Amikor azt mondja az ember, hogy még van hátra az Internek egy csomó nehéz meccse, akkor az olyanokra gondol, mint a Roma elleni. Komolyan. Aztán persze rápillant a vendégek védelmére, majd felidézi az őszi 0-4-et, és lemondóan legyintve inkább a Cagliari-Torinót kezdi nézni. Pedig a Roma megérdemli a figyelmet, nem csak azért, mert rendszert csináltak az elmúlt években abból, hogy felfújták az arcukat az Inter otthonában, hanem azért is, mert a Romában van benne leginkább az élmezőny csapatai közül, hogy jó meccset játszik a milánóiakkal. A Juventus most elintézi a Napolit, a Lazio a Bolognát, aki pedig vérgőzös csatára vágyik, az már most tapadjon rá a Palermo-Catania streamjére.

Inter-Roma 2-1
Március mindenről dönt az Internél. Meglesz a szokásosnak mondható kiesés a BL-ből, és könnyen lehet, hogy a hónap végére ugyanúgy eldöntik a Serie A-t, mint tavaly (Mancio csapata 12 fával vezetett ilyentájt). Jön a Roma, aztán a Genoa és a Fiorentina, ha pedig ezeket letudják még éles állapotban, akkor a tavasszal már simán le lehet adni a meccseket. A Roma ellenben lehet az olasz BL-továbbjutó, csak egy jobb napot kell elkapnia, ehhez pedig remek melegítés lenne egy Inter otthonában aratott győzelem. Kár, hogy ennek szerény esélye van csupán.
Pedig a szezonnak is jót tenne, de az Inter adakozókedve nem terjed ki a gyámoltalanok megsegítésére, ezért sokkal valószínűbb, hogy megverik a Romát. Annál is inkább, mert a nagyobb meccsekre könnyebben is pörögnek fel, mint egy Atalanta elleni meccsre, a vendégek pedig hiába tudnak szép dolgokat, az Inter ellen a szépség nem a legmegfelelőbb fegyver.
Sztankovics sehol nincs ahhoz képest, amit 2-3 éve játszott, mégis gyakorlatilag rá van bízva az Inter támadójátéka, talán ennek is köszönhető, hogy a tisztességes védelemmel rendelkező csapatok ellen helyzetbe is csak vért izzadva kerülnek, a Roma viszont ilyesmivel nem rendelkezik. Ami helyette van, az egy csomó rossz igazolás, akik ezt bakik garmadájával igazolják, az például, hogy az Arsenal nem tömte ki a beszorított Romát, csak az angolok töketlen csatárainak, és kicsit Doninak köszönhető.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Mourinho a jobbhátvédje mellé talált egy tökéletes balhátvédet is, Santon többet mutat eddig, mint a helyén játszó Maxwell-Chivu kettős az egész szezon során. A védelmükkel eddig sem volt semmi gond, és igazán jó csapat is lehetne az Inter, ha Mourinho nem a Benitez-iskola eminense lenne, hiszen semmi másra nem lenne szüksége a milánóiaknak ahhoz, hogy nézni is lehessen őket, mint hogy az egyik védekező középpályás helyén Balotelli játsszon.
A Roma ellen bőven elég lesz ismét a fojtogatás, a vendégek ugyanis azt nem szeretik, és hiába tér vissza De Rossi, ha vele szemben három embernek lesz ugyanaz a feladata, mint neki. A farkasokon az segíthet, ha Baptistának éppen egy olyan napja van, amikor beleáll a boogie a lábába, de tudjuk jól, hogy arra még legalább egy hónapot várnunk kell, míg ez legközelebb megtörténik – várhatóan a Lecce ellen.

Palermo-Catania 3-2
Még 2007-et írtunk, amikor a Catania utoljára bajnokit nyert idegenben, nem is valószínű, hogy a jól kezdett szezon jelenlegi erőviszonyai alapján pont a sziget derbijét nyernék meg. Nem azért, mert olyan bombasztikusan erős csapat a Palermo, hanem azért, mert a Catania sehol nincs mostanában.

Juventus-Napoli 1-0
Kicsit rázós lenne, mert a középpályáról érkező passzokért általában Del Piero felel, most pedig Trezeguet és Amauri kezd elöl, ráadásul a két alkalmatlan (Machionni és Tiago) is a kezdőben alkalmatlankodik majd, de a Napoli van olyan rossz formában, hogy Chiellini szöglet után atomfejesére ne tudjon válaszolni.

Sampdoria-Milan 1-1
Az UEFA-kiesés, a szezon elboronálása és csapnivaló forma mindkettőjükre áll, pedig furcsamód mindkét csapatnál a csatárok vannak a legjobb formában. Pato csodás gólt vágott a Werdernek, Pazzo pedig szép sorozatot épít gólokból, de amíg a többiek csapnivalók, nem nyer egyikük sem.

Reggina-Fiorentina 1-1
A calabriaiak az apró lépésekben hisznek Orlandi érkezése óta, de lassan három hónapja nem bírtak egy meccset sem megnyerni, így pedig nehéz lesz megkapaszkodni. A Fiorentina óriásit játszott az Ajax ellen, de az akkori gólszerző eltiltott, bár Gilardino nélkül Mutu villogni szokott. Szerintünk akkor is iksz.

Lazio-Bologna 3-1
Az Inter után egy másik egykori csapatával találkozik Mihajlovics, és hiába hajtották meg alaposan a milánóiakat, Rómában is hasonló vereség vár rájuk. A hazaiaknál Rocchi lett Foggia csapatba kerülésének vesztese, ami egyúttal a háromszög eltolódását is jelenti, de tény, hogy így jobbnak tűnnek.

Siena-Genoa 0-2
Il Principe formájának győzedelmes visszatérését láttuk a gömbben, a Genoa a legutóbbi öt meccséből csak kettőt nyert meg. A Roburnak is nagyon kellene, mert ha a mögötte levők nyernek, már ijesztően közel kerülhetnek a csapóajtóhoz. Nem gondoljuk, hogy kiesnének, de egy kis ijedtség jót fog tenni nekik.

Atalanta-Chievo 1-1
Ahogy a sikernek, úgy a kudarcnak is Doninak hívják az okát. Most nem lesz a pályán, így az egy győzelemmel akár a kiesőhelyeket is maga mögött hagyó Chievo úgy fog harcolni, mintha az élete múlna a meccsen. Bergamóban nem könnyű nyerni, a veronaiak sem fognak, de egy pontra jók lehetnek.

Cagliari-Torino 3-0
Tavaly is ennyi volt, és teljesen hiába hitette el velünk a Toro a szezon elején, hogy idén minden más lesz, nem lett. A Cagliari viszont úgy csinált a rajt után, mint aki önként sétál a vágóhídra, aztán maguk váltottak böllér-üzemmódba, és aprítják is a mezőnyt emberül. Most a Torót.

Udinese-Lecce 3-1
Könnyen lehet, hogy az udineiek lesznek az egyetlen olasz csapat az európai porondon a következő körben, ennek azonban semmiféle jelentősége nem lesz az életéért küzdő Lecce ellen. Az Udinese helye nem ott van, ahol most állnak, ilyen kiváló csatárokkal szégyen-gyalázat, amit művelnek, ezért itt is van az ideje, hogy valamit mutassanak.