Ez volt a Manchester United második aranycsapata. Az első 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet nyert, 1909-ben elhódította az FA-kupát. Aztán a világháborút követően Matt Busby került a United élére. 1952-ben, ’56-ban és ’57-ben is bajnoki címet nyertek, miközben 1957-ben a BEK elődöntőjében a Real Madrid búcsúztatta őket, az FA-kupa fináléjában pedig, az Aston Villától kaptak ki. 1958. január 14-én a BEK negyeddöntőjében Bobby Charlton és Eddie Colman, valamint Lazar Tasics góljaival 2-1-re verték a jugoszláv Crvena zvezda csapatát, majd jött február 5-én a visszavágó. Az azt követő napokat sosem felejti el sem a manchesteri, sem pedig a világ futballszerető közönsége. Nyolc futballista sosem tért vissza arról az útról. Rájuk emlékezünk ma…

Busby nem csak a szigetország, de a világ egyik legjobb alakulatát hozta össze az Old Traffordon. A belgrádi továbbjutás is azt sejtette, hogy akár Európa trónját is meghódíthatják. Olyan iparos játékosokból nevelt rengeteg munkával, világklasszist, mint a korszak legnagyobb angol ígéretének tartott Duncan Edwardsból, vagy Bobby Charltonból. Egy olyan álomkép alakult ki a szurkolók előtt, hogy a Busby Babes egy világverő alakulat lesz. Ez az álom foszlott szerte 50 éve, február 6-án, Münchenben, a Riem repülőtér kifutópályáján.

Minimális előnnyel, viszont hatalmas önbizalommal érkezett a Busby Babes Belgrádba, a visszavágóra, hiszen a gárda a Crvena zvezda elleni kupacsata első felvonását követően 7-2-re verte a Boltont, majd az FA-kupában 2-0-ra az Ipswichet. Busby csapata ezt követően a Highburybe utazott, ahol egy felejthetetlen mérkőzésen, 63 578 néző előtt Tommy Taylor 2 góljával, valamint Duncan Edwards, Boby Charlton és Dennis Viollet góljaival 5-4-re legyőzte az Arsenalt. Jól indult a jugoszlávok elleni összecsapás is, hiszen Viollet már a második percben betalált. Aztán fél óra elteltével Bobby Charlton két perc alatt két gólt rúgott, ami megnyugató előnyt jelentett a szünetre. A második félidőben feltámadtak a hazaiak. A 46. percben Bora Kosztics szépítettt, majd Tasics 11-esből lőtt gólja már szorossá tette a meccset. Az 58. percben Kosztics ismét eredményes volt, amellyel komoly veszélybe került a MU továbbjutása, de végül kihúzták újabb kapott gól nélkül és ők léptek tovább. A csapat a következő összeállításban lépett pályára: Harry Gregg – Bill Foulkes, Roger Byrne – Eddie Colman, Mark Jones, Duncan Edwards – Kenny Morgans, Bobby Charlton, Tommy Taylor, Dennis Viollet, Albert Scanlon.

1958. február 6-án, 15 óra 3 perckor a British European Airways Elizabethan 609-es gépe, melyet Lord Bughleyről kereszteltek el, már harmadszor kísérelte meg a felszállást a rendkívül havas, jeges kifutópályán. Rayment másodpilóta ült a kormánynál, Thian kapitány a műszerfalat ellenőrizte. A gép fokozatosan gyorsított, sebessége már elérte a 200 km/órás sebességet, azt a pontot, amikor már a pálya vége felé közeledve nem lehetett félbeszakítani a felszállási manővert. Ekkor Thian kapitány a jobboldali motorból egy furcsa, kattogó zajt hallott. A sebesség 215-ről hirtelen 195-re esett vissza és a hatalmas ezüstmadár képtelen volt felszállni. A pilóta elveszítette uralmát a gép felett, amely haláltáncát járta. Szinte mindent elsöpört, ami az útjába került és pokoli száguldása végén hatalmas robajjal csapódott egy lakóház oldalába. Az ütközés után földöntúli csend szállta meg a baleset helyszínét, majd néhány másodperc múlva az életben maradottak és a haláltusájukat vívók hörgése, jajveszékelése hallatszott. Hét játékos – Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam „Billy” Whelan – azonnal életét vesztette. Duncan Edwards 15 nappal később belehalt sérüléseibe. Johnny Berry és a legendás Tottenham-játékos Danny Blanchflower öccse, Jackie Blanchflower olyan sérüléseket szenvedett, hogy soha többé nem léphetett pályára. Matt Busby is nagyon súlyosan megsérült, ép porcikája is alig maradt. Elhunyt a United két edzője Bert Whalley és Tom Curry, valamint a titkár Walter Crickmer is. Emlékezzünk meg a többi halottról is. Alf Clarke, Don Davies, George Follows, Tom Jackson, Archie Ledbrooke, Henry Rose, Eric Thompson és Frank Swift újságírók, ez utóbbi az angol válogatott és a Manchester City egykori legendás kapusa volt. A másodpilóta Ken Rayment, aki túlélte a katasztrófát, de három hét múlva a kórházban hunyt el. Egy vajdasági magyar utasszervező, Miklós Béla, aki a Népsport londoni tudósítója volt, a felesége és néhány hónapos kisgyermeke túlélte a poklot. Tom Cable, steward és Busby jó barátja, Willie Satinoff. 23 ember.

Emlékezzünk meg arról a nyolc játékosról részletesebben is, akik sosem tértek vissza a belgrádi túráról. Többségük a Manchester United alapembere volt, nagy részük alig múlt el 20 éves, feleségeket, gyermekeket hagytak hátra. Igéretes karrierjük ért véget a müncheni kifutópályán.

Geoff Bent

1932. szeptember 27-én született, Staffordban, 25 éves volt. Balhátvéd, többnyire Byrne és Foulkes cseréje. Csak vésztartalékként utazott Belgrádba, mert Byrne kisebb sérüléssel bajlódott. 1951-től 12 bajnoki meccsen játszott a MU-ban. A manchesteri St. John templomban van eltemetve.

Roger Byrne

1929. szeptember 8-án született, Manchesterben, 28 éves volt. Hátvéd, 33-szor volt tagja Walter Winterbottom által irányított angol válogatottnak, a MU csapatkapitánya. A Unitedben 1949-től 245 bajnoki meccsen játszott és 17 gólt lőtt, 3-szoros angol bajnok. Úgy halt meg, hogy nem is tudta, hogy felesége első gyermeküket várja, aki nyolc hónappal a tragédia után született meg. Byrne-t halála után elhamvasztották.

 Eddie Colman

1936. november 1-én született, Salfordban, 21 éves volt. A United utánpótlás csapatában nevelkedett és a gárda legalacsonyabb játékosa volt, 174 centijével. Halála után University of Salford épület-blokkot nevezett el róla. Jobb oldali középpályásként 85 bajnoki meccsen szerepelt a felnőtt csapatban, 1 gólt rúgott. A salfordi Weast temetőben nyugszik.

Duncan Edwards

1936. október 1-én született, Dudley-ban, 21 éves volt. A középpályást az angol foci egyik legnagyobb ígéretének tartották. 1953-tól 153 bajnokin 20 gólt szerzett. 1955. április 2-án, az angol válogatott akkori történetének legfiatalabbjaként, 18 évesen és 183 naposan (az újabb rekordot, 43 évvel később Michael Owen döntötte meg) Skócia ellen mutatkozott be. 18 mérkőzésen játszott és 5 gólt ért el. Az orvosok 15 napig küzdöttek az életéért, súlyos csonttörései mellett a veséje is súlyosan károsodott. Művesét kapott, amelyet a szervezete nem fogadott be, állapota rosszabbodott és február 21-én hunyt el a Rechts der Isar kórházban. Dudleyban helyezték örök nyugalomra. 2002-ben az angol futball halhatatlanjai közé választották.

Mark Jones

1933. június 15-én született, Wombwellben, 24 éves volt. Középhátvádként 1950-től 103 mérkőzésen szolgálta a MU első csapatát, 1 gólt rúgott. Egy gyermeke és öt hónapos terhes felesége várta haza hiába. Szülőfalujában, az azóta Barnsley-hez került kis település temetőjében nyugszik.

David Pegg

1935. szeptember 20-án született Highfieldsben, Doncasterben, 22 éves volt. A balszélső már 17 évesen bemutatkozott a Manchester felnőtt csapatában, 127 meccsig és 24 gólig jutott. 3 alkalommal szerepelt az angol U23-as válogatottban. 1957-ben Írország ellen a nemzeti csapatban is bemutatkozott. Doncasterben , a Redhouse temetőben nyugszik.

Tommy Taylor

1932. január 29-én született Barnsleyban, 26 éves volt. 1949-ben kezdődött a karrierje az FC Barnsley csapatában. A középcsatár 44 bajnokin 26 gólt rúgott. 1953-ban 29 999 fontért vette meg a MU (azért nem 30 ezerért, mert Busby nem akarta, hogy az a lelki teher nehezedjen rá, hogy ő a világ legtöbbet érő játékosa, egy fontot ezért a manchesteri teahölgyeknek adott). A Unitedben 166 mérkőzésen lépett pályára és 112 alkalommal volt eredményes. 1957-ben az Inter szerette volna leigazolni, de visszautasították az olaszok 65 ezer fontos ajánlatát. 19 alkalommal jutott szóhoz a válogatottban és 16 gólt szerzett. Barnsleyban a Monk Breton temetőben helyezték örök nyugalomra.

Liam „Billy” Whelan

1935. április 1-jén született, Írország fővárosában, Dublinban egy mélyen vallásos családban, 22 éves volt. Neki tulajdonítják azt a mondást, amit haláltusájakor mondott: „Ha ez a vég, én készen állok rá”. Írországban, a Home Farm FC-ben kezdődött pályafutása, 1953-ben csatlakozott a Manchester Unitedhez. Jobbösszekötő poszton szerepelt, 79 bajnokin lépett pályára és 43 gólt rúgott. 4-szeres ír válogatott volt. 2006-ban, Dublinban utcát neveztek el róla.

Érdemes néhány szót ejteni a tragédiát követő napokról is, hiszen a katasztrófát követően, 13 nappal a Manchester már meccset játszott. Miközben a müncheni orvosok Matt Busby és Duncan Edwards életéért harcoltak, február 19-én a Man United a Sheffield Wednesday ellen FA-kupa mérkőzésre készülődött. A csapatot az a Jimmy Murphy készítette fel, aki Busby jobbkeze volt és a légiszerencsétlenség idején éppen „másodállásának” tett eleget, a walesi válogatottal Izrael ellen játszottak. Gyakorlatilag Murphynek köszönhető, hogy február 6-a után gyorsan talpra tudott állni a United. A lelkierő mellett játékosokra is nagy szüksége volt, ezért Murphy a többi angol klub segítségét kérte, így került Manchesterbe Ernie Taylor a Blackpoolból, vagy például az Aston Villából Stran Crowther, aki a Sheffield elleni meccs délelőttjén lett, 35 ezer fontért a MU játékosa. Az sem pletyka, hogy Murphy meg akarta szerezni a Honvéd 56-os túrájáról lelépő, és emiatt eltiltását töltő magyar hármast, Puskás Ferencet, Czibor Zoltánt és Kocsis Sándort is. Állítólag a magyar szövetség áldását adta a büntetés felfüggesztésére, de a FIFA és az angol szövetség hatheti huzavona után sem egyezett ebbe bele. Aztán a pályán lévő 11 játékos mindent elkövetett az elhunytak emlékéért és a csodával határos módon legyőzték a Sheffieldet 3-0-ra. Az újonc Shay Brennan például, aki eddig a tartalékcsapatban jobbhátvédként szerepelt, ezen a meccsen balszélsőként rúgott 2 gólt.

A Manchester United talpra állt. Abban az évben az FA-kupa döntőjéig menetelt, de a finálét elbukták. A Bolton elleni mérkőzésen már játszott Bobby Charlton is, de a bravúr nem sikerült, nem tudtak az akkoriban legértékesebb angol trófeával tisztelegni az elhunytak emlékének.. A Vörös Ördögök abban az évben a 9. helyen zárták a bajnokságot.

2006-ban a Katasztrófa áldozatai címmel a BBC filmet készíttetett, melyben Maurice Roeves alakította Matt Busby-t, Branwell Donaghey pedig a kapus Harry Gregget. Az áldozatok tiszteletére emelt müncheni tragédia emléktábláját, a szurkolók február 6-a környékén évek óta virágokkal lepik el, és eléneklik a halottak emlékére íródott „The Flowers of Manchester” című dalt. Szerdán az angol-svájci barátságos meccs is egyperces gyászszünettel kezdődik az 50 évvel ezelőtti tragédia emlékére. Emlékezzünk mi is…