Magyarország – egyedüli európai csapatként – bejutott az U20-as labdarúgó világbajnokság legjobb négy csapata közé. Püff neki, ráadásul a csehek és az olaszok legyűrésével ezért mi magunk tettük a legtöbbet, azaz az EB első négy helyezett csapatából kettőt is kiejtettünk. Elképesztő, zseniális, felszabadító, már-már szürreális érzés néhány napra átélni, milyen az, amikor nem az olaszok meg az angolok sikeréért drukkolunk egy világeseményen - merthogy ez itthon szinte nemzeti sport. Ez most arról szól, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, veletek vagyunk és mindent bele, meg még harcoljatok is. U20 vagy nem U20, ez engem cseppet sem érdekel, épp elég pokoli meccset szenvedtem végig a magyar futball mellett ahhoz, hogy most gondtalanul, felhőtlenül és maradéktalanul boldog legyek.

Láttad a meccset, bazdmeg?

Még szoknunk kell az érzést, az ember még a csehek elleni meccset sem heverte ki teljesen, mikor kap a gyomrába egy hatkiállításos, a hosszabbítás második felében három gólt hozó, fejzsongató, végletekig feszített drámát, felszabadító magyar győzelemmel a végén. Egyenes kiesést, hosszabbítást, tizenegyeseket az U30 generáció gyakorlatilag nem látott, válogatott mezben meg főleg nem. Most meg azon vitázunk, hogy vajon a szenzációs labdákat osztó, a csapatot remekül mozgató Koman, vagy az olasz védelmet egyedül felőrlő Németh volt-e a legjobbunk a VB-elődöntőbe jutásért. Ja, igen, hahó, az ég kék, a fű zöld, a futballista meg baszdmegel Tibettől Jamaikáig, ne kelljen már irgalmatlan képmutatással erre rácsodálkozni, meg cöccögni.

Fel nem foghatom, mi vezérli azokat, akik most is csak arról képesek savanyogni, hogy a bírónak köszönhetjük a meccset (mintha egy kiállítást nem kellene kiharcolni), meg hogy milyen gyengék voltunk a második félidőben, és hogy nem téptünk darabokra egy emberhátrányban játszó ellenfelet, és hogy na, majd meglátjuk, mi lesz belőlük öt év múlva. Ezektől a srácoktól már most többet kaptunk, mint az elmúlt évtizedekben bárkitől. Ezt illene viszonozni. 

Ha mással nem, akkor azzal, hogy két és fél percre mindenki veszi a fáradtságot, hogy belegondoljon, ő maga mivel és hogyan múlatta idejét húsz évesen, majd rögtön ezután belegondoljon abba is, hogy mekkora különbséget jelent ennek a csapatnak az, hogy egy ország fanyalgását, esetenként bezzegelését hallgatja, vagy egy csapatára büszke ország maximális támogatását érzi-e maga mögött.

Nem tudom, mit kellene még tennie ennek a generációnak (és persze az utánuk jövőnek), hogy ezt megkapja.

Honduras kegyetlenül megalázott minket, mire a másik két csoportellenfelünknek sanszot sem adtuk. Nem törtünk meg a csehek vezetése után, javítottuk Németh kihagyott tizenegyesét, és nem izgatott minket az olaszok kétszeri egyenlítése sem. Megcsináltuk, a srácok megcsinálták. Nyertünk, odabasztunk, bunkósbottal sem tudnak agyonverni.

A VB eddigi lélekrajza azt mutatja, hogy a nehéz helyzetekből nemcsak hogy felálltunk, de még a magunk javára is fordítottuk azt, legutóbb Németh jött ki pengeélesre húzva az olaszok elleni meccsre, élete egyik legfontosabb meccsére. Kiharcolt kiállítások, egy tizenegyes, két gól a hosszabbítás második félidejében. Németh Krisztián ezen a VB-n mindenkinek bizonyított.

Németh Krisztián – mint metafóra
A világversenyektől huszonhárom évnyi távolságban is olyan frankó véleményünk van mindenről, hogy be kell szarni. Mert nekünk Messi a mérce, meg Rooney. A magyar futball megújulásának egyik legfőbb akadálya a gőg, a korlátoltság, és az alázat hiánya, mi a Jobbantudás apostolai vagyunk Európa futballtérképének szélén imbolyogva, miközben vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy egy-egy angol vagy német másodosztályú klub is több klasszissal múlja felül a magyar bajnokság lehetőségeit, már oda bekerülni is elismerést érdemel.  Nem még Görögország egyik kirakatcsapatába, ahol - ezen szinten - a pénz nem számít, és ahol az Európában fellelhető kétszáz fiatal csatártehetség közül pont a Liverpoolban játszó Németh Krisztián játékában bíznak leginkább. Ennek az információnak azért van súlya, ez nem csak egy jól eltalált átlövés.

Németh labdakezelése, helyzetfelismerése, játékintelligenciája, gólérzékenysége és elsősorban talán zseniális ütemérzéke elvitathatatlan, nem arról van szó, hogy akadt egy kifutott szériája, hanem arról, hogy bizonyítottan rendelkezik öt olyan tulajdonsággal, ami európai szinten is ismert játékossá teheti.

A másik slágerkérdés, hogy akkor nagyképű-e Németh vagy nemnagyképű-e Németh.

Vitathatatlan, hogy olykor hajlamos a nagyképűségre, túlzott magabiztosságra. Ugyanakkor, ha egy komoly tétmeccs előtt választanom kell, hogy egy végtelenül tisztelettudó, illedelmes csatár legyen a csapatomban, vagy ő, akkor én bizony őt választom. Kapusnak nem, védőnek nem, de csatárnak igen. Mert kettőjük közül ő lesz az, aki egy rápasszolt labdát külsővel úgy vesz át, hogy ezzel az egyetlen, zseniális  mozdulattal a) felbőrözi a védőjét 2) maga elé teszi a labdát 3) olyan helyzeti előnyt teremt a komplett védelemmel szemben, amit ziccerként ismer a labdarúgás; vagy úgy fekteti el a kapust a hosszabbítás utolsó perceiben, ahogy az eleve elrendeltetettség okán egy kapusnak feküdnie kell.

Még egyszer: élete egyik legfontosabb meccsén, kihagyott tizenegyessel, ostoba kotkodácsolókkal a háttérben.

Úgy tűnik, a torna arra kérdésre is választ ad, hogy akkor mi a jobb nekünk; húsz-huszonkét éves korig itthon játszani, erősödni, vagy az első adandó alkalommal külföldre távozni.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Dzsudzsák Balázs esete a kivételek közé tartozik, és akkor járunk jól, ha mar tizenévesen külföldi csapatok akadémiáit, tartalékbajnokságait választjuk. Az U20 keret pillanatnyilag legjobb játékosainak legalábbis ez volt az útja. A többiek is felveszik a versenyt korosztályuk legjobbjaival, de a meccseket a külföldön játszók döntik el.

A kérdésnél döntő érvnek érzem, hogy a külföldi akadémiákon és tartalékbajnokságokban meglévő roppant kiélezett versenyhelyzetet itthon nem lehet szimulálni. Edzésmódszereket, szakértelmet átvehetünk, de egy ilyen kompetitív közeget nem, ahol több száz, már alaposan megrostált tehetség hajt azért a 2-4 helyért, ami az elsőcsapat keretében elérhető, azért a négy-öt sorért, ami a klub honlapján nekik jut.

Az ilyen szintű tömegtermelésből - merthogy ez az - csak kivételes sportbeli és emberi adottságokkal lehet kiemelkedni. Bestek, gazzák már régen nincsenek, nem is nagyon lesznek, éppen ezért az sem lehet ellenérv, hogy egy fiatal tehetséget megvisel az országváltás, mert bár kétségtelenül igaz, de aki ebben a közegben érvényesülni akar, annak különb dolgokat is el kell viselni, fel kell dolgozni - sikert és kudarcot egyaránt.

Ennek a csapatnak a játéka egyértelműen a korosztály krémjéhez tartozik, és ebben a pillanatban más egyáltalán nem bír érdekelni. Határtalanul büszke vagyok rájuk, hogy helyettem is berúgták, helyettem is megfordították, miközben határtalanul nem érdekel, hogy vajon az olasz vagy német közvélemény mennyire helyezi fókuszba az U20-as vébét.

Az alapvető sikerélmény mellett a magyar futballnak legalább annyira szüksége van arra, hogy közülük minél többen kerüljenek be külföldi kis- és középcsapatok stabil kezdőjébe, mint arra, hogy néhányan kiemelkedő pályát fussanak be. Komannak, Némethnek, Gulácsinak vagy Simonnak minden esélye megvan erre, és ezzel még valószínűleg nem teljes a lista, például Gosztonyiról is csak öt kiló izom hiányzik, Debreczeniről meg mindössze három év rutin.

A VB-elődöntő egy valós, kézzelfogható, értékes siker, ami mögött munka, kitartás, akarat, tehetség áll. A csapat bebizonyította, innen is lehet, mi is meg tudjuk csinálni. Együtt, közösen, egymás hibáit javítva, vállvetve küzdve. Ez az U20-as válogatott olyan tükröt tart a komplett magyar labdarúgó társadalomnak, amibe csak igen kevesen nézhetnek bele nyugodt szívvel, legyen az edző, tulajdonos, játékos, szurkoló vagy újságíró. Tanuljunk ettől a csapattól, vigyázzunk rájuk, szeressük őket. Mert alighanem az ő példájuk a kivezető út abból a posványból, amelyben olyan jólesően dagonyáztunk évtizedekig.

Holnap este 21.00-tól a rádió Q-ban tovább éltetjük fiainkat, aki telefonos bejelentkezés formájában szeretné emelni a műsor színvonalát, az válaszoljon gyorsan és helyesen az alábbi kérdésre:

Kit és milyen eredménnyel győztünk le utoljára labdarúgó világesemény  (EB vagy VB ) elődöntőjében?

A megfejtéseket a heinrich.nst@gmail.com - ra küldjétek.