Seggbe lőtt oroszlán nyomait követve szakítunk be a susnyásba, fegyverzetünk egy fogkefe és egy How to avoid gangrape in prison c. kiadvány, mégsem hátrálhatunk. Portugáliát még soha nem tudtuk megverni, Puskásékat is elrakták anno, úgyhogy vágyainkat és reményeinket is ennek megfelelően lőjük be. Gondolnunk sem szabad Ronaldo sírásra görbülő szájára, és a portugál védelem megcsonkított torzóján tort ülő Torghelle Sányira, sőt, mi magunk a pontszerzést is csak másodlagos célként tudjuk elképzelni. Hajtás után elmondjuk, mi az a három dolog, amit mi várunk a szerda este 20.45-kor kezdődő selejtezőtől, amely egyébként a látszat ellenére valószínűleg nem nekünk lesz rohadt fontos.

1.    Azt akarjuk, hogy játsszon a magyar válogatott. Mindenki fussa ki a belét, csússzon-másszon a szabad labdákért, egyetlen percre se érezhessék úgy a portugálok, hogy megtört az ellenfél. Ez pedig azért lenne nagyon fontos, mert ha úgy megy végig a selejtezősorozat, hogy nem szerzünk több pontot (esélyes, ne tagadjuk), akkor beindul a siratóasszony-kórus, és nem lesz mit a pofájukba mázolni elkussoltatás céljából. Egyelőre 7 meccs után a solnai első félidőt tudjuk büszkén lobogtatni, ehhez volna jó még legalább egy meccsnyit hozzátenni, hogy elmondhassuk: tényleg előrébb tart a válogatott, mint egy (2, 5, 10) évvel ezelőtt.

2.    Szeretnénk látni, hogy Koeman fegyelmez, de legalább rosszallását fejezi ki, méghozzá olyan módon, hogy Hajnal Tamást a büdös francba vágja ki a csapatból. Szerintünk egyébként meg is fogja tenni, Buzsáky óriási lehetőséget kap, meglátjuk, mihez kezd vele. Hajnalt már azzal túlszárnyalhatja, ha egyszer normálisan labdába ér.

3.    A világon semmi nem ígéri, de valamiért azt gondoljuk, jó meccset fogunk játszani Portugáliával. Hogy ez az eredményt tekintve mit jelent, igazából érdektelen, a világbajnokságra való kijutás csak delíriumos álmunkban jött elő valós lehetőségként, úgyhogy ezzel a részével nem is foglalkoznánk. De jók leszünk, vagy legalábbis sokkal jobbak, mint Svédország ellen.