Egy hatmeccses hétvégével kezdetét veszi a Premier League utolsó negyede, ezért úgy gondoltuk, nem árt, ha jóslataink előtt röviden áttekintjük, mi is a helyzet a liga különböző frontjain. Hol várhatunk még igazán nagy perpatvart, ki okozhat még meglepetést, és kinek van jó oka rettegni?
Kezdjük a legkevésbé lényeges hellyel, a táblázat derekával. Ahogy az lenni szokott minden évben, a tabella közepén most is elkezdett kialakulni az érdektelenek köre. Ők a kibicek, akiknek azért májusig minden körben osztanak lapot, tizenegyszer két kézzel fogják keresztbeverni jóslatainkat és tépkedni a tippszelvényeket. Persze nem felejtjük, Angliában vagyunk, szó nem lesz arról, hogy a Derby idegenben gólarányt javít ellenük, de a kibicek enyhe "formahanyatlásra" számítanunk kell. Egyelőre csak a West Hamet és a Tottenhamet sorolhatjuk egyértelműen ebbe a csoportba, de nagyon rövid időn belül csatlakozni fognak hozzájuk az UEFA-kupát érő ötödik helyre lassan teljesen esélytelenné váló csapatok is. Az még egy kicsit várat magára, hogy megtudjuk, kik lesznek ezek, de két fordulón belül már majdnem biztosat lehet mondani... Persze, ha a táblázatra pillantunk, hajlunk rá, hogy könnyedén esélytelennek nyilvánítsuk a Blackburnt és a Portsmouth-t, vagy a Cityt, de tudni kell, nekik sokkal könnyebb sorsolásuk van, mint mondjuk az Evertonnak és a Liverpoolnak. Ettől függetlenül mi sem őket várjuk az ötödik helyre...
A táblázat vége tömör, mint egy vasgolyó, a 12. helyen álló Middlesbrough és a mögötte álló csapatok mindössze négypontos, vagy annál is kisebb távolságból érzik a kiesőhelyek savanykás és taszító bukéját. A kiesőhelyeket illetően - annak ellenére, hogy már a Fulham is bérletesnek tűnik -, egyedül a Derby sorsa biztos, de a lőtávolon belül lévő csapatoknak is van oka aggódásra. Bár közülük a Boltont, a Wigant és a Birminghamet tartjuk képesnek leginkább a meglepetésekre, a Borót és a Newcastle-t pedig a legkevésbé veszélyeztetettnek, a jövő évi PL-tagság leginkább a kiegyensúlyozottság jutlma lesz majd. De nézzük, mi a helyzet elöl! A negyedik helyért Mersey-parti csapatok és szurkolóik vívnak ádáz harcot az Anglia szerte szétszórt csatamezőktől a liverpooli kocsmákig mindenhol. Előreláthatólag legalább az utolsó két fordulóig fog tartani majd a fogcsikorgatás, amelynek végén vagy a Blue kisöccs ölt méteres nyelvet Red bátyjára, vagy a Red férj csináltat Champions League-tortát a Blue feleség szülinapjára. Az élen álló Arsenal újabb döntetlenjével nem csak a Unitedet húzta magára, hanem a legalább olyan kiegyensúlyozottan, mint amilyen csendesen felfelé lopakodó Chelsea-t is. Amennyiben a Tottenham elleni elmaradt meccsüket megnyerik a Kékek, négy pontra lesznek az első helytől. Akárhogy osztunk-szorzunk, a Chelsea sorsolásával még simán behozható. Az élen álló öt csapat közül a Kékekre vár a legkönnyebb sorozat, ráadásul az élen álló Arsenalt és a Unitedet is fogadják még. Láthatjuk hát, hogy a táblázat tetején és alján is nagyon sűrű a mezőny, így aki biztosat mer mondani, az vagy nagyon nagy mágus, vagy a legnagyobb kókler. Megérzéseink persze nekünk is vannak... És ugye, mi szóltunk, hogy a Premier League történetének legjobb idénye folyik éppen? Nézzük a 29. forduló első, hétvégi etapját!
Liverpool-Newcastle:
Pikánsabb sztori, mint a Veszedelmes viszonyok. Már pusztán a két szurkolótábor is elég fűszert adna ehhez a meccshez, pedig az csak az utolsó az érdekességek sorában. A Newcastle padján Kevin Keegan ül, a Kop egykori idolja, akivel a Newcastle idén még nem nyert, és ha ez így folytatódik, a kispad egyre inkább Dózsa György tüzes trónjára fog hajazni alatta. Keegan ült a Toon kispadján azon az Anfielden játszott meccsen is, amelynek kétségkívül minden idők három legnagyobb Premier League találkozója között a helye... 1996 áprilisában Stan Collymore góljával egy óriási meccs utolsó pillanatában nyert a Pool 4-3-ra, ezzel került hárompontos hátrányba a decemberben még 12 ponttal vezető Newcastle a Uniteddel szemben. 1997-ben, újabb klasszikus meccsen ugyanígy 4-3-ra végeztek a csapatok, akkor Fowler lőtt gólt az utolsó pillanatban, de a 87. percben még 3-1-re vezetett a Liverpool! Ekkor azonban már nem Keegan popója melegítette a Szarkák padját... (Ez az első meccs videója, és külön felhívjuk a figyelmet Keegan frizurájára és zakójára, a kilencvenes évek kopogtató ügynökeinek minden stílusjegyét magára aggatta)
Éppen a '96-os első 4-3-as mérkőzés programfüzetében tették közzé az Anfielden, hogy Robbie Fowler az Év Fiatal Játékosa lett Angliában - 36 góllal egy szezonban nem nehéz..- és abban a programfüzetben volt még valami, ami talán akkor kevésé tűnt érdekesnek. Steve Heighway a Pool korábbi kiváló szélsője és Rafa Benítezzel vívott párbaj utáni távozásáig az Vörösök utánpótlásáért felelős edzője nyilatkozott egy fiatal csatárról, aki a következő Keegan vagy Fowler lehet. A srác az utolsó két ifi FA kupameccsén két mesterhármast vágott, és Michael Owennek hívták. Ma a Newcastle menedzsere Kevin Keegan, csapatkapitánya pedig Michael Owen. Az Anfield egykori hősei viszont mély barázdákkal a homlokukon várják délutáni liverpooli fellépésüket. Nagy bajba kerülhetnek, ha az elkövetkező meccseken nem indul meg a szekér, de akár már egy súlyos anfieldi vereség is kritikussá tehet így is súlyos sebeiket.
A Liverpool utóbbi két meccsét ugyan megnyerte, de jó formáról sokakkal ellentétben mi még nem beszélnénk... A Boro elleni teljesítmény harmatos volt, Torres mesterhármasa kihúzta a Poolt a bajból. A West Ham ellen már meglepően meggyőző játékot láthattunk, bár a Kalapácsosok ellen is voltak momentumok, amikor kicsúszhatott volna a Pool kezéből az irányítás. Benítez valószínűleg az újabban alkalmazott 4-2-3-1-gyel álll majd fel ismét, a sérült, és az Inter elleni meccsre sem biztosan utazó Mascherano helyén Lucas Leivát sejtjük. A Newcastle-nek nem lesz olyan szerencséje, hogy a nemsokára hihetetlen nehéz sorozatba kezdő Pool eltolja ezt a mérkőzést...
2-0
Reading-Manchester City:
Egy kiesőhelyen álló, éhes, ritkán felvirradó jó napjain bravúrokra is képes Reading ne tudna a United meccstől eltekintve katasztrofális sorozatot produkáló, az eltiltott Petrovot , a sérült Richardsot nélkülöző City ellen pontot szerezni? Egy ötödik helyre éhes, jobb napjain mindenre képes City ne tudná elverni a Boro elleni győzelme előtt nyolc meccsen pontot sem szerző Readinget?
Kicsit könnyebb kérdések, mint az, hogy ha Isten kitölti az űrt, hogy is állunk a vákuummal, de nem vágjuk biztosan ezt sem. Döntetlenre voksolunk
1-1
Blackburn-Fulham:
A őszi önmagára az utóbbi időben ritkán emlékeztető Blackburn számára remek alkalom, hogy az UEFA-kupás hely elérésének halvány reményeit életben tartsa, és bár ezzel kis kedvencünk, a Fulham év végén kézbesítendő elbocsátó szép üzetentéhez fűz majd még egy sort..Szerintünk a Hughes-csapat kapva kap majd az alkalmon...
2-0
Sunderland-Everton:
Huhh, lenne miért visszavágnia a Keane csapatnak. A Goodison Parkban ugyanis ősszel benyeltek egy hetest. Az akkor inkább csak az Everton-játékosokat helyzetbe hozó és inspiráló Paul McShane ugyan most valószínűleg nem lesz a Fekete Macskák kezdőjében, és a harci szellemet biztosan növeli majd az a vereség, a játéktudásban mutatkozó különbséget eltüntetni nem lehet. Kérdés, mire lesz elég aza a bizonyos harci szellem. Szerintünk egy gólra igen, de pontra nem...
1-2
Tottenham-West Ham:
Az egész évben a keret kétharmdával operáló, kettő négy-nullás vereséggel a zsákjában érkező West Ham a kupagyőzelme óta szintén kétszer megfricskázott Tottenham ellen próbálja majd meg helyreállítani az önbecsülését. Amint a bevezetőben említettük, arról a két csapatról van szó, amelyeknek esélye sincs már a rangos és kupaszereplést biztosító helyek megszerzésére, viszont fél lábbal is bentmaradnának a ligában. Szóval a tét tényleg nem annyira kézzelfogható, de egy londoni derbyről beszélünk, és a Spursnek pedig nem ártana a PSV elleni visszavágó előtt felhalmozni némi önbizalmat.
2-1
Wigan-Arsenal:
Az Arsenal milánói továbbjutása után Walcott, Eboué, Touré, és persze Edu nélkül néz farkasszemet Steve Burce csapatával. Wenger pedig Steve Bruce-szal. Kilencven percre félreteszik a cimboraságot - ritka, hogy Wenger olyan viszonyban legyen edzővel, mint amilyennel a Wigan edzőjét megtisztelte - és megpróbálnak kifogni egymáson. A meccsről úgy vélekedünk, ahogy a nagy hazardőrökön kívül nyilván mindenki: az Arsenal besöpri majd a három pontot, sőt, szerintünk akkora fölénnyel teszi majd, hogy a meccs vége felé, hosszú idő után, a cseréket jelző táblán talán felvillanhat a tizenegyes szám is, Robin Van Persie-é.
Steve Bruce keserű szájízét pedig majd elveszi a bor, amit a Palacios-tippért visz Wengernek, és amibe közösen nyalnak bele a meccs utáni traccspartin. 0-3, mert a néha üzleti kockázatnak számító Senderos összeszedi magát, és Gallasszal esélyt sem adnak a Wigan csatárainak.
0-3
Utolsó kommentek