Véget ért a Bundesliga szezon, ideje számot vetnünk az évvel. Azzal a bajnoki évvel, ami immár a tizennyolcadik éve zsinórban a leggólgazdagabb Európában, a valamire való ligák közül idén is a német bajnokság gólvágói vitték a prímet 2.81-es átlaggal (La Liga 2.69, PL 2.64, Serie A 2.55) – és valóban ők vitték, hiszen a gólok 50.3% csatárok szerezték. Nem csoda, hiszen még olyan, a mezőny alján porosodó gárdáknak is vannak klasszis csatáraik, mint a Hertha (Raffael), vagy a BVB (Petric), míg a Werdernél vagy a Bayernnél több is akad. Egy másik, szintén masszív hagyománnyal viszont rútul leszámolt a Bayern. Az elmúlt tizenhat év felében csak az utolsó forduló döntötte el a salátástál sorsát – idén a Werder csak féltávig bírta az erőltetett menetet, de tavaszal elhasaltak, a bajorok tempója nem nekik való. Ne hallgassuk el, hogy a Bundesliga 65 játékossal képviselteti magát az EB-n, míg a rendszerint mélytorokra vett olaszok 38, a spanyolok meg 43. A PL 44 tagot szállít, ám ők az angol válogatott nélkül...

1. Bayern München
Tartjuk magunkat a külön poszthoz a bajnok idényéről, úgy járja.

2. Werder Bremen
Két dolog gátolja a Brémát, hogy európai tényező legyen: rendszerint meghalnak a gyönyörben (namég egy passz), és évről-évre módszeresen kilopják a szemüket, elsősorban ugye Rudi Assauer (Ailton, Krstajic, Rost, Reck, Ernst), no meg persze a Bayern (Klose, Basler, Borowski, Herzog). A Bréma mindig is szerethető focit játszott, Németországban ’mindenki második csapata’. A valódi drukkerek nagy sajnálatára azonban ez a bajnokságban is igaz, immár öt éve végeznek zsinórban a dobogón, de nyerni csak 2004-ben sikerült. A mostani keret sorsa leginkább Diego kezében van, aki vastagon nyerte a Bundesliga kanadai táblázatát és persze többen is tágra zárt szemekkel nyitott bukszával ácsingóznak a brazil zseni után – ha még egy évet marad, már az is csoda lesz.

Kicsit nehezen lendültek bele a szezonba, tíz fordulóra volt szükség, hogy dobogóra küzdjék magukat, és egy szezonvégi csuklástól eltekintve ott is cövekeltek végig – tisztes látótávolságban a bajorok mögött, de tulajdonképpen egy pillanatig nem tudták kiélezetté tenni a bajnokságot. A nagy derbikkel nem szokott gond lenni, a HSV-t és a Leverkusen-t is oda-vissza megütötték, de amíg a Bochum, vagy a Wolfsburg ellen egy pontot fognak... A bajnokság márciusban ment el, mikor a Stuttgart-tól kapott hatost további három meccsen heverték ki és egy kiváló ikszet fogtak egész hónapban – a Bielefeld ellen.

3. Schalke 04
Ahhoz képest, hogy az ötödik helyen álltak legtöbbször, a szezon vége az övék volt. A hullámvasút lefelé szálló ága mindig rövidebb volt, mint az azt követő felemelkedés, a legnagyobb mélypontot akkor élték meg, mikor nyolc veretlen forduló után hirtelen megborultak Hajnalék ellen.

Slomka: mi speciel nem szerettük, mert egyrészt gyávább volt, mint Sir Robin, másrészt annyira volt kreatív, mint egy kredenc. Ok, nagyjából a kapott anyaggal dolgozott, de meg sem próbálkozott valami újjal, kivéve a csúfos emlékű Werder meccsen, pedig nem volt az rossz elképzelés. A BL-ben klubtörténelmet írtak a nyolc közé jutással, de még ez sem mentette meg az elnökség által rendszeresen fúrt Slomka farát. Mi úgy látjuk, hogy a kitűzött célok köszönőviszonyban sincsenek a kerettel, a felállás & szisztéma dögugyanaz minden meccsen, pedig a 4-4-2 nem is igazán fekszik a keretnek,  a csatár-front meg akkor lenne jó, ha Kurányi lenne a megbízható csere a hetvenedik percben, nem pedig a csapat üdvöskéje.

A Gazprom építette szép új világ eléggé utópisztikusan hat, de ne feledjük el, hogy a Schalke 04 világszinten a tíz legnagyobb klub között van, és a 3-5 éven belül elkerülhetetlenül bekövetkező Bundesliga felemelkedés (melyről szintén külön poszttal készülünk) egyik nagy nyertese lehet - immár Fred Rutten-nel a padon.

4. Hamburger SV
A döntetlenkirály. Pedig eleinte mi is elhittük, hogy hejjdejó ez a Hamburg, meg dejó ez a van der Vaart, aztán rá kellett döbbennünk, hogy a HSV kockább a kockánál. Raphael Königstein-t tudjuk idézni: csupán annyi a baj, hogy Steevens cleen-sheet fetisiszta, ám a nulla gyakran az egyenlet rossz oldalán szerepel – az utolsó nyolc meccsen hatszor bizonyult impotensnek a HSV, le is csúsztak a BL-ről alaposan.

Huub egyébként a kiesőzónában vette át a csapatot, hogy aztán kétszer is az UEFA-ba vezesse őket – nem kis bravúr. Bernd Hoffmann eképp méltatta a búcsúzú mestert: Huub Steevens nemcsak a klub aranyoldalaira, de a szívünkbe is örökre beírta a nevét.

Utódja az a Martin Jol lesz, aki a Tottenham-et kétszer is a négy nagy mögé vitte a bajnokságban, de aztán kifogyott belőle a szufla. Jol abból a szempontból kézenfekvő választás, hogy remekül beszél németül, gyerekkora nyarait sokszor töltötte Észak-Németországban, ismeri a környéket, az emberek mentalitását, sőt, egy szezon erejéig a Bundesligába is belekóstolt a Bayern színeiben. Martin Jol csapatai rendszerint támadó szellemben játszanak, talán a HSV kockát is sikerül legömbölyítenie

5. Wolfsburg
Egy talicska aprómajommal új játékossal vágtak neki a farkasok az évadnak, Magath-ot kinevezték Sturbanführernek és becélozták Európát – mi meg nagyokat röhögtünk rajtuk. A taktika a szokásos: vegyél egy technikás irányító-félét, építs köré csapatot, ne felejtkezz meg egy darab jó csatár beszerzéséről sem. Az őszi bukdácsolás után elcsapták a bűnbaknak kikiáltott Simon Jentzsch-et, meghirdették a Nagy tavaszi hadjáratot, és tökéletesen használták ki a többiek töketlenkedését, amikor kellett akkor mákoltak kicsit – ezzel a szezonnal talán ők a Bundesliga legelégedettebb csapata.

6. Stuttgart
Ehh. Írhatnánk szépet-jót, hogy üde sváb színfolt, meg támadójáték, mégsem tesszük. Nem tesszük, mert ez a keret még egy betliző Bastürk-Marica párossal is többre hivatott, de Meira is gyalázatos idényt tudhat maga mögött. Csapatnyi úrifiú, méginkább nyegle ficsúr. Ha épp kedvük van, nem gond hármat rúgni a Bayern-nek, vagy hatot a Brémának, de egy döntetlenért megharcolni, esetleg vesztett állásból fordítani, az mán büdös. A szezonban elért négy döntetlen és nullás gólarány igencsak beszédes. Isteni csoda lesz, ha Gomezt meg tudják tartani jövőre, ugyanakkor eszetlenség lenne eladni, mert ugyan kivel tudnák pótolni a kapott pénzből…? Az Intertoto-ba mégiscsak sikerült beevickélni (grúz vagy orosz ellenfél várható; az Olimpi Rustavi - Saturn Ramenskoje duel győztese), azaz hosszú lesz a következő szezon. Köszönjék a Lúzerkúzennek, vagy saját maguknak, ahogy tetszik.

7. Leverkusen
Terített betli, jól megkontrázva Skibbe kivágásával, amivel nem feltétlenül értünk egyet, de a Werkself élére egy szenvedélyes, motivált edző kell (by Voller), akit Bruno Labbadia személyében vélnek megtalálni. Bruno, a Bundesliga tapasztalt kurtizánja. Játszott a fél ligában, ismeri a másodosztály szeleit is, ő az egyetlen játékos, aki mindkét ligában legalább száz gólig jutott. Edzőként csaknem két osztélyt lépett a Darmstadt-tal, a tavalyi szezonban sokáig tűzközelben tartotta a Greuther Fürth gárdáját. 

Az mondjuk szentigaz, hogy a Leverkusen évek óta kipurcan a szezon végére, különösen az UEFA kupában, de ennél komolyabb eredményekett illúziórikus lenne elvárni. Szimpatikus csapat a ‘kusen, mindenféle csinnadratta meg szex-botrány nélkül, tele fiatallal – ez meg is látszik a teljesítményükön, egyelőre elég kajlák. Jövőre a rutin-méter tovább csökken, hiszen befejezi Carsten Ramelow, aki Ulf Kirsten után a második játékos, aki teljesíteni tudta a Tiszteletbeli Csk címének összes kritériumát (legalább 300 meccs Leverkusen mezben, 10 év a klubnál, minimum 100 rendbeli csk. szalag, és a klubhoz méltó személyiség).

Az évadértékelés első felét a szezonválogatottal zárjuk, mely nálunk így áll fel.

Adler – Rafinha, Demichelis, Eggimann, Magnin – Rolfes, Diego, Ribéry - Sestak,  Toni, Gomez