Négy meccset játszottak le, a Celtic kikapott, a Rangers parádézott, ami összesen négy fölötti gólátlagot jelentett. Az NST eközben számos kudarcot élt át: vasárnap legjobb góllövőnk, benito kolléga távollétében voltunk kénytelenek fejet hajtani a Major Unitednek, de már előtte megtudtuk, hogy nem értünk a metálzenéhez, hiszen egyszeri Tom Sawyeren nevelkedett rockrajongóként azt találtuk állítani, hogy a történelem két legjobb és legsikeresebb metálzenekara a Metallica és a Pantera (hogyan is juthatott eszünkbe ilyesmi?!), de ami leginkább szíven ütötte a szerkesztőséget az a megdöbbentő felismerés volt, hogy az SPL logója szar! Ezért elhatároztuk, hogy (nem) kicsit feldobjuk a posztot.

 Érdemes utánanézni ennek a színtérnek, ha olyan zenekarneveket szeretnénk olvasgatni, amiket még az életben nem halottunk (pl. Paraffin, a Glasgow Metal zászlóshajója), ahogyan annak is érdemes utánajárni a túloldalon, hogy miért maradt el két találkozó, hogyan esett nyolc gól az Ibroxban, illetve, hogy mit tolhat Boruc?

De először is zenei műveltségünkről. Egy kis magyarázat korábbi megállapításunkhoz:

 Most pedig lássuk, mi történt az SPL tizenhetedik fordulójában! A Motherwell-Hearts és a Kilmarnock-Aberdeen meccsek elmaradtak, ugyanis a pályák a fűtés és a lefedés ellenére is meg tudtak fagyni (illetve nem az egész pálya, de bőven elegendő része ahhoz, hogy balesetveszélyes legyen rajta a játék. Ezzel szemben láthattuk vasárnap azt is, hogyan kapaszkodnak a stoplik a mínusz nyolc fokos hidegben a Heinz Field gyepébe, de ez egy egészen más történet.) Mark McGhee (Well) a globális felmelegedés okozta klímaváltozási problémáktól beijedve már javasolta is a skandináv-rendszerű nyári bajnokság rendezését - ez esetben nekünk se kellene most skót posztokat írnunk, és foglalkozhatnánk a ciprusi bajnoksággal... Persze folyik a vizsgálat, és pontlevonásos büntetés várható, ugyanis a Skót Labdarúgó Szövetség (SFA) a nehéz gazdasági helyzetben nem szívesen kérne pénzt az amúgy sem dőzsölő kluboktól.

Az Ibrox Parkban a Rangers nem kért, hanem kivett három pontot a Hamilton kezéből, majd belenyomta szerencsétlen fejét a pulton várakozó tortába, és még csak azt se mondta, hogy "Aztán ne lássalak többet ezen a környéken!" A hazaiak igazából nagyon a szívükre vették, hogy Jamie McArthur már a második percben előnyhöz juttatta az Acciest, és addig rugdalták a bogyót Cerny kapujába, míg azok meg nem tanulták, hogy legközelebb ilyet nem csinálnak. A hétből Kris Boyd mindössze hármat vállalt, de azt legalább egyhuzamban, így lett 4-1 a hatvankettedik percre (Kenny Miller egyenlített a tizedikben), de mivel a másodikat tizenegyesből lőtte, és ennek a megítélése egy Canningnek felmutatott piros lappal esett egybe - ő ugyanezt eljátszotta a Celtic ellen is - a szerencsétlen vendégek több, mint fél órára emberhátrányba kerültek, és mivel a Gers fázott a mínusz hét fokban, és nem volt hajlandó visszavenni a tempóból, könnyedén tornászta fel hétre góljai számát Lafferty, Novo és Davis közreműködésével. A Hamiltonnak ez már kijárt, az a tizenegyedik hely, és mínusz tizenkettes gólküönbség túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A Rangers támadószekciója így - Miller és Davis visszatérésével - sikeresen mutatott rá múltheti kitételünk okára: "Az Ally McCoist és az impotens támadójáték közötti viszony önmagában megérne egy posztot, de ezzel taktikai okokból várunk még, ugyanis szombaton az Accies látogat az Ibroxba..." RANGERS-HAMILTON 7-1.

Az Inverness tartja jó hazai formáját, ezúttal hármat szivattyúztak be a Dundee-tól a második félidőben, ami el is döntötte, azt hogy ki az úr Észak-Skóciában. Persze ebbe az Aberdeennek is lehetne némi beleszólása, főleg ha játszottak volna a hétvégén, de mivel nem léphettek pályára, a terroristák már nyolc ponttal állnak jobban, és beérték a szombaton szintén pihenő Hearts-ot. A Dundee jövőhéten a Rangers-t fogadja, és mi már most idegbetegek vagyunk, mert nem láthatjuk a találkozót. INVERNESS-DUNDEE 1-3.

A Falkirk Stadionban a játékosok gondosan ügyeltek saját maguk és egymás testi épségére az első félidőben, majd Hamilton fordulás előtt öt perccel bekövetkezett vezető találata a második félidőben már valódi küzdelemre késztette a feleket. Jackie McNamara az ötvenhetedik percben kiszállni kényszerült, miután beleszállt Hamiltonba, de ez nem nagyon zavarta a Kirköt, ugyanis hét perccel később (McBride két kapufáját követően) Steve Lovell kiegyenlített. Ezután viszont olyasvalami következett be, amire senki sem számított: Dennis Wyness gólt szerzett! A csatár már egy éve játszik St Mirrenben, és ez volt az első dugója... A volt Caley-támadó egyébként Andy Dorman szólójának köszönhette a gólszerzési lehetőséget, és azt, hogy a három pont birtokában szombaton a tizenegyedik helyről fogadhatják, és akár meg is előzhetik az Inverness-t, bár a tériszonyos hegylakókkal idegenben nem árt vigyázni. FALKIRK-ST MIRREN 1-2.

És végül essen pár szó a hét (meg az egész év) legnagyobb potyagóljáról, és a Celtic röpke negyed év után elszenvedett első bajnoki vereségéről. Illetve nézzünk inkább videót, mert ezt szavakkal nem igazán lehet leírni.¹

Akinek van elképzelése, netán információja arról, hogy Boruc milyen szeren van az utóbbi időben, vagy hogy egyáltalán mit szeretett volna csinálni Rankin lövésével, az kérjük, ossza meg velünk, mert tanácstalanok vagyunk. Igazából kapusposzttal kapcsolatban a Celticet ért legnagyobb tragédia John Thomson halála óta, hogy nem értékesítették lengyel ex-hálóőrüket, Artur Bohócot a nyáron annyi pénzért, amiből az egész magyar labdarúgást meg lehetne vásárolni megtoldva a jégkoronggal, és futná még néhány áfonyás muffinra is. Ezzel szemben az egész világ - rajtunk kívül - új igazolásokkal felérő sikerként könyvelte el Csörcsill (és McGeady) megtartását, de Artur barátunk hamarosan a Rangers elsőszámú csatárává fogja kinőni magát, ha így folytatja. Persze a vereségről nem csak egy játékos tehet, de Boruc teljesítménye ebben a bajnokságban legalábbis megmosolyogtató. A Hiberniané meg olykor figyelemre méltó, például mint ezen a vasárnapon, amikor gól nélkül hozták le a Szamarasz és Nakamura (meg a többiek) nélkül kezdő Celtic elleni katolikus derbit. Amúgy annyira tré a helyzet, hogy ismét mindhárom középső védő (McManus, Caldwell, Loovens) kezdett a fedezetsor közepén keletkezett lyukat befoltozandó, és annyira nem érezték a dolgot, hogy Rankint hagyták lőni ca. negyven méterről (micsoda fegyelmezetlenség!) - Boruc nyilván le is tolta őket, amiért nem léptek oda. De egy ilyet még be lehet nyelni, viszont a második előtt elkövetett kijövetelért a Gépész utcában egészmeccses kifütyülés, nálunk meg három napos ban jár. Maloney-nak nem nagyon ment, és rajta kívül más építész nem volt a kezdőben, McGeady meg továbbra is csak probálgatja visszanyerni formáját, így ez kettő-sima lett a hazaiaknak, vagyis a Gers botlása után a Celtic veresége bizonyítja, hogy a sérülések által hátráltatott élmenők idegenben bizony elkaphatóak idén, tehát mindenkinek lehet próbálkozni, kivéve persze a Hamiltonnak. HIBERNIAN-CELTIC 2-0.

1. 'This video is no longer available due to a copyright claim by Scottish Premier League' - hát köszönjük szépen, aki látta, az röhög, aki meg nem, az képzeljen el egy gurítást a kezdőkörből, amit Artúrka képtelen megfogni...