A Németországban zajló felgyorsított NB I. és a zátonyon folyó atlétikabajnokság eddigi történéseitől lezsibbadt aggyal hozzuk az örömhírt: indul a világ legjobb bajnoksága, a Serie A. A bajnoki címért folyó versenyfutás legjobb esetben is kétszereplős lesz, de idén a táblázat első fele nagyon komolyan megráncigálhatja a legjobbakat. Aligha lehet 2010-ben olyan bajnokot avatni, akinek 3-4 veresége van, és ez – az olasz futballban gründolt gazdasági átszervezés mellett – hosszabb távon is segíthet a liga csapatainak versenyképessé tételében. Inter-Juve pofozkodás, erős és motivált rómaiak, régi dicsőségét eséllyel hajhászó Genoa, hullámzó, de tökös Fiorentina, és nagy kérdőjel, a Milan. Idén minden fordulóban izgulhatunk, hogy pályára lép-e az egy szem magyar (az elsőben mindenki a kezdőbe tippeli), a Lazio szurkolóinak nagy örömére visszatértek a komcsik, és persze – ahogy mindig – idén is: forza Chievo!
Kezdjük a legfontosabbal: a bajnokság legnagyobb esélyese idén is az Internazionale. Mourinhónak viszont ki kell találnia valami újat is, mert ha ugyanazzal próbálkozik, amit tavaly csináltak, abból baj lesz, ráadásul idén nem valószínű, hogy beleférne 8-10 fordulónyi csapat- és szisztémakeresgélés. A legfrissebb hírek szerint Sneijder nem kíván a Serie A-ban labdarúgni (dicséretes önkritika), Sztankovics pedig már tavaly is csak azért volt elfogadható megoldás az irányító szerepkörében, mert satnyák voltak az ellenfelek. Idén ez kevés lesz, főleg, ha végre rájönnek az ellenfelek, hogy az egyik csatáruknak vissza kell lépnie a felfele induló Maiconnal. Eto’o és Milito nincsenek hozzászokva, hogy hunyorogniuk kell, olyan messze áll tőlük a legközelebbi csapattárs, és bár mindketten kiváló csatárok, labda nélkül teljesen hiába azok. Erről korábban már értekeztünk, most csak annyit tennénk hozzá, hogy idén talán az is kiderül, milyen edző tulajdonképpen Mourinho.
Ahogy az is idén fog kiderülni, milyen edző Ciro Ferrara. A Juventus látszólag megoldotta legnagyobb gondját, azaz lett egy olyan középpályása, aki a Bundesligában képes volt magas szinten mozgatni egy csapatot, jól passzolt és még jobban lőtt. A nagy kérdés úgy hangzik, képes lesz-e ugyanezt hozni a Serie A-ban, ahol nem négy méterre állnak tőle az egyébként is ügyetlen védők, hanem rászippantják magukat a Diego feliratra, és addig fingatják, míg el nem gurul a gyógyszer, és ki nem állíttatja magát. Ez a veszély a másik oldalról áll Felipe Melóra is, bár mindkét játékossal komolyat erősödött a csapat, amely viszont elmulasztott szélsőhátvédet vásárolni. Mivel a legideálisabb felállás a 4-3-2-1 (vagy 1-2), a szélsőjátékot a hátvédeknek kellene prezentálniuk, más szóval ez lehet a Juve legnagyobb baja idén. Egy kifejezetten szép (3. hely) és egy nagyon csúnya (2. hely) szezon után újabb csillagért indul a Juve, az előjelek alapján nem is esélytelenül.
Igazából nem is akkora kérdőjel a Milan, merthogy elég egyértelműnek látszik, ez bizony nem fog menni. Szegény Leonardótól azt várják, hogy látványos focit játszasson a csapatával, csak játékosokat felejtettek el neki adni hozzá. Látványnak megteszi, hogy Ronaldinho a középpályán százezredszer néz balra és passzol jobbra, csak haszna nem sok van (mihaszna?), így pont ugyanaz a bajuk, mint az Internek: nincs, aki eljuttassa a labdát az egyébként valóban kiváló csatárokhoz. Hogy a Milan nem az Interrel fog tusakodni a helyezésekért, annak meg az az oka, hogy se védelmük, se középpályájuk nincs. Nagyon fáj ezt leírni 2007 BL-győzteséről, de ez egy összegányolt sufnicsapat, amiért Berlusconit eméssze el a pokol tüze (erre amúgy is jó eséllyel indul). Az elnök utasítására az orosz rulett brutál verziójával kísérletezik a Milan (öt golyó) azzal, hogy Ronaldinhóba helyezi minden bizalmát. És persze, hogy nem az elnököt fogják kirúgni, amikor télen 9. lesz a csapat.
A Roma Celladammal folytatott ígéretes tárgyalásai kútba estek, az anyagi fos változatlanul ellepi a város bordó felét, de ha a sérülések elkerülik őket (elsősorban Tottira és a védelemre gondolunk), a farkasok idén is ott lehetnek a dobogó közelében. És ott is lesznek, mert bár Panucci elengedése óriási baklövés volt – különösen, ha Burdisso érkezik a helyére – a Roma kifejezetten erős, komplett csapat, amelynek nagyon nehéz nem azonosulni a játékstílusával. Bajnokesélyesnek nem mondanánk őket, a keret mélysége nem elég egy ilyen hosszú szezonhoz, de ha a rajtot nem baltázzák el úgy, ahogy tavaly, komoly részük lesz a bajnokság izgalmassá tételében. Ha másért nem, hát azért, mert az utóbbi években ők voltak azok, akik a leginkább megfingatták az Intert. Figyeljük Menezt, hátha idén.
Róma másik felében is nagy dolgokra készülnek, és 2009 eddig nem is sikerült rosszul a Laziónak, hiszen Olasz Kupa- és Szuperkupa-győzelemmel léphettek ki az Európa Ligába. A Foggia, Zarate – Rocchi (Pandev) trojkát senki nem fitymálhatja le, Liechsteiner és Kolarov között végre előreléphet Diakité. Rendben van a Lazio, őket feltétlenül a táblázat elejére tippeljük, és ha hajlandóak komolyan venni, akár a nemzetközi hadszíntéren is elérhetnek szép sikereket.
A Genoa már tavaly is rendben volt, és hiába veszítette el két igen fontos játékosát, Thiago Motta helyére megszerezte a tökéletes helyettest, Hosszein Hardzsát (többen Kharja néven fogják felismerni) a Sienától, és csatárgondjaik sem lesznek, hiszen Crespo mellett visszatért Figueroa is, akinek ha van kedve játszani, sokra képes. A Genoa egészen biztosan harcban lesz a BL-helyekért, és nem vennénk rá mérget, hogy nem éri el valamelyiket. Egyszerűen nem találunk hibát a csapatban, még a bravúrkapus (ez nem feltétlenül hízelgő jelző) Rubinho helyét is világbajnokkal tömték be, Amelia a Barberából költözött a Marassiba. Rájuk is áll, amit a Lazióra (és a Romára) mondtunk: az Európa Liga komolyan vétele szép eredményekkel kamatozhat, ugyanakkor a bajnokság rovására is mehet.
Érdekes a Fiorentina helyzete, mert első látásra kövekkel teli hátizsákkal térdelnek a rajtgépbe Usain Bolt mellé. Marchionnit és Zanettit nehéz lenne erősítésnek nevezni, Melo pedig biztosan hiányozni fog, de talán ez a két játékos képes lesz hasznosabb játékra, mint a Juventusban, és a támadószekcióval itt sincs a világon semmi baj. Ami gondot okozhat, az a középpályán pusztító fegyver hiánya, sem Montolivo, sem Zanetti nem az a fajta tank, ami nélkül lehetetlen a Serie A-ban sikert elérni (igaz, passzolni mindketten jobban tudnak, mint a többi csapat hasonló poszton játszó játékosa). Ráadásul ott lesz a sorozatterhelés is, a Sporting ellen 2-2-ről kezdik a visszavágót Firenzében, esélyes a BL, ehhez pedig kicsit vékonynak tűnik a csapat.
A Palermo és a Napoli nem sokat változott, előbbiről annyit érdemes tudni, hogy náluk nevelkedik az egyik legígéretesebb középhátvéd, a dán Kjaer, aki idén robbanthat, utóbbi pedig újra a szokásos nagy tervekkel vág neki a szezonnak. Kicsit furcsa, hogy ha már elhoztak egy csatárt Udinéből, akkor az miért nem a nápolyi születésű Di Natale volt, de azért a Quagliarella-Lavezzi kettős is sokat hozhat nekik, főleg, ha van előttük egy center. A versenytársak erősödése miatt egyiküktől sem várunk lényegesen többet a tavalyinál, de a középmezőny élére jók lehetnek.
A fél csapatát kicserélő Catania szintén a középmezőnybe várható, ahogy a Serie A egyik legjobb csatársorát felvonultató Sampdoria is, ahol a Cassano-Pazzini kettősön áll, vagy bukik a mutatvány sikere. Itt ver majd tanyát a Quagliarellát Corradira cserélő Udinese is, tőlük idén is számítunk néhány meglepő eredményre, amelyeknek a fele nekik fog fájni, a másik meg az ellenfeleknek. A kis csacsik idén is megúszhatják a kiesést (kollektív szívünk idén is a veronai pékekért dobog majd), az Atalanta várhatóan idén is elsősorban otthon gyűjtögeti majd a nyugodt semmittevéshez szükséges pontokat, a Cagliaritól pedig szeretnénk a tavalyi parádézás folytatását látni.
Mascara és az év gólja
A kiesés elleni harcban talán a Parma lesz legkevésbé érintett a feljutók közül, a Bari és a Livorno viszont bicskázásba torkolló harcot folytat majd a Bolognával, és a Sienával. A hátsó traktusban idén is lesz olyan csapat, amely már a télen kiesik, de persze nagyon drukkolunk majd, hogy ez ne a Koman Vladimirrel felálló Bari legyen, és hogy a biztos bennmaradáshoz a magyar U21-es válogatott minél jobb játékkal járuljon hozzá.
Az első fordulóra rendelt blöffjeink (nem beszélhetünk többről)
Genoa-Roma 3-1
Az első fordulóban rögtön rangadó, két európai reprezentáns esik egymásnak a Marassiban. A Roma ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta: sérülés és eltiltás miatt hat alapember nélkül próbálja meg feltartóztatni a Genoát, amelyben szintén módjával küldik csak csatába az új szerzeményeket. A tippünket látszik alátámasztani, hogy a héten mindketten Európa Liga-visszavágót játszanak, és míg a Genoa szinte páholyból (de legalábbis kétgólos előnyről) várja az Odense elleni meccset, addig a Romának az idegenbeli döntetlen után győznie kell hazai pályán a Kassa ellen. A szlovákiai meccset (3-3) követően egyébként De Rossi azt mondta, ha a csapat úgy játszik a Serie A-ban, mint Kassán, alaposan meg lesznek ruházva. Mindkét csapat ott lesz a főtáblán, és az olasz bajnokságban is tényezők lesznek, de ehhez most csak a Genoa vesz jó startot.
Inter-Bari 2-0
Ahol csak megnéztük, mindenhol a kezdőbe jelölték Komant (incl. Gazzetta), akit ezek szerint felváltva fognak masszírozni az Inter lánctalpas középpályájának tagjai. Nem ezen a párharcon dől majd el a meccs, nem számítunk Inter-parádéra, de a hárompontos start azért meglesz.
Juventus-Chievo 1-0
Csak két újonc mutatkozik be a Juventusban, közülük is csak egy lesz olyan, akinek teljesen új lesz a Serie A légköre csíkos mezben. Diego ideálisabb ellenfelet nem is találhatna a bemutatkozásra a Chievónál, és magunk is nagyon kíváncsian várjuk, hol fog játszani a brazil. A Machisio-Poulsen tengely középen biztosít némi esélyt a veronaiaknak is, akik hagyományosan igen bátrak Torinóban.
Siena-Milan 0-1
A Robur hagyományosan szarul startol, és a Milannál pontosan tudják, mennyire rettenetesen fontos az első forduló. Egy Siena ellen talán még Ronaldinho is a közösség hasznos tagja lehet, de ha a hazaiak belelkesednek, a Milan egyből belenézhet egy horogba. Szerintünk nyitásnak nem fog, viszont eláruljuk, a Siena kiesik.
Lazio-Atalanta 3-1
Túlzás lenne parádézásnak nevezni a Lazio Inter elleni pekingi performanszát, de a győzelemhez pont elég volt, így nincs okunk feltételezni, hogy ne részesítenék szigorú elbánásban a bergamóiakat. Az Atalantánál Doni élesben csiszolódhat az új ékkel, Acquafrescával. De ki rúgja majd a büntetőket?
Palermo-Napoli 1-1
A jó start jelen esetben kevésbé fontos, mint a rossz elkerülése, ez pedig nálunk egy döntetlent jelent. Viszont mindkét csapatnál olyan jó csatárok vannak, hogy egy-egy gólt látunk felvillanni a kéthavi semmittevéstől meglehetősen opálos üveggömbben. Nem mintha használatban tévedhetetlen lett volna…
Bologna-Fiorentina 0-0
A 8. fordulóban kettesre adnánk, de most sokkal fontosabb dolga van a Violának annál, semhogy különösebb erőtartalékokat mozgósíthatna holmi kiscsapatok leigázására. Egyébként sem tudjuk, mire számítsunk attól a Bolognától, amely az utolsó utáni pillanatban ugrált ki a krokodilok közül tavaly.
Livorno-Cagliari 1-1
Ki más tartaná magasra a Che Guevara-zászlót, mint a főkomcsi, Lucarelli, aki néhány kellemetlen vendégjátékot követően tér haza, hogy bent tartsa a toszkánokat. A Cagliarit nagyon megkedveltük tavaly, jelentősen nem is változtak, ha a centerposzt lyukát betömik, nincs okunk feltételezni, hogy ne lennének ugyanolyan süti kis csapat.
Catania-Sampdoria 2-1
A szicíliaiak pont az ilyen meccseket szokták simán hozni, a Samp meg elbukni. Delvecchio új-régi csapatában játszik a régi-régi ellen, de nem az ő játéka jelenti majd a különbséget, hanem a Morimoto-Mascara csatársor, amely hazai pályán képes lesz felülmúlni a vendégekét. Veszélyes tipp, a Catania nagyon sokat változott tavaly óta.
Udinese-Parma 3-2
Valahol furcsa nekünk, hogy az Inler-D’Agostino páros még nem kelt el csomagban, és Di Natale is Udinében kezdi meg a szezont, ráadásul megfelelőnek tűnő helyettes érkezett Quagliarella helyére, úgyhogy idén sem lesz könnyű falat senkinek az északi kirándulás. Parma is északon van, de annyira azért mégsem, pedig Panucci duplázik bemutatkozásként.
Az utolsó 100 komment: