Hát igen, a türannosz zabált. Nem mondom, hogy eközben kétoldalon folyt a zsír a pofáján, nagyon is sovány vacsora volt ez, megkockáztatom a kegyelemkenyér kifejezést. Átütő erőnek, mélyről jövő dacnak, pusztításnak nyomát sem láttuk. Tovább ég, csendesen füstölög a Bréma, Babbelnak minden jót kívánunk a fruskákkal (tényleg), megtapadni látszik a Leverkusen és berzerker fokozatban az Eintracht.

Bayern München – Hoffenheim 2-1

Összességében dühös vagyok és csalódott. Tudom, még mohó is vagyok, telhetetlen. Mohó, mert nem fogom fel, mekkora dolog, hogy egy Hoffenheim idegenben játszott tök egál meccset a Bayern Münchennel. Egyébként irigy is vagyok. Irigy vagyok egy csapat sikerére, mert öntudatlanul is arra az ostoba herdálásra, bicskanyitogató hazugságáradatra emlékeztet, ami nálunk huszoniksz éve megy. Lásd még: a jóra való restség. Világos, csorbul az igazság, ha véleményünkre legalább három főbűn nyomasztó árnyéka vetül, de a drukkerlét már csak ilyen.

A Bayernnek van egy fajta varázsa/hatása az emberre. Még 650km-ről is. Feltételezem, ez testközelből, hatvanezer ellendrukker kényelmetlen társaságában még inkább így van. Néhány nap távlatából belátom, naivitás volt elvárni ezektől a fiatal srácoktól (hiszen azok), hogy legjobb formájukat fussák a világ egyik legnagyobb csapata ellen. Mégis, jár az elismerés, hiszen ez a meccs nem elsősorban az eredményről szólt (legalábbis nekem), hanem arról, hogy a Hoff játéka megüti-e a Bundesliga egyeduralkodójának szintjét. Megüti. Ettől függetlenül, a Hoff – bár nem játszott rosszul – sajnos egyáltalán nem játszott jól. Leginkább azért, mert gyakran rájuk egyáltalán nem jellemző cselekedetek szemtanúi lehettünk.

A rugdoskodás. Weis felőrlődött a Lahm-Ribéry páros fizikai és lélektani súlya alatt, széthajtotta magát, gondolom az ennek következtében fellépő kóros oxigénhiány hátráltatta a különböző tárgyak felismerésében. Értem én, meg kell mutatni, hogy velünk nem lehet szórakozni, nem vagyunk beszarva. Nagyon helyes. De ez a pökhendi kardcsörtetés egyáltalán nem tetszett, Jeremies szebb napjain a szünetre lerendezte volna, még azt sem mondom, hogy nem jogosan. Van Bommel meg puhul, most is épphogynem szimpatikusan játszott.

Hiányoztak a letámadást követő szabályos labdaszerzések, főleg az azokból vezetett kontrák.Ebben persze annak is nagy szerepe van, hogy a Bundesligában a Bayern nyeri legnagyobb százalékban a párharcait.

Passzok. Carlos Eduardo bátortalan volt, rengeteg labdát veszített és alig-alig volt használható átadása. Salihovic abban a fél órában is veszélyesebb volt, kár, hogy a meccslabdánál nem tudta eldönteni mit csináljon és végül a jól záró Rensingbe lőtt.

Ba és Obasi az afrikai játékosokra jellemző önzőséggel játszott, ami eddig szintén nem volt feltűnő. Persze ahol több százezer hasonforma kissrác társaságából kell kitörnöd egy személyi kultuszok megteremtésében igen jártas kontinensről, ott ez némiképp érthető és megbocsátható. Ettől függetlenül, ha Obasi a hatodik percben gyatra lövés helyett középre teszi a labdát, valószínűleg kétszer ilyen jó meccset látunk. Az önzőség mellett gyakran rossz döntéseket hoztak mindketten.

Amatőr hibák. Mindkét Bayern gólt elképesztő védelmi hiba előzte meg. Nem is hiba, ez annál több. Lahm 20-25 métert vezette a labdát, egy-két tűnődő pillanatra maga sem hitte, hogy ezt szabadon teheti, mire Jaissle elszánta magát az indulásra, vége is volt, lövés, megpattan, mázli, gól.

Azt, hogy a végig jól játszó Ibertsberger óvodás módon a saját kapuja felé, középre szervírozzon egy lecsorgó labdát, megint csak dekoncentráltsággal, végletes fáradsággal lehet magyarázni, mikor az ember térlátása már csőlátássá szűkül. Ez persze a Bayern érdeme, a képességeik határain túlmutató küzdelemre kényszerítették a Hoffot.

Viszont ez minden, amit mutattak péntek este. Schweinsteiger (karvalytekintetünktől övezve) lealibizte a meccset, momentuma nem volt és Ribéry mozgástere is az első félidőre korlátozódott. Ez a középpályás játék kevés, ez a középpályás játék nulla. A Bundesligához még épp elég, a BL-ben egyedül a Fiorentina hazai legyőzését lehet kiemelni. A Lyon elleni meccs újabb, még fontosabb fokmérő lehet, a bajoroknak mindent meg kell tenni a csoportelsőségért, hiszen ezzel a teljesítménnyel a München nem lesz tényező az egyenes kieséses szakaszban.

Ha én biza Bayern drukker lennék, a pokolba kívánnám a keret felét, Klinsivel, Buddhával együtt. Ribéry majdcsak megoldja egyedül, Toni úgy is befejel valamit. Ennyi a játék, nem több. Eme kirohanás egyébként bátran vonatkozik minden, a 4-4-2-őt két szűrűvel játszó csapatra. Kivételes képességű játékosokkal működhet, de én akkor is csak a beszariság egyetemes szimbólumát, az ötlettelenség mentsvárát látom benne. Átengedni a középpálya közepét két darálónak, az nem hiba, az vétek, szentségtörés, terrorista merénylet a futball ellen. Ez vezet oda, hogy kétségbeesetten kell kapaszkodni a meg nem adott tizenegyesbe (vs. Toni, amúgy vicc kategória), meg Oddo kislányos ájulásába, még jó, hogy repülősót nem hozatott a társalkodó asszonyával.

A pokolba kívánás egyébként könnyen összejöhet, Lucio menne, Kroost az apja vinné, Zé Roberto az MLS-ben vezetne le, van Bommel hazavágyik, van Buytent az Arsenal figyeli (be kell tölteni Senderos helyét, muhaha), Podolski szűköl, hogy mehessen.  

Volt asszongya még egy Schalke – Hertha 1-0, jó szándékunk jeléül erről most mit sem írunk.

E. Frankfurt – Bochum 4-0

Gömbvillámmal találkozott a Frankfurt, és lőn, megvilágosodtak. Fokhagymaszagú, vérverejtékes döntetlenjeiket alázásokra cserélték, és mind a dominátor, mind a rosszkutya szerepben jól elvannak, most például az idén szánalmasan vergődő Bochumot csapták agyon a Hannover után, közben viszont derűsen lakomáznak négyet-ötöt idegenben (BVB, Werder).

Wolfsburg - Hannover 2-1 

Három dologra szorítkoznánk:

•    Huszti nem csinált semmi különöset, az, hogy ebből a Hannoverből felfelé lóg ki, neki nem mérce. 

•    A Wolfsburg első gólja ritka Bundesliga csemege volt. 

•    Dzeko esik, esik és esik, miközben Rosenthal, az instant kapus kiszedi a büntetőjét, ilyen is csak nálunk van, jesszasz. 

+1 – Fromlowitz nem Enke, Balitschot meg kirakta Felix a keretből, egyelőre egy meccsre.

Arminia - Dormund 0-0

Hajnalék nem bírták bemákolni a szokásos idegenbeli gólucskájukat, átlagos, utolsó pillanatokig izgalmas, de csapnivaló színvonalú meccsen leraboltak egy pontot és még mindig csak két vereséggel állnak, 417 perce kapott gól nélkül. Tavaly ezt feltétlenül elbukták volna, lehetőség szerint már szünetre, most meg Klopp behozza Klimowiczot a végén egy vkp. helyett. Jár a pont. 

Cottbus – Stuttgart 0-3 

Szerettük volna Veh kirúgását körüljárni, de ezt már elmulasztottuk, így csak egy megjegyzésre szorítkozunk. Annál a csapatnál, ahol nem heteken, de éveken keresztül ilyen szintű formaingadozás figyelhető meg, a játékosok pedig büntetlenül lődöröghetnek a pályán, ha épp úri kedvük/kedvetlenségük úgy tartja, igen komoly problémák vannak játékos, edző és vezetőségi szinten egyaránt. Mercedesstraße, pffff, röhögnöm kell, Gomeztől meg Isten óvja a Bayernt, mellékállásban a kieséstől a Cottbust. 

KSC – Werder 1-0 

A Bréma minden alkalmat megragad, hogy égesse magát. Védelmet hagyjuk, Baumann megbotlik a szakállában, Frings teljes alibi, csak akkor aktivizálja magát, ha a csapattársakkal lehet ugatni, Diego végleg belátta, hogy itt ő féllábon is Isten, Sanogo-Hunt-Almeida öt gólnál szárnyal, ha nem lenne Pizarro, hogy alkalmasint betuszkoljon valami kipattanót, itt bizony hátrafelé kéne tekingetni. A nyakkörzéseket el is lehet kezdeni, a hisztis perui három meccs eltiltást harcolt ki magának. 

1. FC Köln – Hamburger SV 1-2 

A Köln még akár a szimpatikusan küzdő kiscsapat is lehetne, ám távolról sem az, mi több, a Bundesliga legalattomosabb, legpatkányabb megmozdulásait tőlük lehet látni (ezúttal Antar villongott), nem kevésbé zavaró, hogy gólt egyedül az a Novakovic képes szerezni, aki mozgáskoordinációban leginkább Spongya Bobra hajaz. 

M'gladbach - Bayer Leverkusen 1-3 

Az őszi szezon megítélésénél kulcsfontosságú volt, hogy az utolsó két fordulóban kötelező hat ponttal javítsák a botlogást (KSC, Bayern, Bielefeld), Kiessling apród megint kitett magáért, 8+6-al a csapat legjobbja az idén.