A Celticnek mostanra sikerült elszerencsétlenkednie egykor tetemes előnyét, a Rangers pedig úgy verte a Killie-t, ahogyan azt kell, ha bajnok szeretne lenni az ember, így nulla pontra csökkent a különbség, és a kékek tízzel jobb gólkülönbségüknek köszönhetően átvették a vezetést. Szombaton tizenkét fordulós sprintverseny indul, ez fogja eldönteni a bajnoki címet, és ha így folytatják tovább a csapatok, akkor az már jóval a rájátszásban sorra kerülő idei utolsó bajnoki Old Firm összecsapás előtt meg fogja találni gazdáját, mégpedig a Gers személyében.

Az Old Firm előtt ilyesféle hozzáállást vártunk el a játékosoktól:

Vagy legalább ilyet:

Persze egyes játékosok lelkesedésével nem volt gond, például a földön fekve fejjel szerelő McManus-éval, de a legtöbbektől csak ehhez hasonló apátiát kaptunk:

A Celtic pedig így folytatta Motherwellben:

Az okosok az SPL 2 beindítását tervezik, mi meg kérdezzük "Minek???", hiszen akár egy Old Firm mérkőzés is képes produkálni a másodosztályúnál is gyengébb játékszínvonalat. Ahogy az legutóbb is történt, és erről nem azért nem született poszt, mert (újfent) mérgesek voltunk a két nagymenőre, hanem mert úgy belebetegedtünk ebbe az értékelhetetlen játékba, hogy egész héten egy betűt se voltunk képesek bepötyögni. A Celtic aztán ezen a hétvégén is folytatta ezt a hulladékot, amit ők mostanában játéknak hívnak, és a Fir Park gyepén ezzel jók is voltak egy pontra, miközben a rivális magabiztosan nyert.

Strachannek egyre inkább kifelé áll a dákója, és nem nagyon van arra esély, hogy ősszel is ő tervezze a csíkosak edzéseit és étrendjét. Ha sikerül elhódítania zsinórban a negyedik aranyérmet, akkor valószínűleg köszöni szépen, és a Premier League-ben néz állás után, viszont amennyiben a Rangers végre kilép a zöld-fehérek árnyékából, úgy szintén nem lesz maradása, mert az megbocsáthatatlan bűn a szurkolók szemében. Strachan számára még a háromból három sem hozta meg a kellő elismerést, de ezzel a játékkal a csapat most már lassan első számú közellenséget fog csinálni belőle. Az is felvetődött bennünk, hogy az ősszel még parádésan játszó csapat próbálja megbuktatni őszes vörös menedzserét, de ami valószínűbb az az, hogy komoly feszültségek húzódnak a felszín alatt kitörésre várva - ezt igazolja McGeady kirohanása először Strachan ellen, majd a bunyó Boruccal, amire az edzésen kerített sort az ír-skót szélső.

Ilyen háttérrel, és főleg ilyen játékkal nem lehet bajnokságot nyerni, így kezd beigazolódni látszani szezon eleji jóslatunk (és a Falkirk is már csak egyetlen pontra van a kieséstől!) Régen rossz, amikor ebben a keretben Scott Brown teszi a legtöbbet a győzelemért, pedig volt még ott három csatár, meg egy Nakamura is, a tengerparti fövenyen azonban nem tudtak megélni - bár az utóbbi időben bármely más pályán is körülbelül hasonló játékra képesek - és lassan már nem a shrácok azok, akiknek játékáért az ember skót bajnokit néz, hanem mondjuk a mostanában egyre inkább Fleck által vezetett ezüstérmes, vagy a tanácsunkat megfogadva az Aberdeent végre legyőző, és így tisztán a harmadik helyre álló Csabicsapat.

Térjünk először vissza fő bajnokjelöltünkre, akiknél a szurkolók nagyon nincsenek kibékülve a vezetőséggel, meg senkivel sem (megint voltak vallási szempontból sértő dalok az Old Firmön) pénzügyi problémák is felvetődnek időről időre, és egyre csak azt kérdezzük, hogy Ally McCoist mikor veszi már át Walter Smith helyét? Ez a 4-5-1 kevés országban keresetlenebb árucikk, mint Skóciában, ahol akkor is maradni fog a fejjel a falnak! hozzáállás a nézőtéren, amikor már kölni diploma lesz a bérletigénylés alapfeltétele. A nemzetközi porondon még vállalható volt ez tarajos sülhoz hasonló felállás, és szörnyű mérkőzéseken döntőt is eredményezett számukra, és az is igaz, hogy néha négy-öt-hat-hét gólokat lőnek otthon, de a kiegyensúlyozottság egyelőre hiányzik.

Vagy csak hiányzott? Mi titokban vártuk a nullnullt, mert mikor játsszon az ember egy jó döntetlent, ha nem otthon a Kilmarnock ellen? De nem jött össze, ugyanis valamilyen különös oknál fogva Boyd és Miller 76 percen keresztül egyszerre voltak a pályán, és ez hat perc alatt három gólt reredményezett, aminek segítségével fordítani és győzni is sikerült kb. félóra elteltével (a potenciális gólkirály egy, a hűség szobra két dugót jegyzett). Ezzel a csatársorral most már be lehet darálni a szezon hátralevő részét, tehát ott a megoldás a WS-AM páros kezében, csak merni kell használni.

Csabáék nem szégyelltek egy döntetlent a Tynecastle-be látogató St Mirrentől, de megtehették, mert az Aberdeen múltheti legyűrésével - és mivel az Aberdeen-Dundee Utd rangadó 2-2 lett - két pont előnnyel helyezkednek a Dundee (és néggyel az Aberdeen) előtt a harmadik pozícióban. Mivel a Hibernian kikapott a Felföldön, Riordanék már a felsőházból is kicsúsztak - köszönhetően persze a Szeltik ellen egy pontot érő gólt szerző Quinnek is, aki a hatodik helyre segítette ezzel a Motherwellt.

Az Inverness tehát a Hibbies ellen (a Celtic pedig a Well otthonában) nyomatékosította, hogy a múltkori Caley-Celtic döntetlen nem a véletlen műve volt, és Terry Butcher csapata azt is aláhúzta, hogy ők márpedig mégsem akarnak idén kiesni. Ugyanezt tette a Hamilton is Falkirkben, és végképp eldőlni látszik, hogy a két társaság közül melyik fog a relegáció ellen battlingolni.