Természetesen a Milan-Inter párharcot vesszük jobban szemügyre alább, hitünk szerint ugyanis lényegesen kevesebben vannak a szadista barbárok, akik a keservesen zokogó szurkolók látványára jobban gerjednek, mint egy esetleges bajnoki ünneplésre. Ha nem így gondolnánk, bizonyára a Catania-Reggina meccsnek szentelnénk nagyobb figyelmet, esetleg a ménkű nagy pácban lévő Parma utolsó esélyét énekelnénk meg, a Livorno bergamói túráját pedig csak azért nem említjük, mert mi már lemondtunk a bordókról. Lesz viszont még egy roppant érdekes Cagliari-Fiorentina, melyen a halottjaiból feltámadó Isolani igyekszik bebiztosítani bennmaradását az UEFA-kupa meccsétől szétfingatott, utolsó Bl-helyébe tíz körömmel kapaszkodó Viola ellen. A Sampdoria-Roma lehetne jelentősebb meccs is (abcúg Livorno!), a Siena-Juve Bianconeri-derbin a gólkirályi címért szállnak síkra az Öreg Hölgy csatársztárjai, a Lazio-Palermo pedig akkora 0-0, mint ide Hanoi. Hajtás után Derby della Madonnina, és 36. forduló alles zusammen.

Milan-Inter 2-1
Mi lehet mámorítóbb érzés, mint a legnagyobb rivális otthonában bajnoki címet ünnepelni? Megfordítva: mi lehet szebb annál, mint távolabb pöckölni a scudettót a legnagyobb rivális orra elől, mindezt ráadásul úgy, hogy egyébként is élet-halál a meccs?
Hát, ilyen hangulatban köszönt ránk a Derby della Madonnina, mely a két klub 1908-as szétszakadása óta tartja lázban a város komplett lakosságát. Az elit, a bauscia (hetvenkedő, kérkedő) a Nerazzuri sikeréért szorít, a helyi csóringer munkások (casciavit – csavarhúzó, a milánói szlengben melóst jelent) pedig a Rossoneriért mennek tűzbe, ebből a szempontból tehát ez a derbi sem különbözik semmiben a többitől. A milánóiak azonban nem tegnap kezdték el aprítani egymást, történelmét tekintve szinte egyedülálló városi csatáról beszélhetünk: a vasárnapi már a 268. meccsük lesz! Ezeken 72 döntetlen mellett 104 Milan győzelem, és 91 Inter siker született, ezeken pedig olyan egyéniségek léptek pályára, mint Mazzola, Matthaus és Ronaldo az egyik, vagy Rivera, Van Basten és Ronaldo (hehe) a másik oldalon.
Az idei derbi tétje nem pitlák: a hazait alakító Milan (fél szemét Genován tartva) silány Bl-esélyét igyekszik életben tartani, míg a kék sarokban a hetek óta jégen tartott pezsgőket szeretnék már végre eldurrogtatni. Három fordulóval a vége előtt Mancini feladata gyermetegnek tűnik, hiszen hatpontos előnyt kell megtartaniuk a Romával szemben, ám hiába temettük az Atalanta elleni hazai vereség alkalmával a Milant, bizony már ők is csak két pontra vannak a negyedik helytől, és mivel tudjuk, hogy a Fiorentina nem fog győzni a Marassiban, egy bármilyen arányú győzelemmel Ancelottiék befoglalják az utolsó őszinte mosolyú helyet a táblázaton. A két csapat közös történelméből kiindulva persze nem lenne lehetetlen, hogy az Inter csakazértis megpróbálja kitörni a Milan nyakát, ám ennek most nem látjuk nagy esélyét, ennek pedig több oka is van. Először is, a Rossoneri egyszerűen jobban néz ki, a remek formában visszatért Inzaghi mellett Kaká is meg-megvillantja magát (az elmúlt négy meccsükön 14 gólt szereztek!), és túl elszántnak tűnnek ahhoz, hogy pont egy ilyen meccsen csesszék el a szezonjukat – és vele a következőt. Másodszor, bár csábító lehet 70 ezer Milan-tifoso előtt örömtáncot járni, de mégiscsak jobban esik majd a Siena ellen, a San Siro helyett a Meazzában focizgatni egy kicsit, lőni két gólt az első félidőben, majd egy újszülött délutáni bubukálásához hasonlatos elégedett büfizéssel elverni a hátralévő időt.
A Milan balhátvédjei közül egyedül a leggyengébb láncszem, Favalli áll rendelkezésre, Ronaldo hiányát még egy darabig nem kell külön jeleznünk, Dida szintén sérült, de egyébként sem kezdene, és úgy tűnik, Oddo is elbukta a Bonerával folyó versenyt a jobbhátvéd posztjáért. Elöl a Kaká-Seedorf kettős próbálja majd helyzetbe hozni Pippo Miót, aki ezt köszöni szépen.
Az Inter a derbik szakavatott mesterével, Materazzival a védelem tengelyében rázza majd a pofonfát, a 0-0 szavatolására hivatott Vieira-Cambiasso-Zanetti hármas előtt pedig Sztankovicsra vár a feladat, hogy a döntő passzokat eljuttassa… de kihez is? Cruzhoz majdnem biztosan, de a többi egészséges csatár közül nem mernénk megtippelni, kinek szavaz bizalmat Mancini. Balotelli még nem szagolt elég puskaport egy ilyenhez, Crespo elvágyódik (ennek ellenére szerintünk ő kezd), Suazo pedig jó játékos, de inkább a kisebb csapatok ellen villog.
Az olasz derbik idén nem okoztak csalódást, amivel persze nem azt akarjuk mondani, hogy biztosan futball-parádét láthatunk majd vasárnap, és talán nem tűnünk igénytelennek, ha megelégszünk a legutóbbi Milan-Inter színvonalával és góltermésével. Bár, ha ehhez hozzátesszük, hogy decemberben az odavágót is a kék-feketék nyerték, akkor talán már kicsit sok is lesz a jóból.

Sampdoria – Roma 2-2
A hazaiak már nem érhetnek oda a Bl közelébe, viszont ahogy a szezon indult, már az UEFA-kupának is örülniük kell. Örülni viszont nem elég, mert jön az Udinese mögöttük, a Roma pedig – ha már talán maguk sem hiszik – tulajdonképpen még a scudettót üldözi. Egy-egy eltiltott kulcsjátékos (Maggio és Juan), viszont itt Cassano, ott meg nincs Totti. Hm…

Siena – Juventus 1-3
A Robur már csak akkor eshet ki, ha mostantól kezdve minden egyes ellenfele laposra veri (egyébként ez akár meg is történhet, hiszen a Juve után az Inter következik), de a veszély nem annyira valós, hogy igazán komolyan vegyék. A torinóiak viszont igencsak feljöhetnek a Roma nyakára egy győzelemmel, és a pontegyenlőség nekik jó a farkasokkal szemben, azon kívül Totti trónja két Juventinót is hívogat…  

Cagliari – Fiorentina 1-1
Bizony, úgy látjuk, a pompás formába lendülő szardíniai kiscsapat megtorpedózza a lilák viharvert hajóját, mindez persze csak akkor lehetséges, ha… hogy is fogalmazzunk szépen… szóval teljes erőbedobással játszik majd a kiesés elől igazából már megmenekült Isolani. A lilák szép szezont kerekítettek maguknak, de könnyen lehet, hogy a végét elrontják.

Torino – Napoli 2-0
Bizony, valós a veszély, hogy mészárszékre kerülnek a bikák, de valahogy nem látjuk a taglót a nápolyiak kezében. Nem mondhatjuk, hogy leeresztettek volna a végére (öt meccs, tíz pont), de amikor az ellenfél az életéért küzd, talán ők sem rángatják majd az istrángot annyira.

Lazio – Palermo 0-0
Szót se róla többet.

Atalanta – Livorno 1-1
A hazaiakat már nem érdekli a történet különösebben, de a szurkolóik nehezen bocsátanák meg, ha a komcsik győzni tudnának az Azzuri d’Italiában. Az ősszel kirúgott Orsit Camolese váltotta a Livorno padján, a mostani csiki-csuki pedig már kapkodást feltételez az Amarantónál, hiszen Orsi az utolsó helyen adta át a csapatot, s most ott is veszi vissza. És ott is marad vele.

Catania – Reggina 2-1
Az elefántok két ponttal gyűjtöttek többet hétvégi vendégüknél, ez pont a legjobb kiesőhelyre elég csak a délieknek, úgyhogy menni fognak rendesen. A győzelemmel simán bennmaradnak a szicíliaiak, viszont még ezzel sem biztos, hogy kiesik Reggio Calabria büszkesége. Bonyolult? Hétfőre azért egyszerűbb lesz.

Empoli – Udinese 2-2
Az Empoli csak jobb gólkülönbségével marad bent, az Udinese viszont még simán odaérhet az UEFA-kupa helyek egyikére, ráadásul a vendégek keretében Di Natale és Quagliarella bőkezűen szórják a gólokat, míg a hazaiaknál egyedül Giovinco emlékeztet labdarúgóra. Valamiért mégsem tűnik vendégnek…

Parma – Genoa 2-0
Az a rossz hírünk van a Gialloblu híveinek, hogy ha pontot is szereznek a Genoa ellen, az(ok) az utolsó(k) lesz(nek) idén, hiszen nem elég, hogy a következő körben Firenzébe mennek, utána az Inter ellen kell(ene) bizonyítaniuk. Kemény sztori ez, és nem látjuk a happy end-et, mert ezután a cápák úgy szétkapják a Parmát, mint floki a lábtörlőt.