A konkrétumokkal folytatódó Ribéry-saga mellett hálózatelemzésért kiáltó edzőkerengő körvonalait rajzoljuk fel betevő Bundesliga posztunkban, sorra vesszük a topcsapatok körüli történéseket és jelentkezünk a beharangozott kiesési tabellával is. Rangadók bőséggel, lezárul a Bréma-Hamburg különverseny, újabb partizánakciót vezethetnek a szakadár keletnémetek, a legnagyobb meccset mégis Stuttgartban várjuk, ahol a Wolfsburg immár bevallottan a salátástál életére tör. 

Wolfsburg
Már Klinsmann idő előtti kiebrudalása is meglepő fordulat volt, de Magath távozása talán még inkább az. Harag látszólag nem származik belőle – végül is, miért is származna, a VW csapat két éve jobbára még a kiesés ellen küzdött, most meg saját kezében a bajnoki cím.

Az már egy érdekesebb kérdés, hogy vajon miért kellett ezt nyilvánosságra hozni, bár Felix emiatt sem aggódik. A salátástál már önmagában nagy falat a játékosoknak, nem hiszem, hogy maradna erejük az én távozásommal foglalkozni. Csak egy dologra koncentrálunk: hogy megtartsuk jelenlegi pozíciónkat. Igazságtartalmát nehéz innen megítélni, de az biztos, hogy a szezonban először beszélt nyíltan a Bundesliga leigázásáról. A történet hátterében az áll, hogy Magath az eddigi €2.5m fizetését nemszerényen duplájára, azaz  €5m-ra kívánta emelni, ami már európai szinten is sztárgázsinak minősíthető, de ennyi bizony csak a Gazprom ládafiában csörög.

A történet további érdekessége, hogy ezzel szinte egy időben Rangnick is kidurcázott a nyilvánosság elé. Nem áll szándékomban beletörődni a középszerűségbe – dühöngött, mikor Hopp nem volt hajlandó megadni az aacheni Lewis Holtby (18) számára a kért fizut, aki így mégsem szerződött a TSG-hez. Rangnick nyílt lázadását és fenyegetőzését könnyű szerrel értékelhetjük úgy is, hogy ide nekem a Wolfsburg padját, az utolsó trükk a kerengőben pedig az, hogy helyét bizony a mi Klinsmann barátunk veheti át. Jó mi?

Mindenesetre a tavaszra teljesen elportugálosodott Hoffot simán betusolták, a gólarányokat vizslatva még egy vereség is belefér a hátralévő négy fordulóban. Elméletileg van rá esély, hogy Stuttgartban ezt át is veszik, de a VfB évek óta komoly munkát végez, hogy életben tartsa a velük kapcsolatos sztereotípiákat, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy Khalid Boulahrouz és Georg Niedermeier alakja tornyosul majd sötét fellegként a védelem feje felett, míg a Wolfsburg teljes csapattal készül a döntő szagú ütközetre. A svábok gyakorlatilag egy góllal megtörhetőek, gerincüket a Bayern elleni derbikre szokták tartogatni, Gomezen kívül másban aligha bízhatnak.

Bayern München
Nem mondhatni, hogy kilátástalan játékkal, de mindenesetre egy szellemdús gorilla igyekezetével tuszkolták be a kerek labdát a négyszögletes kapuba – Jupp túl van a sikeres bemutatkozáson. Most már csak az a kérdés, hogy a Bayern valóban végzett áldozatával, vagy csak egy horgony csapta agyon. Mi maradunk a horgonynál, amit ebben az esetben Altintop és Schweini testesített meg (utóbbi azért csak módjával), már az ő szívük is elégnek bizonyult, hogy meglegyen a három pont. A mostani keret – melyet az egyszerűség kedvévért nevezzük Lenny-nek – a bajor cápacsalád vadhajtása, egy vegetáriánus jótét lélek, akit Uli Don Lino Hoeness az istennek nem bír rávenni, hogy átmenjen vérengzőbe.

Ha már erre képtelen, legalább a család financiális hátterét igyekszik rendbe tenni. Annak ellenére, hogy egész szezonban egy sarokba szorított borz agresszivitásával védte Ribéry-t, a korall sztárját, mostanra engedett álláspontjából, a MU-tól befutott €70m ajánlat bizony heves nyáltermelést váltott ki – bár mindez CéRonaldó eligazolásának függvénye. Nyilván nem kell ecsetelni, hogy Ribéry is látja magát vörös ördögként, amit már csak azzal is alátámasztott, hogy a héten újra téma volt tavalyi tizenhatodik helye az aranylabda szavazáson, melynél meglátása szerint többet érdemelt volna. Szintén először ismerték el hivatalosan, hogy a München első számú kiszemeltje Diego.

A kérdőjeleknek még mindig nincs vége, hiszen az edzőkérdés legalább ennyire nyitott. Ez ügyben Hoeness korábbi nyilatkozatának hiszünk, mely szerint senkivel nem fognak komolyan tárgyalni a szezon végéig, akkor is csak a legnagyobb diszkréció mellett, és csak a felkészülés elején mutatják be az új megváltót. Van Gaal neve került be első körben a köztudatba, de a hollandok (klubvezetésestül) szinte már sértő hangnemben zárkóztak el a gondolattól is. Schuster esélyes lehet, nekünk mégis az a megérzésünk, hogy egy ikszedik, szinte senki által nem várt nevet fognak bedobni. Ez úgy hangzik, mintha lenne komoly tippünk is, pedig nincs, de a triplacsavar szagát érezni véljük. 
 
Mint ahogy a Cottbus meccs kapcsán is. Ribéry ugyan visszatér (a nagy hiányzó szerepét ezúttal ZéRoberto kapja) de ha a keret döntő többsége nem változtat hozzáállásán, semmi garancia nincs, hogy Houdiniék nem facsarnak ki egy pontot a meccsből.

Hertha BSC
Pajáék a harmadik helyről rugaszkodnak neki a végjátéknak, az idén tudása alatt játszó Bochum felaprítása nem jelenthet megoldhatatlan feladatot, különösen, hogy Shinji Ono, Christian Fuchs, Oli Schröder és Diego Klimowicz el sem utazik Berlinbe, még Bönig és Stanislav Sestak is sérüléssel küszködik.

Hamburger SV
Ahogy már korábban is célozgattunk rá, egyelőre valóban a pad alját vették célba a három szék közül (kupa, bajnokság, UEFA), amit a sors most megfejelt azzal, hogy csúnyán elintézte Olicsot, aki akár a teljes idei évre kidőlhet a sorból, ha igaznak bizonyulnak a szalagszakadásáról szóló hírek. Hétvégén a méltóságukért is küzdhetnek, hiszen eddig a Bréma hülyére pofozta őket a szezonban. Ősszel még ugyan sikerült nyerni, de aztán a német kupából és az UEFA-ból is kinyomták őket, igaz, utóbbiban egy műanyag pohár is kellett a végső sikerhez (Die Papierkugel kommt ins Werder-Museum – Allofs). Már mocskosul unhatják egymás pofáját, és a Hanza derbi előtt megint nem a HSV-re tennénk, még a nagy számok törvényének ellenére sem.

Az UEFA elődöntőjében vívott német házimeccsnek abból a szempontból is van némi jelentősége, hogy jövőre a Bundesliga átveheti a harmadik helyet a rissz-rossz taljánoktól, nyehe. A Bundesliga eddig 12.687 ponton áll idén (az UEFA döntő nélkül), még a Serie A csak 11.375-öt gyűjtött. Ehhez még hozzá kell venni, hogy az olaszok 14.000 pontot veszítenek majd a nyáron a 2004/05-ös szezon után, míg a németek csak 10.571-et, így újabb automatikus BL hely érkezik a bundi konyhára.

Borussia Dortmund
A legvaskosabb sápot Hajnalék húzhatják a HSV zuhanórepülésből, Tomink ígéretet tett volt csapatának, hogy minden elkövet majd a Bielefeld és a Gladbach megruházásáért, ugyanakkor a KSC-t is biztosította, részéről ne számítsanak irgalomra. Jürgen Klopp klubcsúcsot állíthat fel zsinórban behúzott hetedik meccsével, melynek a német sajtó szerint az a titka, hogy keze alatt minden egyes játékosa minden egyes nappal jobb lesz. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ebből az emberből árad a könyörtelen győzni akarás, összes meccsét az oldalvonal mellett pulzálja végig.

Sami Hyypia
Meglehet, sokan nem értenek majd egyet azzal, hogy az öreg Sami, a helyezkedés vitathatatlan császára, óriási nyereség a Leverkusen számára. Völlerék talán kezdik belátni, hogy ifjonc csapatuknak nem csak életkora, de tartása is zsenge, szükség van a keretben olyan ősrutinokra, mint Hyppia, aki látott már néhány dolgot közelről, egy klasszikust idézve tud egy-két dolgot egy-két dologról. Magunk részéről kitörő örömmel fogadjuk az öreget, akit az elmúlt évtized egyik legnagyszerűbb középhátvédjeként tartunk számon.

A felsőház után lássuk a beígért kiesési táblázatot, ahol a garantált izgalmak ellenére sem várunk nagy változást.

Jelölések:
Dőlt betű - hazai meccsek
Piros - sanszos a szőrme, már a pontszerés is bravúr

Sárga - egy pont jöhet a konyhára

Zöld - kötelező nyerni