutottak a rendező ellen. Az utolsó fordulóban újra a kezdőben tudhattuk két legjobbunkat, akik viszont csalódást keltő játékkal búcsúztak a VB-től, hiszen a helyosztón a zseniális Platinit csak a második félidőben bevető franciák igen könnyen, 3-1-re verték Magyarországot (gólunkat Zombori szerezte). (Ez a mérkőzés volt az egyetlen, melyen egy csapat nem saját hivatalos mezében szerepelt, a franciák ugyanis a CA Kimberley zöld-fehér szerelését kellett, hogy magukra öltsék a gyenge argentínai fekete-fehér képminőség miatt.)

A csoport döntőjén Olaszország 1-0-ra verte Argentinát Bettega góljával, és maradhatott Buenos Airesben - Passarelláék Rosarióba kényszerültek a második csoportkörre.

2. CSOPORT
A Mundial nyitómérkőzése unalmas gólnélküli meccset hozott a Paul Breitnert politikai okokból nélkülöző (a diktatúra miatt maradt távol a seregszemlétől) címvédő és a bronzérem tulajdonosa között, Tunézia viszont az első afrikai győzelmet aratta a VB-k történetében, az áldozat pedig Mexikó volt (3-1), akiken a nyugatnémetek (6-0) és a lengyelek (3-1) sem akadtak fönt. A polákok előbb Tunéziát is verték Lato góljával, akik ellen viszont csak újabb gólnélküli döntetlenre volt képes a Nationalelf, így csak másodikként mentek tovább, az élen pedig fogadott tesóink végeztek.

3. CSOPORT
A torna legnagyobb meglepetését Ausztria csoportgyőzelme jelentette, igaz ehhez az is kellett, hogy a velszi játékvezető a Brazília-Svédország mérkőzésen mindkét félidőt gólt eredményező brazil beadás közben fújja le. A spanyolokat és a svédeket is verő osztrákok (Krankl mindkét meccsen betalált) aztán hátradőlhettek az utolsó fordulóra, amelyet a két döntetlennel nyitó dél-amerikaiak Roberto Dinamite góljával hoztak, és kevesebb lőtt góllal Ausztria mögé szorulva továbbmentek.

4. CSOPORT
Ezt a négyest meg a brillírozó Cubillast felvonultató Peru nyerte, a Cruijff nélkül utazó - nem csak a diktatúra miatt, hanem, mint az harminc évvel később kiderült, lelki okokból maradt távol a háromszoros aranylabdás, ugyanis őt és feleségét pár hónappal a torna előtt megpróbálták elrabolni barcelonai otthonukból - de Rensenbrink tizenegyeseivel hasító hollandok, a Dalglisht, és Sounness-t is a soraiban tudó, az alföldieket azzal a Gemmill góllal verő skótok, valamint Irán előtt.

MÁSODIK KÖR

A CSOPORT
Hollandia, Olaszország, Németország és Ausztria alkotta az első négyest a döntőbe jutásért rendezett második körben, és a németországi VB ezüstérmese már az első meccsen bejelentette igényét az újabb döntőre: 5-1-re verték a meglepetéscsapatot, míg a taljánok és a németek nem bírtak egymással. A következő fordulóban Hollandia kétszer is egyenlített az NSZK ellen, Olaszország pedig Rossi góljával verte Kranklékat, és ez azt jelentette, hogy a harmadik menetben sorra kerülő Olaszország-Hollandia mérkőzés győztese vehet részt a döntőben. (A németeknek döntetlen esetén, Ausztriát valószínűtlenül sok góllal legyőzve mehettek volna tovább, de nyugati szomszédaink Vogts öngóljával és Krankl duplájával 3-2-re verték a nagytesóikat, 47 év után először!) A csoportdöntőn az első játékrészben Brandts öngóllal szerzett vezetést Olaszországnak, melyet a másodikban kiegyenlített, és a döntőt Arie Haan biztosította be negyedórával a vége előtt, így Hollandia megint bejutott a futballvilág legfontosabb mérkőzésére, Itália pedig készülhetett a bronzmeccsre.

B CSOPORT
Annak ellenére, hogy csoportmásodikként jutott tovább, Argentína a dél-amerikai kvartettben (Brazília, Peru és Lengyelország társaságában) is mindig az esti mérkőzést játszhatta, ezáltal komoly helyzeti előnyhöz jutva, amit ki is használt. A latin-amerikai versenyfutás Brazília Peru fölött aratott 3-0-ás, Argentína Lengyelország ellen elért 2-0-ás sikerével (Kempes, aki eddig nem szerzett gólt, most duplázott) indult, majd egy nullanullás pankrációval folytatódott, miközben a lengyelek Szarmach dugójával ütötték Perut. A harmadik kanyarban Nelinho vezető gólját Lato még kiegyenlítette, de Roberto Dinamite duplája és a 3-1-es brazil siker azt jelentette, hogy Argentínának legalább négy gólos különbséggel kell vernie Perut ahhoz, hogy kiállhasson a továbbjutást kora délután kiharcoló Hollandia ellen. És mit ad a junta, Kempesék sima hatost gurítottak Perunak, és készülhettek a döntőre - torna során végig remekül védő, argentín születésű Quiroga ezen a meccsen sem vallott szégyent, viszont a mezőnyjátékosok a második játékrészben feltűnően motiválatlanul álltak az összecsapáshoz.

DÖNTŐ
A hazaiak igazából önmagukat hazudtolták volna meg, ha nem igazi digós mentalitással állnak a döntőhöz - Fair play? Asz miasz? Asz számít, hogy mit mutat a display. Az öltözőből kiérkező holland csapatot mintegy hét percet váratták, míg végre ők is kikászálódtak az öltözőből, majd Ardiles infójára vércseként csapott le a cséká, Passarella, és kiverte a hisztit, amiért René van de Kerkhof gipsszel a kezén kívánt pályára lépni. A jobbszélső ugyanezzel a bandázzsal szerepelt a korábbi mérkőzéseken is, és nem volt belőle probléma, de a komoly nyomás alatt tevékenykedő játékvezetőküldő bizottság által megbízott olasz (muhaha!) bíró elbizonytalanodott, a hollandok pedig nem akartak játszani egyik legjobbjuk nélkül, már ott voltak, hogy bemennek az öltözőbe. A vita úgy ért véget, hogy van de Kerkhof gipszére került még egy csomó kötés, és jó negyedórás csúszással útjára is indulhatott a labda.
A keményen induló döntő Kempes ötödik találatával folytatódott, miután a Valencia sztárja szépen tört be a tizenhatoson belülre. Az összecsapás ezután még keményebben folytatódott, és egyre férfiasabb küzdelemmé vált a későbbiekben is, a 82. percben viszont volt egy kis futball is, R. van de Kerkhof tökéletes beadására első tippünk, Nanninga érkezett, és ki is egyenlített. Rensenbrink meg is nyerhette volna csapatának a mérkőzést az utolsó pillanatokban, de jobblábas perdítése a kapufán csattant, így jött a hosszabbítás, melynek az első félideje a VB-döntők legnevetségesebb góljával végződött - ez volt Kempes hatodik, aranycipőt jelentő találata, majd öt perccel a vége előtt Bertoni bebiztosította a győzelmet, így Argentína lett az ötödik nemzet, amelynek sikerült házigazdaként VB-t nyernie.

BRONZMECCS
A lebonyolítás furcsasága, hogy az egyetlen veretlen csapat, a brazil válogatott, csupán bronzérmes lett, hiszen a harmadik helyért vívott meccsen 2-1-re  legyőzte Olaszországot. Egy újabb remek válogatott, amely nem lett világbajnok sőt, még a döntőbe sem jutott.

A JÁTÉKOS
Ezen a világbajnokságon nem csodálhattak olyan kiemelkedő egyéniségeket a nézők, mint a korábbi viadalokon. Breitner és Cruijff hiányzott, Menotti nem vállalta Maradona szerepeltetését, és az új sztárok, mint Platini, Rossi, vagy Rummenigge még csak bontogatták szárnyaikat. Az 1974-es világbajnokságon bemutatkozott totális futball és a férfias, igen kemény küzdelem dominálta a mérkőzéseket. Ez volt az első torna, amelyen egyértelműen a csapatjáték került előtérbe, és a művészeknek is vállalniuk kellett a fizikai összecsapásokat, ha komolyan gondolták a dolgot.

A LABDA
Mindannyiunk kedvence, a Tango laszti az 1978-as Mundialon debütált, és azon nyomban beégett a kollektív tudatalattiba, mint a futball labda arche-típusa. Azóta, ha az ember focilabdára gondol, nagy valószínűséggel egy Tango jelenik meg lelki szemei előtt.

A RadioQ-n este kilenctől, az Izompacsirtamezőben lesz szó az 1978-as világbajnokságról.