Kezdődik! Hurrá! Hurrá! Hurrá! Háromszoros. Mint az Inter. A kijelentés élét a Sampdoria hivatott tompítani az első forduló szombati játéknapján, majd lesz egy Derby del Sud is, de hiába volt ez a legjobb meccs tavaly az egész szezonban, mégsem a Roma-Napoli a forduló rangadója. A remekül igazoló Fiorentina ugyanis a gyűlölt Juventust fogadja, természetesen mi is a két BL-reprezentáns meccsével fogunk bővebben foglalkozni. Az újoncok közül az abszolút teher nélkül bemutatkozó Bologna Milánóban, a Lecce pedig Torinóban lép pályára, a Chievónak viszont illene otthon megvédenie a másodosztály bajnokának becsületét a Reggina ellen. Lesz néhány elborzasztó 0-0 is a középmezőny középcsapatai között, de ez senkinek ne szegje kedvét, hiszen újra lehet bírózni, csalózni, fikázni és persze egy kicsit szurkolni is. Hajtás után Serie A, első forduló. Uccu neki!

Fiorentina-Juventus 1-1
A Viola szerintünk tényleg jól igazolt, és lehet, hogy négy jövevény is a kezdőben kap helyet, hogy egyből megszerettesse, vagy megutáltassa magát a szurkolókkal a gyűlöletes Juventus ellen. Zauri és Vargas a védelem két oldalán szinte biztosan, Melo és Gilardino jó eséllyel, Jovetic talán csereként, Almiron csak akkor, ha a 88. percben 4-0-ra vezet valamelyik csapat. A maradásra bírt Mutu könyöksérüléssel bajlódik, de furcsa lenne, ha nem játszhatna, Semioli viszont biztosan nem fog, mert hozott magával eltiltást.
Ahogy Mommo is, így szinte biztosra vehető a közönségkedvenc Poulsen bemutatkozása (egyébkén is így lett volna valószínűleg), párjára több tippünk is van, Marchisio a legesélyesebb. Mögöttük a másik új igazolás, Mellberg lesz a sérült Chiellinit (ezen a tökfelesleges milánói bohóckodáson mindig megsérül egy Juve-játékos) helyettesítő Legrottaglie társa. A harmadik jövevény, Amauri viszont a padon kezd a tavalyi góllövőlista első két helyezettje miatt, és sajnos a csapatban ragadhat Molinaro is.
Donadel és Camoranesi várhatóan már az első félidő derekán összeverekszik, Poulsennek és Kuzmanovicsnak talán még ennyi időre sem lesz szüksége, de láthatunk majd futballszerű összecsapásokat is, elsősorban a Gamberini-Trezeguet és a Legrottaglie-Gilardino duell tehet sokat az elborzasztó 0-0 elkerüléséért, és ha kicsit esélyesebbnek is érezzük a lilákat ezen a mérkőzésen, a Juventus erejét abban látjuk, hogy bár nem tűnnek világverő csapatnak, de hogy megverni rohadt nehéz lesz őket, az biztos.
Tavaly 1-1 lett Firenzében, de a torinói meccsen remek hajrával győzni tudott a Fiorentina, így lenne miért visszavágnia Ranierinek. A másik oldalon azonban a Serie A egyik legjobbnak tartott mestere foglalja el a kispadot, Prandelli pedig nagyon szépen építgeti a csapatát, mely idén többre vágyik még a pompás tavalyi szezonban elérteknél is.
Még valami: a Fiorentina tíz éve nem tudta megverni a Juventust hazai pályán

Roma-Napoli 2-1
124-szer, és idén újra nézők előtt. Erre biztosan mindenki emlékszik, azóta a Napoli egyértelműen erősödött, a Romáról még nem mondanánk véleményt, de egy hazai pontvesztés a nyitányon – egy mégoly remek csapat ellenében is – egyet jelent a rajtnál beragadással. Totti még nem játszhat, viszont megnézhetjük, igaza volt-e Capellónak abban, hogy Cicinho igazából jobbszélső. A Napoli Tankkal jön.

Sampdoria-Inter 1-1
Az biztos, hogy Mourinho nem örült a sorsolásnak, a Sampdoria ugyanis félelmetes ellenfél, kivált a Marassiban. Az Internél bemutatkozik a portugál új játékrendszere, meglátjuk tehát, igaza volt-e az okosoknak, miszerint ehhez az olasz foci túl lassú. Játszik Materazzi, a párja pedig Cambiasso lesz középen, ami azért furcsa, mert közben felépült Cordoba.

Milan-Bologna 2-1
A hiszti Kaká sérülésével eltolódik kicsit Milánóban, mert így Seedorf megy be középre, és Ronaldinhoé lesz a balszél, elöl pedig Inzaghi kezd majd. A Flamini-Pirlo-Ambrosini trojkára azért vagyunk különösen kíváncsiak, mert szerintünk ez már végleges megoldásnak tekinthető a Milanban. A Bologna a következő áldozata Di Vaiónak, benne már nem látunk nagy feltámadást.

Udinese-Palermo 2-1
Nem bízunk benne, hogy a Palermo majd idén megmutatja, bár az északiaknak éppen nem nagyon van bevethető középső védőjük, van viszont egy Quagliarella-Di Natale csatársoruk, ami már tavaly is szorgalmasan szállította az eredményeket. A szicíliaiak nem erősítettek nagyon jól, ráadásul kikerült kollektív szívünk csücske, Fontana is a kapujukból. Figyelem! Az Udinese eredményeit tavaly csak a legritkább esetekben sikerült eltalálnunk, simán benne van a 0-5 is!

Cagliari-Lazio 0-0
Kapust már vett magának a Lazio, de a többi erősítés nem tűnik félelmetesnek, a Cagliari ellenben ott kívánja folytatni, ahol tavaly abbahagyta. Nem számítunk gólparádéra, de hangsúlyozzuk, az első forduló előtt halvány fogalmunk nincs, mit várhatunk a csapatoktól. Mindenesetre itt Acquafresca, ott Brocchi nem kezd.

Atalanta-Siena 2-1
Ezt mondjuk a 32. fordulóban is lehetetlen megtippelni, mert a Big Mac által vezérelt csíkos támadásokkal szemben ott van a Doni-Floccari kettős a 4-4-1-1-hez görcsösen ragaszkodó bergamóiaknál. Az Atalanta viszont pont azért lesz középcsapat, mert az ilyen meccseit megnyeri, a Siena pedig azért nem, mert elveszíti őket.

Catania-Genoa 2-0
A tavalyi szezon egyik nagy menekülője, a Catania idén Ledesma játékában látja a bennmaradás kulcsát, a Genoa pedig elég sok fiatallal próbál megkapaszkodni a középmezőnyben, ami nem ígérkezik könnyűnek. A Parma kifosztásánál a genovaiak jól helyezkedve elhozták Gasbarronit, aki ha tehetségéhez méltón játszik, nem lesz rossz évük.

Chievo-Reggina 3-0
Három bizony. Érveket nem nagyon tudunk mellé sorakoztatni, így ezzel nem is kísérletezünk. A Reggina viszont olyan régóta játszik már folyamatosan a tűzzel, hogy idén meglátásunk szerint fáklyaként lángolva zuhannak alá a bordók.

Torino-Lecce 3-0
A Torónál összeáll a reggio calabriai mentőalakulat, a Bianchi-Amoruso kettős mögött pedig a remek Rosina segítségével akár kifejezetten szerethető kis csapat is lehet idén a tavaly arctalanul vagdalkozó Torinóból. A Leccétől egyelőre nem tudjuk, mire számítsunk, de nem látunk bennük nagy fantáziát. Viszont meggyőzhetők vagyunk.