Nincs kérdés, a Tevez-Rooney-Ronaldo hármas jó úton van affelé, hogy a focitörténelem kötelező látnivalója legyen, ha éppen nem az már most. Szerintünk igen, még megveszekedett latinfoci-rajonkóknak is! A United trónfosztást és tollfosztást rendezett az Old Traffordon, 45 perc alatt minimum 180 percnyi munkát végeztek el, és darabokra kapták Szarkákat, ezzel a Birmingham ellen botló Arsenalt ismét maguk alá tessékelték a tabellán. A Liverpool a Middlesbrough ellen olyan teljesítményt nyújtott ami csak egy pontra volt elég, és ha így folytatják, a BL-t érő hely miatt is aggódniuk kell majd. Ez az egy pont ugyan a Manchester City botlásának köszönhetően éppen a negyedik helyre tolta őket, ám a Cityn kívül az Everton, a Villa is a Poollal azonos pontszámmall áll a tabellán. Ha a Vörösöknek még nem lenne elég gondjuk, 24 óra alatt pár csapás még érte őket, de eről később... A harmadik változatanul a Chelsea, amely akkor is nyer, ha több stabil kezdő hiányzik a csapatából, mint amennyi a Poolnak egyáltalán van, az alsóházban pedig a Derby Jewell edzősködése óta játékban komoly fejlődést mutat, de egyelőre még így is csak a majdnemek csapata. 

A forduló előtt vezető Arsenal a Birminghamet fogadta az Emiratesben, és aligha érezzük, hogy mellényúltunk, amikor a United-Manchester meccsel kerestük a párhuzamot a beharangozóban, nem mintha ez bravúr lett volna. A párhuzam ült is, de mi arra számítottunk, hogy az Arsenal majd leglábbb kettőt kihasznál jópár kidolgozott helyzetéből. Itt melényúltunk, bár a meccs tényleg majdnem olyan volt, az Old Traffodon. Majdnem. Mert az Arsenal az esetleges és ritka Birimingham-támadások ellenére csak majdnem kerülte el az egyenlítést, és a három pontot is csak majdnem szerezte meg. Sőt, ahhoz az egyhez is kellett egy kissé jóindulatúan - bár nézőpont kérdése, a McLeish csapat szempontjából nyilván rosszindulatúan - megítélt tizi, amit Adebayor be is lőtt. Meg kell mondjuk, mi nem találtuk olyan egyértelműen ajándéknak azt a tizenegyest, mint sokan mások. A szünet előtt Almuniának mindössze egyszer kellett védenie, - Jerome lövését - egyébként talán el is alhatott volna. Aztán amikor másodszor kellett volna, el is aludt egy kicsit, O'Connor egy szöglet után kiegyenlített, ezt követően pedig már hiába próbált meg az Arsenalban csatároktól a hátvédekig mindeki gólt szerezni, minden kísérlet után valamiért a csütörtök jutott az eszünkbe, pedig aznap nem is történt velünk semmi különös. Az Arsenal képes volt tehát a Birmingham ellen pontokat veszíteni otthon olyan helyzetben, amikor tudták, hogy az amúgy is szárnyaszegett Szarkacsapat ellen készülő United erejét ezzel csak megduplázzák, és ez bizony nem volt bajnoki húzás. Az Ágyúsoknak nagyon össze kell magukat kapni, ha nem csak majdnem akarnak bajnokok lenni, mert erre a "majdnem bajnok" státusra minden esélye megvan még egy igazán jó Arsenalnak is. (Arsenal-Birmingham: 1-1)

Egyre inkább hátrafelé is kell tekintgetnie hát Wengeréknek, ahogy a Liverpoolnak is, sőt nekik ugye már maguk mellé is... A Vörösök megint pontokat hullajtottak, a nem túl karakteres Boro késébe csak azért nem dőltek bele, mert van egy Fernando Torresük, aki ha a szükség úgy hozza, húszról ugyanúgy veszélyes, mint a tizenhatoson belülről. Kezdésnek a Liverpool egyszerűen kataszrofális első félidőt produkált. Nem elég, hogy a Boro Boateng góljával vezetett, a hazaiak egyértelműen uralták a meccset, Rafa vesszőparipája, a kontroll egyértelműen a Southgate csapat kezében volt.  Aki esetleg csak a jegyzőkönyvet látta, annak is lehet némi fogalma arról, hogy milyen volt a Pool az első 45 percben... Benítez, aki minden kezdőbe jelölt játékosának szokott legalább hatvan percet adni még bűnrossz teljesítmény esetén is, már a félidőben becserélte Babelt - sokatmondó tény. Mindenesetre a Pool a második félidőre legalább annyit elért, hogy ekkor már nem úgy tűnt, mintha a tizenegyedik - tizenkettedik helyekért játszana két alsó-középcsapat, hanem úgy, mintha a nyolcadik-kilencedikért. Torres a 71. percben egyenlítette ki a hátrányt, de a Liverpool szokása szerint igazán csak az utolsó tíz percben kapott észbe, ami most későinek bizonyult. A Pool a Wigan és a Manchester City meccsekkel ellentétben most a Riverside-ban nem két pontot veszített, hanem egyet nyert, a Boro pedig többet érdemelt volna annál az egynél. A Pool eddig sem kevés kínja mellé tegnap aztán hegynyi pakkot kapott. A régóta várt visszatérésre készülő Daniel Aggert épphogy gyógyulttá nyilvánították, amikor kiújult a sérüllése (lábközépcsont). A vissaztérése ismét nem látható előre, de könnyen lehet, hogy idén már nem öltözik meccs előtt mezbe. Ez még a viszonylag tűrhető hír a Liverpool-híveknek. Tegnap Tom Hicks a Pool egyik amerikai tulajdonosa bejelentette, hogy ők bizony tárgyaltak novemberben Jürgen Klinsmannal felkészülve "arra az esetre, ha netán Rafa a Realba csábulna". Haha. Ők tudják a legjobban, hogy  ezzel a történetmeséléssel csak elbizonytalanítottak mindent és mindenkit, tehát céllal tették, mert nem hisszük, hoyg ennyire hülyék... És milyen céljuk lehet ezzel? Elég valószínű, hogy Rafa lemondását akarják elérni, aki a ma reggeli "meg nem erősített" szerint még pert is fontolgat a tulajdonosok ellen. Már az is régen volt, hogy Liverpoolban minden rózsaszínnek tűnt, de az is, hogy ennyire feketének. (Middlesbrough-Liverpool:1-1)

Azért a Chelsea-t sem irigyeljük... annyira. A fél csapatuk hiányzik, tehát van gondjuk amivel megbirkózzanak, viszont - már nem is meglepetés -, éppen ezt teszik. A Kékek megint nyertek, most a minimum veszélyes Tottenham ellen tették ezt, ráadásul komolyabb probléma nélkül. Juliano Belletti lekopírozta Wigan elleni produkcióját - akkor és most is a 18. percben bontotta le majdnem a kaput, de most a vezető gólt szerezte, míg akkor a másodikat.. majd a sokáig a kispdon érlelt de az utóbbi időben húzóemberré vált Shaun Wright-Phillips góljával kettő nullára nyert, igazából vita nélkül. Még a hirtelen kékbe öltözött Anelka is lőhetett volna gólt, de ez még várat magára legalább egy fordulót. A Chelsea erejét mindennél jobban jelzik az utóbbi fordulók, a Spurst pedig Ramos nem tudta kiegyensúlyozottá tenni. A Tottenhamnél sok a jó napján szenzációs játékos, de kevesen vannak azok, akik minden körülmények hoznak nyolcvan százalékot. A Chelsea előtt pedig kalapot kell emelnünk. (Chelsea-Tottenham:2-0)

Aston Villa azzal lepett meg minket hogy nem lepett meg senkit. A Reading ellen pontosan azt tették, amit mindenki várt tőlük, és ahogy az amúgy gyászosan sikerült jóslatainkban sugalltuk, éppen az Agdonlahor-Young-Carew trió  és a mára sok nagycsapat vágyainak tárgyát megtestesítő Laursen hozták össze a gólokat, sőt, Young még a hátvéd fejesgóljában is benne volt a beívelés erejéig. A norvég nagyember két befejezést is vállalt. A Readingnek nem sok esélye volt ezen a mérkőzésen, a szépítő gólt az utolsó percben sikerült Harpernek megszereznie. A minden találatból részt vállaló Ashley Young már sokadszor produkált kiválót a Villában. Vele kapcsolatban egyre kevésbé az a kérdés, hogy viszi-e egy nagyobb klub, inkább az: melyik lesz az? Mindenesetre a Villának mélyen zsebbe nyúlnia majd, ha meg akarja tartani a balszárnyon mindig eleven fiút. Az O'Neill csapat ismét nekiállt pontokat gyűjtögetni, ahogy ősszel, és mostanában már nem is szerencsétlenek. (Aston Villa-Reading: 3-1)