Az Eb után, de jóval az olimpia és a bajnokságok kezdete előtt természetesen az átigazolások kerülnek fókuszba, és más dolgunk nem lévén, mi is a húspiac felé fordítjuk figyelmünket egy poszt erejéig. Annál is inkább, mert igen nagy mozgolódás van, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen az olasz topklubok csalódást keltő szezont produkáltak – kivétel persze a Roma, ezért ők nem is nagy nevek után rohangálnak, hanem magukat igyekeznek bebiztosítani. A többiek viszont nyálukat csorgatva, csekkfüzetüket lobogtatva, szép szavakat és szerelmes üzeneteket az érintettek fülébe búgva vetik magukat a küzdelembe. Hajtás után felülünk a pletykáknak, szakajtónyi nullával dobálózunk, majd beállunk a zuhany alá, és onnan kiabáljuk kifelé a híreket.

A Milan 2007 utolsó napjaiban Európa trónja után elfoglalta a világét is, majd az őszi folyamatot tavasszal beturbózva nagyjából ilyen sebességgel öregedett meg. A csapat összes hiányossága egymás sarkára lépve bukkant elő, így nem csoda, hogy Gallianiék már tavasszal megkezdték az igazolásokat. Elsőnek Zambrotta érkezése vált bizonyossá (valószínűleg elsősorban jobbhátvédként számítanak majd rá), majd a legnagyobbnak tűnő fogás, Flamini csatlakozott a kerethez – ráadásul ingyé.

Mivel Ronaldo sérülése miatt a Milan nem újította meg El Fenomeno szerződését, további csatár(ok) érkezése várható, Adebayorról azonban úgy tűnik, lemondtak, hiszen az önértékelési zavarokkal küzdő játékos ocsmányabbnál ocsmányabb nyilatkozatokkal borzolja a kedélyeket („I’ll play like Henry when I’m paid like Henry”), majd közölte Wengerrel, hogy heti 120 ezer fontos apanázsért meggondolja, hogy esetleg marad. London másik felében már jobb esélyekkel kotorászik a Milan, hiszen Drogba egyrészt nem érzi jól magát a Chelseában apu nélkül, másrészt öt klasszissal jobb csatár, mint amilyen Adebayor valaha lesz – ráadásul a két játékos mozgása annyiban összeköthető, hogy az Arsenal csatárát a Chelsea is üldözi, méghozzá pont az elvágyódó Drogba helyére. Sheva szintén megoldás lehetne, de mintha ellaposodott volna az ukrán visszatéréséről szóló szappanopera, nem úgy a Ronaldinho érkezéséről szóló hírek. Ronnie Milanhoz történő igazolása igazi orosz rulett, hiszen egyrészt csapnivaló formában van, másrészt a jelenleg a helyén játszó Seedorf sem gyújtana örömtüzeket a nyakára hozott brazil miatt. A kérdés csak az, hogy hozzá lehet-e jutni az elmúlt két évet egy masszív hullám völgyében töltő támadóhoz tökmagért, mert ha igen, akkor a Milan nem fog habozni.

A fenti tekintélyes csatárlista mellett azonban a Rossonerinek nem szabad elfelejtenie, hogy egy kapus és egy középső védő nélkül teljesen hiába igazolják le akár az összes említett játékost (plusz CéRonaldót, aki szintén szóba került), ezek ugyanis egyelőre nagyon hiányoznak a csapatból. Sőt, ha Pippo ott folytatja, ahol abbahagyta és Patóra a nyáron rápakolnak pár kiló izmot, a védelem megerősítése még fontosabbnak is tűnik, mint a támadósoré.

Az Inter, immár Mourinhóval a hídon (Moratti már őt is elkezdte Herrerához hasonlítani, pedig a portugál még simán eltéved a Meazza folyosóin), nagyhalra vetett szemet, ám Lampard leigazolása mindennek tűnik, csak simának nem. Néhány napja még olyan híreket hallottunk, hogy a Chelsea kész bosszúból a tartalékok között jegelni a játékost egy évig, de aztán inkább leigazolták Decót, így már talán minden akadály elhárult az elől, hogy Lampard óriásit bukjon Olaszországban. Mourinho egyébként elsősorban támadókat kíván igazolni, a Realnál kevés lehetőséget kapó Robben elsődleges, a portói Quaresma másodlagos célpont, a római Mancini elhozatala pedig, kell-e mondanunk, kettős célt szolgálna.

Az átigazolási piacra különösen jellemző pillangó-hatás egyébként az Inter esetében azt jelenti, hogy Robben megszerzéséért a Manchester tehet a legtöbbet, hiszen abban a pillanatban, hogy a Real leigazolja C. Ronaldót, a holland szélső mehet, amerre lát, miközben a Juve (szurkolóinak felháborodása ellenére) az Inter jelenlegi szélsőjét, Stankovicot támadja. Válaszul az Inter beszállt a zebrákkal folyó versenybe Schweinsteiger megszerzéséért is (Diego szintén a két csapat között őrlődik), de őt talán az Öreg Hölgy akarja annyival jobban, hogy hozzájuk igazoljon.  

A portugál egyébként nem adta fel a Chelsea menedzsereként hiába csábított Xavi megszerzését sem, itt azonban kudarcra van ítélve. További rossz hír, hogy több jelenlegi Inter-alkalmazott is hangos puffogással tudatja a csapatvezetéssel, hogy igen elégedetlen. Cesar hazavágyik a Lazióba (épphogy le nem anyázta Morattit egy interjúban), Maxwell is szót emelt saját maga mellett, és bár maradni szeretne, a bizonytalanság Burdissónak sincs ínyére. Az a szerencséje Mourinhónak, hogy igazából nagyon abajgatnia sem kell az Inter keretét, mert magától is rohadt erős, de ha elfelejt középső védőt venni, az beszedheti az árát.

A Juventus kivárásra játszik, pedig a kerete több helyen is komoly erősítésre szorul. Erre mit csinálnak, fogják, és azt a csapatrészt kezdik erősítgetni, amelyik a leginkább rendben van, a csatársort. Amauri a zsákban, ráadásul a Juve odaadta érte cserébe Nocerinót és Lanzafamét is, valamint a fiatal tehetségeket tovább irtva a keretből Palladinót Criscito után Genoába küldték. A legnagyobb ígéret, Giovinco kis híján szintén a rózsaszíneknél landolt, a szurkolóknak kellett fellázadniuk, hogy Secco (boooooooo!) ne vesse oda koncnak (és ha már lázongtak, egy füst alatt szót emeltek Stankovic leigazolása ellen is), ha már a marhája tavaly kevés híján eladta Chiellinit a Manchester Citynek. Végül Giovinco mellett De Ceglie és Marchisio is a Bianconeri keretét erősíti majd, ami már csak azért sem rossz ötlet, mert a Serie A vásárlóereje az angol és spanyol bajnokságokéhoz képest csökkent, így a fiatal játékosok kinevelésével lehet elsősorban versenyben maradni.

Meg persze azért igazolni is kell: Xabi Alonsóért 20 gurigát sem sajnálna az Öreg Hölgy, de szóba került Poulsen szerződtetése is (nyilván marketing szempontból, hiszen ritka szimpatikus játékosról beszélünk, aki Olaszországban különösen népszerű), de a fél világhoz hasonlóan kitartóan üldözik a római Aquilanit is. A góllövőlistán második helyen végzett Trezeguet ugyan szíve szerint már maradna, de csábítóan hangzik a Barcelona által szorgalmazott Eto’o-féle csere is, főleg nyilván azért, mert a kameruni árát úgysem tudná senki megfizetni kápéban.

Játékosaival próbál ügyeskedni a Juve is, hiszen a Galatával hírbe hozott Zebina mellett odaadná Almiront is a török válogatottban remekül játszó Arda Turanért, és ha már szóba került az Eb, a német válogatott mindkét szélsőjére is szemet vetett a Juventus: Podolski és Schweinsteiger egyaránt nagy hasznára lehetne a csapatnak, csak úgy, mint Diego, de a Bundesligából történő szerződtetésnek azért megvannak a kockázatai, hiszen a jet-leg akár egy teljes idényen át is tarthat. És kell egy balhátvéd ehelyett a nyomorúságos, szerencsétlen balfék helyett!

A Roma a legfontosabb feladatát már teljesítette, és 2012-ig magához láncolta De Rossit, valamint a nem sok vizet zavaró Ferrari helyére elhozta a Sienától Loriát, most pedig minden erejét Aquilani megtartására fordíthatja. A feladat nem ígérkezik könnyűnek, hiszen az ábrándos tekintetű fedezet által kért összeg és a Roma által ajánlott bér között akkora szakadék tátong (kerek egymillió ajró), hogy általa a világ minden tájáról származó ügynökök feljogosítva érzik magukat a folyamatos támadásra.

A Liverpooltól elcsaklizott átcsábított kiebrudalt Riise már a Romával kezdi meg a felkészülést, sőt, egy másik ex-vörös is a Farkasokkal kacérkodik: az ausztrál Kewellért a Celtickel kell megküzdeni. A valószínűleg távozó Mancini helyére Spalletti nem sajnálna 25 millió eurót sem a Fiorentinát kizsigerelni szándékozó Mutuért (ez egyébként összevág Totti ígéretével, miszerint idén nyáron a Roma is nagy durranásra készül az átigazolási piacon – ettől mondjuk biztosan mindenki azonnal beszart Rómában, hogy a saját távozását vezeti így elő), de további csatárokkal is kapcsolatban állnak. Huntelaar közben már kijelentette, hogy nem kíván a Serie A egyik csapatában sem játszani, ezért nagyobb esély van a Realban nem sokat játszó Julio Baptista leigazolására, közben pedig, amolyan biztosítékként, a Farkasok végleg leigazolták a szezon során nagyon kevés lehetőséget kapó Espositót. Teng-leng a dán Bendtner jövőjét illető kérdés is, hiszen bár a Roma szeretné, az Arsenal adná, valamiért mégsem akaródzik összejönni a dolog.

A fentiekből kiderül, hogy nagy bajban van a Fiorentina. Hiába minden, ha a védelem már elveszített oszlopa, az Atléticóhoz távozó Ujfalusi mellé a támadások lelkét és motorját jelentő Mutut is elbukják, akkor szomorú szezon elé néznek – és nem csak a Serie A-ban, hanem a vérrel és verejtékkel kiharcolt Bajnokok Ligájában is. Az érkezők között találjuk a perui, korábban több nagycsapattal is hírbe hozott Vargast, aki a Cataniát hagyja ott a Viola kedvéért, valamint az újjászületésben bízó, a Milanban teljesen lenullázódott Gilardinót.

Gila egyébként az Atalantához visszatérő Bobo Vieri helyét foglalja majd el, és az időközben a Napolival hírbe hozott Papa Waigóval kell majd megküzdenie a csapatba kerülésért – mert Vierihez hasonlóan várhatóan Prandelli őt sem fogja egyszerre szerepeltetni Pazzinivel. További veszélyek leselkednek ugyanakkor a Fiorentinára, hiszen a Milannak mindenképpen kapust kell vennie, Frey pedig minden szempontból tökéletes választás lenne. A francia válogatottal az Eb-t is megjárt kapus hitet tett a lilák mellett, de mi az ilyeneknek helyből nem hiszünk. A Fiorentina olasz válogatott középső védője, Gamberini szintén új társsal kell, hogy ismerkedjen, Prandelli ugyanis hivatalosan is ajánlatot tett a Lyonnak Reveillerért, akik vonakodnak ugyan, de ismerve a francia futball erejét, nem valószínű, hogy meg tudnák tartani (Ben Arfát is bebukták közben).

Természetesen a továbbiakban is igyekezni fogunk rajta tartani a szemünket az átigazolási piacon, hiszen más dolgunk most egy pár hétig nem nagyon lesz. Az uborkaszezon átvészeléséhez egy remek játékot találtunk ki (a szerkesztőség volt a nagy sikerrel lefuttatott próba kontrol-csoportja): a kommentek között várjuk, hogy ki kiket szeretne saját csapatában látni. Három játékost kell megjelölni, a pénz nem számít, de érdemes posztra igazolni, mert a többi hozzászóló szétcincálja az embert egy perc alatt, ha marhaságokat beszél.

_benito marhaságai kedvenc csapatába, az Interbe: Ivanschitz, Ricardo (k), Kranjcar