Hiába kapott ki az Inter, a bajnoki címért folyó versenyre már egy szót sem kívánunk pazarolni. Vannak itt más dolgok, amikért még lehet izgulni, bár ezek is fogynak. A Roma agyonverésével – és a Genoa bukásával – a Fiorentina óriási lépést tett az utolsó BL-hely felé, a Milan pedig az ezüstre startolt rá lendületesen, miközben a Juventus pedig vért izzadva hozott el egy pontot a tökutolsó Regginától. Ahol még valódi izgalmak lesznek, ha a hátsó fertály, ahol a Bologna, Lecce, Torino hármas közül csak egy menekül meg – vagy egyik sem, de akkor a calabriai bordók iszonyatos bravúrt mutattak be. Öt fordulóval a vége előtt leginkább már csak a presztízs volt a tét, volt, akit ez érdekelt, volt, akit nem.

Jelen pillanatban a Milan tűnik esélyesebbnek a második helyre, és ehhez bőven elég egy kicsivel jobban csapatra emlékeztetniük, mint a Juventusnak. Ancelottiék túl is teljesítik az elvárást, kifejezetten halomra mészárolták a Palermót (amelytől mi magunk sokkal masszívabb ellenállást vártunk volna), miközben a Juventus számára a Reggina is túl nagy falatnak bizonyult. A Juve a lehető legrosszabbul jött ki az Interrel való versenyfutásból, hiszen amint elpárolgott az esély a bajnoki címre – nem tegnap volt már az sem – a torinóiak feladták, és nem csak a küzdelmet, hanem az egész szezont is. Az Olasz Kupából történő kiesés a legnyomorúságosabb őszi időszakot idézte, ne szépítsük, ez a Juventus már csak azt akarja ettől a szezontól, hogy véget érjen. Pechjükre a Milan nem csak ezt akarja, hanem a szezon során össze-vissza tépázott nimbuszuk visszaszerzését is, amihez tökéletes lehetőséget nyújt a viharvert Öreg Hölgy leelőzése, és esetleges megverése hazai pályán. A motiváció, a forma, és minden, ami csak számít, már az ő javukra dönt a két csapat versenyfutásában, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy meg is lesz, de míg a Milan meccseit az utóbbi hetekben már érdemes volt nézni, a Juventus kipukkadt, és egyáltalán nem jó nézni. Hallfredson gólját, na azt jó volt nézni.

Egy másik versenyfutás közben már szinte el is dőlt, a Fiorentina csúnyán megrakta a Romát, és mivel közben a Genoa is kikapott, Prandelliék be is foglalták az utolsó BL-helyet. Tavaly a Milanról gondoltuk azt, hogy képtelen lesz elbukni az utolsó fordulókban nagy nehezen megszerzett helyet, most a Violának annyival jobbak az esélyei, hogy igazi vetélytársuk sincs már. A Genoa nagyon sokáig bírta, legyőzött közben igazi nagyokat is, és elhitette velünk is, hogy meglehet a BL (igaz, ezt korábban hosszabb-rövidebb ideig bizonygatta az Udinese, Lazio, Napoli páros is), de a szezon hajrájában ilyen hibákat véteni nem sok jót jelent. A Viola azt is megmutatta, hogy a Romának nincs ott a helye, ráadásul ebben az összeállításban idén látjuk őket utoljára, mert nyáron aki csak teheti, pakol és megy, hacsak nem küldik. A Fiorentina még egy gondolatot megér: bár nagyjából végigbotladozták az egész szezont, és tulajdonképpen 2-3 meccsre sem tudtak kiegyensúlyozottan teljesíteni, nagyon jól lovagolták meg a tavasz eleji mázlis időszakot, mostanra pedig kiderült: a Mutu nélkül hasító lilák valóban a negyedik legjobb csapat Olaszországban.

Kikapott az Inter, na bumm. Nem jelent ez már semmit, hacsak nincs kedvünk azon röhögni, hogy 2009-ben eddig csak egyszer nyerő Napoli pont az Intert veri meg. Mourinho sem sírta el magát, annyival kommentálta a vereséget, hogy a szerencsésebb csapat nyert egy jól eltalált lövéssel, amiben van is valami, mert sok esemény nem volt a meccsen. A hét pont, amivel az Inter vezet a Milan előtt, sokkal több, mint elég – mondanánk azoknak, akik többet látnak a Milan lendületében, és az Inter vereségében, mint ami benne van.

Jót fociztak a fiúk Genovában (ők nem élvezték annyira, szottyosra ázott mindenki), a Samp az ifjonc Marilungo két fejesével már kettővel ment a szünetben, de a második félidőben a Cagliari fordítani tudott, és Cassanónak a hajrában kellett betörnie egy felpörgő labdát a döntetlenhez. Azt szeretjük, ha a tétnélküliség ilyen eredményeket hoz, vesszenek a barátságos labdatoszogatások. Azt viszont, hogy a Lazio (számtalan helyzete ellenére) ki bírt kapni az Atalantától, nem nagyon tudjuk hova tenni. Főleg, ha összefüggésében vizsgáljuk az eseményeket: az Atalanta kikap a Regginától otthon, aztán megveri idegenben a Juvét és előtte a Romát kiütő Laziót. Nem akarnánk farkast kiáltani, de ácsi!

A kiesés elől menekülők között nem sok minden történt, az utolsó négy helyezett nem kapott ki, viszont hiába szerzett pontot a Juventustól a Reggina, így is lejjebb szakadtak. A Lecce simán megborította a Cataniát, a Bologna – többeknek komoly szívességet téve – a Genoát verte, a Torino pedig Bianchi szépségdíjas góljával a Sienát fektette ki, így semmi nem változott, egy győzelmen belül tobzódnak a hátsó fertály csapatai. Mivel a Chievo (bár felborította a pályát az Udinese ellen) kikapott, még ők sem lélegezhetnek fel, de azért elég valószínűtlen, hogy ők essenek ki.