Megkezdődött a Bundesliga, mi meg csak kapkodtuk a fejünk. Már az első fordulóban élre állt a Hoffenheim, a Bayern hülyére verette magát, csak hogy hitelesebb legyen, mint Törrök Szultán, a nagyok adták-vették a taslikat és ritkán maradtak négy-öt gól alatt. Kár lenne tagadni, a szezon második fele laposabbra sikeredett, fordulónként csak egy-egy meccs emelkedett ki, összességében mégis élvezetesebb, változatosabb a liga, mint a tavalyi eresztés volt. Első körben az őszi bajnok, a Bayern és persze magyar véreink a porondon.

TSG Hoffenheim - Ihr Revier ist der Fussballplatz. Ihr Tempo ist mörderisch.

A Bundesliga őszi bajnoka. Hehe. Legtöbb győzelem (17/11), legtöbb rúgott gólt (42), legjobb gólarány (+19). Atomkoki a nagyfiúknak.

A Hoffal rengeteget foglalkoztunk a szezonban – gyakorlatilag mással sem foglalkoztunk. Bizony, így születnek a divatdrukkerek, esszük-isszuk a történet minden fejezetét. Házioltárba foglalt Ibisevic mezünk ugyan még nincs, tán sosem lesz, de érdemeik számosak és nem is hallgatjuk el azokat.

Meglehet, pártoskodó túlzás ez, magam mégis úgy vélem, ennek a járásból szalajtott csapatnak egyik legnagyobb érdeme, hogy újra felrajzolta a Bundesligát az európai futballtérképre. Mert ugye mit is tud az outsider a német ligáról?

A Bayernnek nincs ellenfele, mindig bemákolják a győztes gólt, uncsi, a bajnokság tükörsima, egyébként gebedjenek meg, ezt az Ulit meg nyomja már valaki fejbe egy üllőnek látszó tárggyal. Schalke, hahhahha-hehhehhe, hömpörö-apor-ündürüxi, gurgulázik a jónép, van itt még a lúzerkúsen, booooring-boring Hertha, köcsög Magath (hol is van most?), a mindenkinek szimpi Bréma, Heja BvB és a magyaros Cottbus (te, azok nem estek ki tavaly?). Nagyjából ennyi, ami a mikrokörnyezetem számára ismert, az is csak szőrmentén.

Most viszont újra téma a Bundás, interisták, blaugranák és liverpudlik tömörülnek egységfrontba, vesszen a München, lógjon a gaz lator. Mikor is lesz Bayern – Hoffenheim? Ezt tán még én is megnézem. Megnézi Európa is, a Hoff sztori mindenhol téma, meg aztán nézd csak, dobogón a rossz Hertha, ez most komoly? Paja játszik? Játszik – bólogatok hozzá, pontosabban megint játszik. Paját nem lehet elpusztítani, oroszlánszívet, duplatüdőt, egyéb fejlődésbeli rendellenességet szokás emlegetni. Szerintem meg alázatot.

Tudjuk, Paja nem buta gyerek. Az értelem mögötti érzelmi magatartás az alázat. Az alázat a helyes önismeret, az alázatos ember tisztában van értékeivel, de ismeri fogyatékosságait is. Annyinak akar látszani, amennyi, nem többnek és nem kevesebbnek. Ha van valami, ami veszettül hiányzik a magyar futballkultúrából, közegből, játékosokból, akkor az ez.

Ismeretterjesztő szerepe mellett további dicséret illeti Rangnickékat a görbe tükör felmutatásáért is, a Bundesliga komoly hiányosságainak felismeréséért és felismertetéséért, amivel sikerült megtörni a liga egyetemes monotóniáját. Ez eddig rendben is van, de mi is marha profik vagyunk, csak előre tekintünk.

Mert egy Bayern trófea mellett immár érték lesz egy Hoff skalp is, kiismert játékrendszer, rövid kispad, sérülések, tömeges hype, új stadion, új környezet, a kézzel fogható nemzetközi szereplés terhe nyomasztja (?) majd lelküket.

Meg kell találnunk a helyes válaszokat. Mostantól csak kisebb javulások várhatóak, a teljesítőképességünk határán vagyunk. Állandósítani kell a formánkat, és kis lépésekkel haladni tovább. (Ralf Rangnick)

Eddigi vidéki kiscsapat voltunk. Mostantól az a célunk, hogy a Rhein Neckar régió meghatározó csapata legyünk. (Dietmar Hopp)

Nehezen képzelhető el, hogy legalább egy UEFA szereplés ne jöjjön össze, netán BL, de bármelyik is legyen, orcapiritó égés néz ki a lemaradóknak.

Bayern München
Hanyatló forma, gyenge UEFA szereplés, kezdődő egymásra mutogatás, távozó edző, távozni akaró játékosok, elégedetlen vezetőség és pocakos morál jellemzi a BM háza táját karácsony előtt. Így nézett ki a BM az őszi szünet előtt tavaly. Most tizenegy meccses veretlenség van, halomra nyert BL csoport, szerződést hosszabbító játékosok, sanyarú idők kovácsolta büszke morál, nulla ponthátrány. Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve. Látszólag.

Hiszen év végén viszont ezt írtuk: a szerkezetváltás mellett fel kell pezsdítenie a Ribéry klisére épülő támadó-szekciót, számolnia kell azzal is, hogy Kahn kiválásával nemcsak egy kiváló kapust, de a védelem elsőszámú irányítóját, a csapat hajcsárát is elveszíti, Lucio helyére pedig be kell építeni az új brazil csodafegyvert, és a többi fiatalnak is meg kell találnia az ideális helyet – mindezt úgy, hogy a türannoszi vezetés se durrogjon és az öltözőben is megmaradjon az egészséges légkör. A teljesítési igazolást sajnos nem tudjuk kiállítani.

A szerkezetváltásból orbitális kudarc lett, Klinsinek semmit nem sikerült bizonyítani abból, hogy Löw nélkül is sikerül életképes gondolatokat megfogalmaznia, az alig másfél éve ráncfelvarrt csapatot pedig megint újjá kell építeni.

Védelem – 24 gól
Kahnt semmilyen szinten nem sikerült pótolni, és amíg egy Bochum (lehetne folytatni) elleni lepke belefér, és javítható, addig a BL egyenes kieséses szakaszában lőtt bakok már nem tűnnek bocsánatos bűnnek. Magunk kimondottan szimpatizáltunk a gondolattal, hogy a Bayern saját fiát építi a csapatba, de Rensingnek egy tulajdonságát sem tudjuk kiemelni, ami méltóvá tenné a bajorok kapujára, pláne nem látjuk benne a meghatározó fejlődés lehetőségét.

A védelem idén Lahmra korlátozódik, remek szezonja van. Demichelis inkább a többiekhez süllyedt, Lucio tarthatatlan (öö, nem úgy), van Buyten maradt van Buyten, jobbhátvéd nincs, Oddót ráadásul lemeszelték három meccsre a semmiért (az alig valamiért).

A fiatalok számára nemhogy ideális, de semmilyen hely nem jut, Breno és Kroos is csak a padot nyomja, Schlaudraffot lepasszolták (érte mondjuk nem nagy kár), Podolski továbbra is csak megtűrt alak.

A Bayern szezonját gyakorlatilag az menti, hogy felépült Ribéry, és a szezon második felére Toni is feledtetni látszik bő fél éves sziesztáját. Vagyis minden maradt a régiben. 4-4-2, Ribéry, Toni. Láttuk, hogy nemzetközileg ez mire elég.

Borowskira azonban mindenképp szánunk egy gondolatot. Nem hinném, hogy van Bayern drukker, aki kitörő lelkesedéssel ünnepelte volna az újabb brémai agyszipkát, az ő teljesítménye (5+1) nagyon kellett a csapatnak, pedig kevés ratymább dolog van, mint cserejátékosként életet lehelni egy tetszhalott középpályába. Furcsa, hogy neki sikerül az, amit Schewinitől várna az ember.

Semmi jele, hogy a Bayern mutatott produkciója tavaszra megváltozna, Altintop felépülése lehet az egyetlen vigasz, de ha tényleg ez a mentsvár… Ez a Bayern konstrukció nem rossz, működőképes. Kérdés, mi a cél, mert a rendszer korlátai igencsak adottak. Német kupa, salátástál oké, nincs vita róla. Szép játék? Aha, a Cottbus ellen. Nemzetközi sikerek? Inkább csak a megszokás mondatja az emberrel, hogy ez a Bayern bárki ellen képes lehet továbbjutni, mert a realitás azt mutatja, hogy mind taktikailag, mind a játékosállományt tekintve alaposan le vannak maradva Európa mögött. Egy szokásos Real Madrid – Bayern München leosztás a BL-ben idén csak a másodvonal.

Huszti, Hajnal
A hatodik forduló után azt ünnepeltük, hogy olyan gólokat lőttek, ami Európa bármely pályáján parádés. Ez lehet mindkettőjük karrierjében a végső lépés, vagyis ha a német bajnokság meghatározó csapataiban meccseket tudnának rendszeresen eldönteni, jó játék, gólok, gólpasszok. Ez sajnos még nem rendszer, csak egy kiválóan sikerült forduló. De ki mondja, hogy mindez nem egy előremutató folyamat első komoly jele?

3+5. Így áll mindkét magyar, a Kicker osztályzatai alapján nem túl előkelő helyen a maga posztján, de hát a Kicker osztályzatait is érdemes némi fenntartással kezelni. Viszont elbagatellizálni is hiba.

Husztit nehéz megítélni, a Hannover idén szánalmasan vergődik, Enke kidőlt, stabilan öt-nyolc hiányzó van a keretben, Huszti pedig egyénileg nincs akkora játékos, hogy meccseket tudna nyerni a csapatnak – legalábbis nem huzamosabb ideig. Mennie, menekülnie kell innen, nem is vitás, a Hannovert kinőtte. A Celtic érdeklődése megtisztelő ugyan, de nem hinném, hogy a skót bajnokságban tanulhatna olyasmit, amire a Bundesliga ne lenne maximálisan alkalmas. Még mindig a német bajnokságot pártolnám az esetében, a spanyoloktól technikailag marad el, az angoloktól fizikumban (ami itt nem egyenlő az erőnléttel), ráadásul Szabi szereti tologatni kicsit a labdát, ha már egyszer hozzájut, tehát a játéktempóján is van mit fejleszteni. A legjobb korban van a váltáshoz, csak ne harapjon nagyobbat, mint amit meg tud rágni. Egyik énem félti, másik viszont azt mondatja velem: ma, Huszti, valószínűleg a legprofibb, legsokoldalúbb magyar labdarúgó menjen csak ahova a szíve húzza.

Hajnal egyértelműen csapata (egyik) legjobbja, vitathatatlan, hogy felnőtt az új feladathoz. A probléma nála is a stabil formával van. Egy meccs sziporka (pl.: VfB, Eintracht), két-három meccs pihi. Persze, egy irányító játéka nagyban függ a társaktól, márpedig Dortmundban nem könnyű kooperálni sem a középpályán, sem a csatárokkal. Ritka, hogy valaki jó irányba forduljon, és Hajnalnak csak oda kell tenni egy-egy labdát, éppen ellenkezőleg, neki kell megmutatni egy-egy passzal, hogy merre is kellene futnod, jóbarát. Idegőrlő lehet.

Mint ahogy az, a brémai rapszódia, meg a sváb nyavajgás is, a Wolfsburgnak egy nyomorúságos idegenbeli győzelemre sem futotta, a Leverkusen csak kerülgeti az árnyékát, még a fakocka HSV is lenyomta őket a végén, a Schalke rosszabb, mint valaha, ellenben a Hertha önmaga kolosszusát építi, a Cottbus megintcsak nem áll kiesésre, de minderre majd csak az őszi értékelő második felében kerítünk sort, és karácsonyi-szilveszteri extra kiadást is tartogatunk. Addig is - erőt, egészséget.