Két forduló telt el eddig a spanyol élvonalbeli bajnokságból és nem maradtunk események nélkül. Gólok, cselek, szurkolói öröm és bánat legalább annyi van, mint bármely más ligában. Témát szolgáltatnak a sztárok, az edzők, újonnan vagy ismét felfedezett játékosok, kapushibák, szurkolói zavargások.
A labdarúgás világszerte közkedvelt játék, különböző országokban más-más mértékben befolyásolja a pénz, a marketing, a jogi szabályozás, de aki arra kíváncsi, hogy Kaká hogy teszi le a labdát lövésre, Rossi hogy rúgja ki a labdát a vízből úgy, hogy az elmenjen a kapuig, Perotti hogy szedi le a pókot sutával a rövid felsőből, vagy hogy csúszik ki a Bilbao játékmestere az ellenfélre, ha szerinte ki kellett volna rúgni a labdát sérülés miatt, az nézzen spanyol bajnokikat egészen nyugodtan, illetve olvasson a második forduló történéseiről (és persze némi hiánypótlásként az első fordulóról is).

Az első forduló meglepetését szolgáltató Getafe (4-1 a Racing otthonában, Soldado mesterhármasával) a Barcelona életét keserítette, egészen addig, amíg Pedro és Jeffren helyére be nem állt Messi és Iniesta. Ez a két csere valóban ennyit jelent? A kérdés nem költői, a válasz pedig igen, ennyit. Az első félidő Albin bal lábáról szólt, aki először külsővel indított egy jó 30 métereset, majd fél fordulatból lőtt egy bődületes kapufát. Soldado is kapura húzott egy félmagas beadást, ami szintén az alumíniumon csattant. Ez után az történt, mint régen a játszótéren, anyuka leengedte az óvodások közé focizni a két nagyobb fiút, akik már iskolások és kész lettek a leckével. Iniesta és Messi valószínűleg sosem szerepelt még a nagyobb fiú kategóriában, de a hasonlat megállja a helyét, ha valaki látta a meccs utolsó 30 percét. Még labdához sem kellett érniük, hogy a Getafe hátrébb húzódjon bekkelni, ami persze nem sikerült. Ibra rúgott egy bombagólt spiccel (az ellenünk szerzetthez képest értendő), és amikor már volt kedve játszani adott egy remek passzt Messinek is fejre. Guardiola valószínűleg elérte célját: Messi, Iniesta, Alves és Henry pihenhettek a BL-meccs előtt, a csapat pedig kapott gól nélkül áll a tabella élén. Getafe-Barcelona 0-2 (gólszerzők: Ibrahimovic, Messi)

Nem sokkal később, láthattuk az Espanyol első bajnokiját is az új stadionban, ami szép és jó, csak futballra alkalmatlan. A pálya talaja 10 perc után vált olyanná, mint a hajdúnánási objektum „gyepe”. Gumicsizma-nyom méretű lyukak keletkeztek, melyek közül néhányat örömmel vett volna igénybe egy-két hűsölni vágyó varacskos disznó is. A Real pont úgy játszott az első félidőben, mint egy középcsapat. Az előző fordulóban hazai pályán legyőzték a Depor-t, itt idegenben viszont gyengébbek voltak mezőnyben, mint az elhunyt kapitányára emlékező Espanyol. Metzelder klasszis védőként remek perdítéssel emelt a kapu fölé ziccerben, ezen kívül inkább az Espanyol támadott. Egy Granero-Kaká-Granero kényszerítő azonban feltörte a reteszt, kevéssel a félidő előtt. Kaká valószínűleg az a fajta világklasszis, akinek tökmindegy milyen csapatban játszik, ő abban erős, hogy oda passzolja a labdát ahova kell és alkalomadtán oda is rúgja valamelyik sarokba. Ilyen egyszerű! Granero remekül játszott, és ha Cristiano Ronaldo mindenképpen kell ebbe a csapatba, akkor talán egy sorral hátrébb, Guti helyén is megállja a helyét. C. is beállt a végére, és ha nem lőtt volna egy okos gólt, akkor könnyű szívvel írnánk le, hogy nevetséges volt. Így nehezebb, de tényleg az volt. Egy önző módon ellőtt labda, egy szükségtelen flikk-flakk, négy bicikli utáni hasra esés, és egy értelmetlen reklamálás fűződött még a nevéhez. Ha ő is jó lesz, úgy ahogyan Kaká jó, tehát hasznos is, akkor tényleg bajban lesznek az Espanyol-nál erősebb ellenfelek is. A védelemről majd akkor, ha egy csapat tartósan nyomás alá tudja helyezni őket. Mindenesetre, intő jel, hogy ha a csereként beállt De La Pena jobb napot fog ki, akkor több ziccert is teremthettek volna a hazaiak a második félidőben. Espanyol-Real Madrid 0-3 (gólszerzők: Granero, Guti, C.Ronaldo)

Tartja a lépést a Valencia! Miután a csapat támadói az elmúlt héten tevékeny részt vállaltak a spanyol válogatott selejtezős sikereiből, a második fordulóban állandó góllövéssel zavarták meg a Valladolid-ot is. A Sevilla sima legyőzését követően a lila-fehérek sem jelentettek igazi akadályt, sőt inkább hathatós segítséget nyújtottak a saját térfelükön könnyelműen eladott labdákkal. Sir Alex közben ismét megerősítette érdeklődését David Silva iránt, aki kirobbanó formában kezdte az őszi szezont. Villa begurított kettőt a sarokba, egyet pedig kézzel továbbított a hálóba, ami szabálytalannak bizonyult. Nem úgy, mint Maradona híressé vált mozdulatát követően, aki legközelebb lehet, hogy reptéri integetésre használja isteni végtagját. Honfitársa Ever Banega (akire opciós joga volt az Atleticónak, de nem gyakorolta) harmadik spanyolországi szezonjában végre kezd mutatni valami olyat, ami miatt megérdemli, hogy 10 percnél többet töltsön a pályán. A másik oldalon Manucho megszerezte első gólját új csapatában, amely még nyeretlen, bár az Almeria otthonából emberhátrányban elhozott döntetlen megsüvegelendő teljesítmény. Valladolid-Valencia 2-4 (gólszerzők:Nauzet, Manucho illetve: Villa 2, Silva, Mata)

A Bilbao két 1-0-s sikerrel kezdte a szezont, két abszolút verhető ellenféllel szemben, ezért messzemenő következtetéseket nem is lehet levonni abból, hogy ők a negyedik százszázalékos együttes a ligában. Aktuális ellenfelük az újonc Xerez inkább lelkes, mint futballcsapat, bár kétségtelenül van benne lehetőség, ha a Bilbao legenda Ziganda hozzányúl a kezdőhöz és megpróbál Antonito-nak és Maldonado-nak több lehetőséget adni. A baszkok a második félidőben is uralták a játékot, és ha kellett nem bántak kesztyűs kézzel az ellenféllel. A japán mesefigura nevű Muniain beállítása mindenképpen szót érdemel. Ayza Gamez spori sem tudta követni, amikor pokémoni sebességgel csapott le egy labdára és a balbekk Mendoza kénytelen volt megpróbálni irgalmatlanul alárúgni a kis mérgezett egérnek. Nagyjából és egészében sikerült is neki térdmagasságban kaszálni, ami pirosat ért és konzerválta a vereséget. A Xerez még nem rúgott gólt az ellenfelek kapujába, a tippünk ennek ellenére az, hogy majd fog, csak még ők sem tudják, hogy hogyan. Xerez-Bilbao 0-1 (gólszerző: David Prieto öngól)

A Mallorca és a Villarreal a két további veretlen csapat a ligában, emellett az előbbi klub megszereztte jubileumi 1000. gólját az első osztályban. Az ex-madridista Borja egyenlített egy a füvön megcsúszó szabadrúgásból. A Villarreal gólját az a Rossi szerezte, aki végig lelkesen játszott, talán az Olaszországból érkező érdeklődések hírére pörgött fel ennyire, úgy tűnt, őt zavarja legkevésbé, hogy olyan idő kerekedett a második félidőre, mint a Delta elején. A másik alacsony termetű támadó Ibagaza egy ígéretes szabadrúgással vétette észre magát, de a győzelmet nem sikerült kicsikarnia a sárgáknak. Nilmar ezúttal pihent. Kíváncsian várjuk, hogy vele megszerzi-e első idei győzelmét Valverde csapata. Villarreal-Mallorca 1-1 (gólszerzők: Rossi illetve Borja Valero)

A Depor megúszta! Juan Carlos Valerón ismét nem szenvedett sérülést. Ezen kívül született egy papírforma eredmény egy olyan találkozón, amely igazán csak egy bombagólról marad emlékezetes. A 82. percben Luis Filipe, aki állítása szerint az elmúlt héten gyakorolta a kapura lövést, (minden elismerésünk, mégis csak van értelme a spanyolviasz kifejezésnek) gondolt egyet és a balösszekötő helyéről a hosszú felsőbe zúdította a labdát. Mracskó is ezt nyilatkozta ’97 őszén, amikor rettentő kapásgólt vállalt egy szögletből az MTK ellen: „szoktam gyakorolni a kapura lövést, minden helyzetből”. Kellett ez a gól ahhoz, hogy a presidenték országának egyik jeles alakja Augusto Cesar Lendoiro megemlítse a sajtóban, hogy nem véletlenül kért volna sokkal többet a Barcától a brazilért, mint amennyit a katalánok ajánlottak. Rend van itt kérem: a játékos győztes gólt szerez, az elnök pénzről nyilatkozik, a csapat pedig kiköszörülte a Real elleni csorbát. Hozzá kell tenni, hogy csakúgy, mint Valerón a Madrid ellen, a Málaga játékosa Baha is cső ziccert hibázott egy gólos hátrányban. Könnyen döntetlen lehetett volna, ha jobban sikerül „mögé tennie” a lábfejét. Az Atletico Madrid magabiztos alázása után (3-0 az első körben) most nem sikerült a pontszerzés. Depor-Málaga 1-0 (gólszerző: Luis Filipe)

Az újonc Tenerife napsugaras jókedvét nem csak az időjárás alapozta meg, hanem csapatuk idei első győzelme is. Velasco Carballo bíró két Osasuna játékost (Monreal, Nekounam) is kiszórt annak érdekében, hogy helyet követelhessünk Vadócz Krisztiánnak a jövő heti kezdőben. Pandiani fejelt egy olyan gólt, amilyet szokott, majd a meccset követően elküldte a jó sporit oda ahová egy uruguayi teszi, ha alkalma nyílik rá. Ha Camacho mester ismét úgy gondolja, hogy nem Pandiani-t, hanem Portillo-t kell a kezdőben szerepeltetnie, akkor fennáll a veszélye, hogy megizzadjon egy-két gól nélkül lejátszott meccs közben. Hazai oldalon Nino elkezdte a gólgyártást, míg a végig jól játszó Ricardo hatalmas lövéssel vette be a vendégek kapuját. A nyilatkozatok arról szólnak, hogy a mérkőzés alatt-után, egymásra talált csapat és szurkolótábor. Nem mindenhol van ez így a La Liga háza táján, de bízunk benne, hogy a kék-fehéreknél kitart a lendület és elkerülik a kiesést. Tenerife-Osasuna 2-1 (gólszerzők: Nino, Ricardo illetve Pandiani)

Az Almeria immáron második meccsén maradt gólképtelen. Negredo távozását követően talán az lenne a legértelmesebb húzás, ha Hugo Sanchez saját magát aktivizálná, így talán lenne esély arra, hogy az egy (más források szerint nulla!) kapura lövésnél többet mutassanak fel támadásban. A Sporting minimálisan stabilabbnak tűnik védekezésben, mint tavaly, bár ez inkább annak köszönhető, hogy az első körben a Barca nem erőltette túl a támadást, a második ellenfél Almeria pedig impotensnek mutatkozott. Sporting-Almería 1-0 (gólszerző: Diego Castro)

A Janus-arcú Sevilla gólparádéval örvendeztette meg szurkolóit a hétvégén. A Valencia otthonában, lélektelen játékkal elszenvedett vereséget követően, volt mit helyrehozniuk, az biztos. Kanouté nem játszott eltiltása miatt, de a hazaiak így is négy alkalommal mattolták a Zaragoza védelmét. Luis Fabiano a brazil válogatott után klubcsapatában is duplázott, mellette a Daniel Alves posztján játszó nemi betegség, Konko és Perotti találtak be. Meg is ragadnánk az alkalmat, hogy felhívjuk a figyelmet a 21 éves argentin szélsőre, akit felettébb meglepő módon, 1988-ban Diego névre kereszteltek szülei. Egyrészt kiszorítja a sokra tartott Diego Capel-t a Sevilla balszélső posztjáról, másrészt pedig cselező készsége és játékintelligenciája alapján a korai Aimar méltó utódja lehet a spanyol bajnokságban. Argentin emlékeket felidézve, egy évtizede Kily González lőtte ki így a rövid felsőt kapásból, ahogy Perotti a szombati meccsen. Sokat kell még letennie az asztalra, hogy akár az említett duó nyomdokaiba érhessen, de a szikra megvan benne. Nem mellékesen, gólját követően jobbal adott be szögletet, bizonyítandó, hogy az nem baj, ha egy focista mindkét lábbal jól bánik a labdával. (Megint Mracskó jutott eszembe, ja nem, mégsem). A Zaragoza hívei némiképp jogosan emlegetik a Sevilla harmadik gólja előtt, őket ért sérelmet. Arizmendi góljának érvénytelenyítését Garcia Toral edző a bíró hibájának tekinti, ami jelentősen befolyásolta az eredmény alakulását. 2-2 helyett a következő támadásból született a harmadik Sevilla gól, amiről egyébiránt kár lett volna lemaradni egy zaragozai gólöröm miatt. Szomorú esemény a mérkőzéssel kapcsolatban, hogy Ikechukwu Uche a vendégek támadója keresztszalag-szakadást szenvedett és várhatóan nyolc hónapra kidőlt a sorból. Sevilla-Zaragoza 4-1 (gólszerzők: L.Fabiano 2, Konko, Perotti illetve Arizmendi)

Az Atlético Madrid-Racing Santander mérkőzés előtt, közel ötezer ember követelte Enrique Cerezo és Miguel Angel Gíl távozását a klub vezetőségéből. A pénzügyi igazgató időközben lemondott, a klub tartozása állítólag 160 millió euróhoz közelít. Ezek a mocskos anyagiak is közrejátszhatnak abban, hogy az Atlético bűn rossz rajtot vett a ligában. A szégyenteljes mallorcai 3-0-s zakóból nem sikerült kibújni, miután majdnem egy egész félidőn át emberelőnyben játszva is csak 1-1-es döntetlenre futotta a szintén gyenge Racing ellen. Természetesen a meccs végén előkerültek az ilyenkor szokásos fehér kendők, Abel Resino távozását sürgetendő. Forlán és Agüero nem töltöttek egyetlen percet sem együtt a pályán, ami luxusnak tűnik, még annak fényében is, hogy a szakvezető továbbra is előre tekint és csak a következő meccsre koncentrál. A következő az Apoel elleni BL-meccs, amit illene behúzni, utána viszont irány a Camp Nou. A Santander ezt most megúszta, de legközelebb hazai pályán fakítania kell, különben Mandía mester is versenybe szállhat az első kirúgott edző címéért. Atletíco Madrid-Racing Santander 1-1 (gólszerzők: Jurado illetve Oscar Serrano)

Tabella