Egy álommal szegényebbek lettünk. Miközben az amerikai elnökválasztáson élesedik a harc, Spanyolországban nagyon nyugodt tavasz elé nézünk, mert a Villarrealnak nem sikerült megmentenie a komplett bajnoki mezőnyt a megalázó pontkülönbségtől. A Real Madrid már kilenc egységgel vezet a második helyezett Barcelona és tizenöttel a harmadik Villarreal előtt. A katalánoknak nem sikerült az, ami a Getafénak, a Betisnek, az Almeríának és a Levanténak(!): győzni idegenben. Az itt felsorolt csapatok pedig nem a rettegett látogatók körébe tartoznak, azonban ezen a hétvégén minden megtörtént, amire nem számítottunk. Például az első hat helyezett csapat közül egyedül a királyi gárda nyert és mindössze a Barcelona és a Santander szerzett pontot. Az Espanyol és az Atlético Madrid masszív nyeretlenségi sorozat építésébe kezdett. A Valencia keményen masírozik a kiesőzóna felé, míg a Sevilla a nemzetközi kupaindulás irányába mozdult el. Esett 32 gól és a Murcia vereségével is elhagyta a veszélyes zónát. Tovább után részletek:

Nem lenne igazságos bárminemű pozitívumot írni a Barcelonáról, illetve a bajnoki lehetőségeiről. Egyrészt adott a kilenc pontos hátrány. Ezzel nincs különösebb katalán teendő, mindössze várni kell (és imádkozni érte), hogy a Real Madrid pontokat veszítsen. Másrészt viszont a királyi gárda esetleges botlása mire is lesz elég, ha a katalánok büszkesége is bukdácsolgat. Nem akarunk senkit megbántani, de fabatkát sem ér a gránátvörös-kékek által eddig megszerzett (kétségkívül soknak tűnő) negyvennégy pont. Egy olyan bajnokságban, ahol a jelenleg BL pozícióban álló két gárdát oda-vissza veri a Real Madrid. Mindössze azért kellene Bilbaóban nyerniük, hogy a szurkolók legalább lássák, hogy a játékosok és edzők, a CSAPAT mindent megtesz. Csak éppen nincs szerencséje, mert az ősellenség nagyon jó évet fogott ki. Ennek megfelelően Öreg Frank barátunk nagyon jól mondta a mérkőzés előtt: nem tudja kivel játszik a Real. Nem fontos. Az Athletic elleni mérkőzés a fontos. Illetve volt. Inkább lett volna, ha… Nem fogunk vitatkozni azon, hogy kit terhel a felelősség a katalánok mostani helyzetéért, mert az NST Barcelonáért szorító része szerint általában Victor Valdés és Rijkaard főbűnös. Aztán vannak még mentségek: Messi sérülésből jön. Zambrotta keveset játszik, Henry nem találja a helyét, Deco érzi a bizalmatlanságot, Krkic még fiatal, Thuram már öreg, a bírók a Realt támogatják és legvégül rossz a taktika. Pedig szerintünk meg lehetett volna verni ezt a Bilbao-t. Pontosabban meg kellett volna verni. Akkor nem csak a remény maradt volna a bajnoki címre, a jó bajnoki hajrára és minket is megkímélt volna egy pár kommenttől. A Real Madrid nyert Bilbaóban. Kiharcolták, kiszenvedték, akarták és megérdemelték a győzelmet. Kontrasztként: most igazságos döntetlen született. (Athletic – Barcelona 1-1)  A Barcelona bilbaói „pontrablását” követően egész Spanyolország lélegzetvisszafojtva és egy emberként várta, hogy vajon a sárga tengeralattjáró visszatorpedózza-e a reményt a bajnokságba. A vendégcsapatba fektetett bizalmat csak erősítette, hogy a Salgadoval és Torres-szel felálló védelem ellen a rettegett Nihat, Rossi duó kellően erősnek tűnt. Aztán mindez csak arra volt elegendő, hogy hosszú idő után Casillasnak ismét maga mögé kelljen nyúlnia, de a hazai győzelem mindössze egy percig volt veszélyben. Ez volt az a mérkőzés, amelyen Guti kiválóan teljesített, Robinho higgadtan fejezte be az akcióit, s végül Gago rúgatott gólt Sneijderrel. Közben azért Rossi jelezte és Capdevilla jelezte, hogy sokkal erősebb ez a Villarreal, mint az az őszi ötösből következne. Csakhogy a királyi gárda még náluk is erősebb csapat benyomását kelti, s valahogy semmilyen sérülés (védők) és Afrika kupa (Diarra) nem hátráltatja őket. Ötvenhárom pontjuk igazán impozáns. Különösen azért, mert gyakorlatilag minden idegenbeli rangadójukon túl vannak. A bajnokságban mögöttük álló három csapat ellen öt meccset játszottak és ezeken tizenöt pontot szereztek. Jelenleg nem látjuk, hogy ki állíthatja meg őket Spanyolországban, és roppant kíváncsian várjuk, hogy mennyit ér ez a teljesítmény Európában és az örök városban. (Real Madrid – Villarreal 3-2)

Ha a gólkirályi cím kiosztásánál az elért gólok szépségét is figyelembe vennék, akkor Luis Fabiano (Inzaghihoz hasonlóan) soha nem részesülhetne a díjjal járó elismerésben. Sajnos azonban ez nem számít, és a büntetőből esett találatok is ugyanolyan súllyal esnek latba, mint a szemet gyönyörködtető gólok. Természetesen nem azt mondjuk, hogy egy kilencvenharmadik percben belőtt büntetővel kiharcolt győzelem nem értékes, de a brazil gólkirály-jelölttől azt vártuk, hogy belelövi a kapusba, majd a kipattanót mellkassal tereli a kapuba. Fontos gól volt egyébként, mert az Osasuna váratlanul nehezen adta meg magát, amit jól jelez, hogy Poulsennek kellett feltörnie a vendégek védelmét. Aztán a dán gyorsan megmutatta, miként kell megbontani a hazai védősort, amikor magyar védőket meghazudtoló lelkesedéssel szaladt el egy lövőcselre: máris döntetlen. Aztán meg Luis Fabiano… (Sevilla – Osasuna 2-1) Nem is létezik az a szituáció, amikor brazil mesterlövésznek nincs argentin kihívója. Ennek megfelelően Diego Milito is szorgalmasan lövöldözi a gólokat, még akkor is, ha ezek a legritkább esetben eredményeznek győzelmet, ugyanis a Zaragoza kiegyensúlyozott teljesítményéhez a döntetlenek jobban illenek. Pedig majdnem vendéggyőzelem lett a vége a harmadik percben Racing góllal induló mérkőzésnek. Hiába volt a fordítás a végén jött Tchité és megmentett egy pontot a hazaiaknak. Talán mindez nem történik meg, ha Kongó válogatottja (és a gólszerző) szerepelhet az Afrika kupán. (Racing – Zaragoza 2-2) A Murcia nem gondolta elég komoly ellenfélnek a Levantét és ennek megfelelően ki is kapott a valenciai kiscsapattól. Izgalmas mérkőzésen hazai vezetés, vendégfordítás, hazai kiállítás és egyenlítés, majd vendég kegyelemdöfés. Egyébkén ezzel az eredménnyel a Murcia megmenekült a kiesőzónából. (Murcia – Levante 2-3) Ugyanis a Recre egy góllal kevesebbet lőtt, miközben ugyanúgy hármat kapott, s év közben a gólarány rangsorol, majd az utolsó forduló után jön az egymás elleni eredmények összevetése. A Recre szempontjából ez azért nem jó, mert reményeik szerint a Getaféval egy környéken végeznek majd. Pedig nem valószínű, hogy ez így lesz, mert a fővárosiak sokkal jobb helyzetkihasználású csapatnak tűnnek. (Recreativo – Getafe 1-3)

Az Espanyolról is azt gondoltuk, hogy jobb csapat, mint a Betis, aztán jól beleszaladtak egy kellemetlen pofonba, pedig miután Luis Garcia jól kivitelezett szabadrúgása utat talált a hálóba, már a győztes gólért indult harcba a kék-fehér tizenegy, aztán mégis egy zöld mezes, Edu döntött a végén. (Espanyol – Betis 1-2) Régóta nem tapasztalt hangulatban zárult a Valladolid vendégjátéka a Riazor stadionban. Egyrészt győzött a hazai csapat és a mérkőzés lefújásának pillanatában a pályán tartózkodott Juan Carlos (királyi név) Valerón. Egyelőre még nem a visszatérő játékos miatt nyert ilyen fölényesen a Deportivo, sokkal inkább a vendégvédelem szögletek utáni bizonytalansága miatt, de a nézők legalább olyan tapssal fogadták kedvencüket, mintha a negyedszer is megzördült volna a vendégek hálója. Mindenesetre a tökéletes estét egy potya ízű vendégtalálat rontotta el. (Deportivo – Valladolid 3-1) A játékos, aki nélkül tavaly nem a Real Madrid lett volna a bajnok. A játékos, aki sztárként érkezett a főváros második számú egyletéhez. A játékos, aki idén lapjaival hívja fel magára a figyelmet. Az a meglepő, hogy most majdnem végig a pályán tudott maradni. Visszafogta magát. Természetesen nem ezen múlt. Sokkal inkább egy régen látott – de ettől az Atléticora még jellemző - védelmi megmozduláson, amely után addig flippereztek a hátsó alakzat képviselői, míg a labda Arango segítségével a hálóban nem kötött ki.(Mallorca – Atlético 1-0) Nem biztos, hogy Ronald Koeman a megoldás a Valencia gondjaira, de lehet, hogy nincs jobb. Nem megy nekik. Csúsznak lefelé a tabellán. Sikerélmény gyakorlatilag nincs. Sérülést újabb sérülés követ és már az Almería is három ponttal távozik a Mestallából, a stadionból, ahol Zigic lenne a megmentő. Pedig látszólag nem az. (Valencia - Almería 0-1)